Utózöngék

Április 20.

Mai napon elküldte a Kapitális Nyomda a fotókat, amelyeket kértem, hogy készítsenek el számomra a gyártás folyamatáról.

Hihetetlen érzés látnom, hogy az úton történtek, miképpen állnak össze egy könyvé és még mindig nehéz elhinnem, hogy sikerült megvalósítanom ezt a célomat és kézzelfogható formában kerülhet az arra kíváncsiakhoz a történetem.

Klikk ide a szövegre fotók megtekintéséhez!

IMG 007

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 14.

Sikerüüüült! :))))

Mához egy hónapra, 2015. Május 14. csütörtök 18:00-kor lesz a Könyv bemutatóta a Madách Színház Tolnay Szalonjában és ami különleges öröm számomra, hogy az általam nagyon kedvelt és tisztelt Szily Nóra elvállalta a beszélgetőtárs szerepét.:)

Tegnap este az is kiderült, hogy egy igazi meglepetésvendég is tiszteletét teszi a bemutatón. :)

A bemutató nem csak a Camino Steve, egy álom nyomában című könyvem bemutatása,hanem az összes elképzelésemé,amelyek szintén készülőben vannak, vagy már el is készültek...:))))

Regisztrálni,majd itt lehet az oldalon hamarosan. A bemutató ugyan ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 13.

El sem hiszem, hogy megértem ezt a pillanatot és nyomdába került a könyvem! :)

Debrecenben, a Kapitális Nyomdában készül 1000 példányban, a képekkel együtt több mint 400 oldalon.

Alig várom, hogy akezemben tarthassam és utána megoszthassam veletek a történetemet!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 6.

Felállt a kis csapat és innentől úgy érzem valóban sokkal könnyebb lesz előrelépnünk, mert a munkám mellett egyszerűen nem lennék képes mindent elintézni.

Már több támogató is csatlakozott az elképzeléseimhez, hogy könnyebbé tegyék azt az utat, amelyet még két évvel ezelőtt, a Camino alatt elterveztem.

Mindig azt szoktam mondani, hogy az első lépés nehéz és ha azt megtesszük, akkor valahogy felgyorsulnak az események, olyanokkal találkozol, aki hasonlóan gondolkodnak ugyanazokról a dolgokról, aki nyitottak a segítségnyújtásra, stb.

Óriási öröm számomra nap, mint nap látni, hogy az a kis ötlet, ami a Camino alatt születetett, miképpen fejlődik és cseperedeik egyre nagyobbra.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 1.

És ez nem áprilisi tréfa! :)

Mostantól hét különböző felületen is elérhető a Világaim.com! A honlapon kívül rendelkezik saját Facebook, Twitter (angolul), Google+, Youtube, Flickr és Pinterest csatornákkal is. Értelem szerint mindegyiken azok a tartalmak jelennek meg, amelyek azt a közösségi prortált jellemzik, pl. fotó-vagy videómegosztások, stb.

A Könyv kiadásához sikerült támogatót is találni, így ez külön öröm számomra, miután a magánkiadás mellett döntöttem. Nem szerettem volna engedni az elképzeléseimből, a minőségből és a tartalomból, hiszen nemtalálsz olyan Camino könyvet, amelyben színes képek vannak, pláne nem 42 oldalon. :)

Íme a borító látványterve:

Konyv 3D eleje

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Március 23.

Nem volt rövid idő, de sikerült kitalálnom azokat az elemeket, amelyek mostantól lépésről-lépésre fogják színesíteni az oldalt és végre a Webshopba is bekerülhetnek azok az anyagok, amelyek miatt létrehoztam az online üzletet.

Elkészült végre a könyv is és az egyeztetéseket követően nyomdába is kerül. Igyekeztem, hogy a sok Camino könyv között is különleges legyen, bár tudom, ahány zarándok, annyi történet.:)

Elindult végre a Világaim.com saját Facebook oldala is, már több mint 700 likeolóval és a Világaim.com Youtube csatornája is már 111 kedvelővel rendelkezik.

Folyamatosan érkezem az újabb és újabb hírekkel.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2015. Január 2.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki járt az oldalamon, mert a mai napon átlépte az olvasók száma a 120 000 főt! Bevallom, amikor ezt az oldalt elindítottam, álmomban sem gondoltam, hogy ennyien kíváncsiak lesztek rám, a történeteimre, a kalandokra, utazásokra.

Tisztában vagyok vele, ez mekkora felelősség és éppen ezért komoly változásokat végzek annak érdekében, hogy még több és még érdekesebb írásokat olvashassatok.

Hamarosan jönnek a részletek! :))

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

December 27.

Ez az év már úgy fejeződik be, hogy a könyv nem készült még mindig el.

Már a typográfián is túl vagyuk, elkészültek a képek retusálásai is. Jó sok lesz benne, 100 db, az ebookban - mert olyan is lesz - pedig majdnem a háromszorosa, illetve annak a tartalma is hosszabb lesz három nappa, ugyanis abba a hazaút része, a madridi kirándulás és visszailleszkedé a társadalomba is benne lesz.

Jelenleg már a tördelésnél járunk és csak arra vár a nyomda is, hogy megkapja az anyagot és indulnak is a gépek. Ezer példányban készül és a könyvbemutatót követően, amely előreláthatólag a Madách Színházban lesz, újra fogok előadásokat is tartani belőle.

Már tényleg nagyon várom, hogy elkészüljön és, hogy milyen lesz a fogadtatása.

 DSC02705 MásolásDSC02797 Másolás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

December 24.

Attila továbbra is kitart a Saracin projektje mellett és elég komoly előrelépések történtek ebben az évben és többszöri kiutazása, tárgyalásai után megszületett az egyezség is egy 100!!! éves bérleti jogról és már az ásatások folynak az egykori, apró Templomos erőditményben. Csodálatos helyen található a hagy csúcsán, ahonnan tényleg belátni szinte a fél világot. Azért kemény séta lesz a zarándokoknak os felmászni majd az alberguébe, de aki hajlandó elsz rá, az biztos, hogy áldani fogja magát, hogy azt választotta aznap éjjeli szálásának.

Jelenleg Jeruzsálemből jjelentkezett az Osztrák-Magyar Monarchia zarándokszállásáról... Nem is tudtam, hogy van ilyen, pedig jártam egy párszor Jeruzsálembe...mindíg tanulunk valami újat. :)

AttilaAttila1

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

December 15.

Attila - Etelka fia - küldött egy karácsonyi ajándékot, ami a mai napon érkezett meg. Egy bőrkötéső Camino napló, amely az Ő útjának emlékeit őrzi. Fura olvasni egy teljesen más szemszögből és hogy mennyi mindent éltünk meg másképpen, vagy éppen melyeket hasonlóan. Mosolyogtam amikor rólam ír, az első találkozásunkról, amikor Larrasoana felé, az erdőben egy litar tejjel és egy hatalmas bagettelel a kezemben száguldottam mellettük. :)) Milyen jó, hogy éppen megszólaltak magyarul, hiszen ha nem hallommeg és nem állok meg és fordulok vissza hozzájuk, talán sohasem ismerjük meg egymást. No, de mint tudjuk, véletlenek nincsenek. :)

DSC03348 Másolás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

November 19.

Megkaptam ma a könyv borítójának terveit...huhh...nem könnyű a választás,de bízom benne sikerült a legjobbat választani, vagyis kettő ötvözéséből egy újat létrehozni. :)

A címe is megvan már: Camino Steve, egy álom nyomában.

Kép2

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 31.

Szerettem volna a Camino könyvemet piacra dobni a karácsonyi időszakra, de már látszik, hogy nem fog sikerülni sajnos. Teljesen elúsztunk vele a rengeteg probléma miatt. A lényeg, hogy haald az útján és elkészül addigra, amikorra kell neki.

Kértem a Caminós barátokat, hogy írjanak egy-egy gondolatot amit a találkozásunk, közös utunk jelentett számukra. Mindeni válaszolt és nagyon meghító volt olvasni soraikat.

936169 10151479390359033 2023625757 n

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 5.

Geoff, bár még szeptemberben indult el szintén a Portugál úton, de aztán Portóban megállt, hogy bevárja a barátját aki csak ot kezdett neki az útnak. Naponta küldte az élményeit, de az egyhetes kényszerpihenő miatt végül rendesen októberbe csúszva tudta csak befejezni Santiagoba az utat.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptember 18.

Mit találtam ma az egyik pékségben? :))) És pont a születésnapomon! :))

DSC06077 MásolásDSC06079 Másolás

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptember 10.

Rick is átugrott Kanadából egy újabb zarándoklatra és ő is a Portugál utat koptatja ebben a hónapban.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Augusztus 22.

Katarina az ausztrál lány azóta is úton van, már többmint egy éve és sorra járja a különböző zarándokutakat Japántól, Ausztrálián keresztül Angliáig. Most éppen a Portugál úton sétál.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Augusztus 1.

Tervem szerint ma keltem volna újra útra a hazai zarándokúton és bár már a zarándokútlevelemet is kiváltottam és az utikönyvet is megvettem, mégsem sikerült megvalósítani az elképzelésemet. Sajnos az élet másképp alakította sorsomat, de bízom benne, hogy a jövő évben már nem lesz semmi akadálya az útrakelésnek. Már nagyon hiányzik és vágyom rá, hogy újra magamban kóboroljak az erdőkön, mezőkön keresztül az újabb célom felé.

10492038 552795971508878 8331578279404366621 n

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Július 27.

Attila hazaugrott egy kis szabadaságra, így megint tudtunk találkozni. meglátogatott bennünket édesanyámmal Balatonon és meglepetésként átvittem Balatonszőllősre is Etelkáékhoz, hogy ők is tudjanak végre újra találkozni.

DSC06618 Másolás MásolásDSC06625 Másolás MásolásDSC06648 Másolás Másolás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Június 14.

Eszter is átugrott Amsredamból, így már trióvá bővült kis Caminós csapatunk. Szó szerint végignevettük a három együttöltött napot.

DSC06401 MásolásDSC06411 Másolás

DSC06481 MásolásDSC06499 Másolás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Június 12.

Attila meghívott BRüsszelbe és miután újra lett szabadidőm az elmúlt négy hónap éjjel-nappali munkája után így kapva, kaptam az alkalmon, hogy végre találkozzunk és Brüsszelben sem jártam még soha.

Gyönyörű a város, pláne így, ha van aki a kevésbé ismert és közben csodaszép helyeket is ismeri és megmutatja. Voltam számszeríjjal is lőni a Belga Királyi-palota lövészklubbjában.

DSC06237 MásolásDSC06244 Másolás

DSC06270 MásolásDSC06309 Másolás

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 12.

Még az év elején kitűztem célomnak, hogy lefutom a Kinizsi 100 teljesítménytúra távját és keményen is készültem rá. Már rendszeresen futottam 40kilométereket a munkahelyemnél a Normafán. Fontos volt nekem, mert Peti (Swat) barátom nagyon szerette ezt a versenyt és fiatalon elhunyt és gondoltam, hogy az emlékére is teljesítem a kiírt 100 kilométert. de ma közölkték velem a munkahelyemen, hogy bár hétvégére esik, de nem mehetek el, sőt egy héten át bent is kell aludjak, úgyhogy még haza sem mehetek és az edzésnek is annyi... Ez van. Így akkor marad a Fighters Run 14 kilométere a 28 akadállyal... Remélem jövőre összejön a felkészülés és az indulás is. valmiért ez így volt jó, így kellett lennie.

Viszont dühömben jól ötödik lettem. :)) A képen Kótai Misi box-világbajnokkal pózolunk.

DSC06106 MásolásDSC06108 Másolás

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 3.

Caterina, az olasz lány írt tegnap, de sajnos csak ma néztem meg a leveleimet...:(((

Bakker...itt volt Budapesten, de ma reggelmár tovább is repült és így nem tudtunk találkozni, pedig pont azért írt...ezt elpuskáztuk...:(

Mondjuk írhatott volna korábban is és akkor areptére is kimehettem volna érte...no mindegy, de nagyon sajnálom...ésmég egy kürtőskalácsot sem tudtam venni neki, pedig azon is mennyit nevettünk, hogy képtelen volt kimondani...:))

Next time.

Ugyanígy bénáztam el húsvétkor Esztert...akkor is késve olvatam levelet és így vele sem tudtam találkozni...de majd ha megyek Belgiumba, akkor remélem tartunk nagy találkozót Brüsszelben. :))

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 2.

A mai napon ismertem meg Catherine-t Maura-t, Liam-et, Anna-t, Etelkát és a két Attilát. Mindenkinek írtam az évfordulóra és elküldtem az első közö képeinket is, illetve a hősugárzó képét, amelyen annyit nevettünk, amikor csonttá fagyott állapotban egy szekrény mélyén rátaláltunk. :)

DSC00567 Copy

Catherine írt, hogy köszöni soraimat és, hogy éppen ma volt az édesanyja temetése és pont akkor jött meg a levelem, amikor hazaért az egész család, még elment mindeki hozzájuk és pont az édesanyjáról beszélgettek, majd szóba kerültem én is, hogy egy éve pont ekkro simerkedtünk meg...és akkor jött meg a levelem és mennyire örültek neki.

Sajnálom szegényt, mert sajnos már ismerem, hogy milyen elveszíteni egy szülőt és milyen mély sebet ejt az ember lelkén...és sosem gyógyul be igazán...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 1.

Ma egy éve indultam el Saint-Jean-Pied-de-Portból a Lepoeder hágón keresztül.

DSC00437 Copy

Mindenki nosztalgiázik, folyamatosan osztja meg az egy éves évforduló alkalmából feltöltött posztokat. Jó nézni az ismerős képeket, a közösen átélt pillanatokat.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült ez a 12 hónap. és az is furcsa, hogy mennyire nem homályosodnak el a Camino emlékei. Hiányzik és ahogy észerveszem nem csak nekem, hanem mindenkinek. Katerina, az ausztrál lány megosztott egy kis videót arróla gyalogútról, ami a mexikói határtól indul és a kanadai határnál van vége...5 hónap gyalogút. Kérdezte, kinek lenne kedve hozzá. Naná, hogy nekem...csak az a fránya idő és a "csekély" háttér ne kellene hozzá...:))

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 27.

Tegnap írtam Catherine-éknek, mert hívott, hogy nyáron zarándokoljunk együtt két hetet az ottani "Caminon". Ugyanis Halifaxból is indul egy zarándokút. Sajnos ez most nem fog összejönni, mint ahogy a karácsonyi találkozás is elmaradt.

Másnap látom azonban a Facebookon, hogy az édesanyja 93 éves korában szépen alaludt...:(((

Mindjárt írtam gyorsan újra szegénynek, akinek ráadásul akutyája is másnap elveszett és az egész környék kereste, míg végül szerncsére Cosmot megtalálták.

Tudom mennyire szereti azt akutyus, így már szegényeknek csak az hiányzott volna még, amikor így is padlóra kerültek lelkileg az anyukája elvesztése miatt...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 5.

Attila útja vééret ért. De megbeszéltük,hogy azt a kiadós beszélgetést meg kell ejtsük még a hazautazása előtt, így - miután úgysem volt hol aludnia, ha csak nem ment volna hotelbe - így mondtam a vrendégszobám az övé. Vacsorázzunk egy hatalmasat és közben végre ki is beszélgethetjük magunkat kedvünkre. Így is tettünk, aztán reggel újra a búcsú percei következtek, de most már más volt, mert megbeszéltük, hogy most én következem a látogatással és utazom Brüsszelbe.

DSC06049 Copy

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Április 4.

Végre nem csak futtában találkoztunk, mint a repülőtéren, hanem csaptunk egy jó kis bulit az egyik este a barátaival, ami nagyon jól sült el a Ráday utca arab éttermében. Jó volt kicsit kikapcsolódni, új társaságban tölteni egy remek estét. új embereket megismerni és Lovagommal is végre beszélgetni. Bár az este egy jó részében inkább közös élménybeszámolót tartottunk az út során átélt közös kalandjainkról. De mi erről bármikor és bárhol képesek vagyunk órákat mesélni...csak hallgatóságunk legyen. :)

DSC06030 Copy

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Március 27.

Attila ma megérkezett Brüsszelből. Megleptem éjjel a repülőtéren, mert annyira későn végeztem, hogy így pont odaértem. :)
Volt nagy meglepetés. Jó volt, június 4. után először újra találkozni. Persze, levelek, Skype, telefon mind meg volt közben, de hát azért csak ez az igazi, hogy újra találkozhatsz a barátoddal akivel hosszú hónapok óta nem találkoztatok személyesen. És minden ugyanolyan volt, mint amikor Santiagoban elváltunk.

DSC06018 Copy

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Február 13.

Írtam ma Catherina-nak Barcelonába, mert kért tőlem egy Budapest térképet és nem tudom, hogy rendben megérkezett e. Írta, hogy tavasszal eljön és végre vele is tudok találkozni annyi hónap után. Szilveszterkor Őt is felhívtam és beszélgettünk telefonon. Gyors élménybeszámoló ki, mit csinál éppen, miképpen alakul az élete. Sajnos a szeződése lejár és megint új állást kell keresnie, de bízom benne, hogy sikerülni fog most is!

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Február 1. este

Volt egy nem fogadott hívásom. Láttam, hogy külföldi szám, de ismeretlen volt és az ország hívószámát sem ismertem fel. Próbáltam visszahívni, de csak csörgött, nem vette fel senki.

Majd később ugyanezt megint eljátszottuk.Keresett, nem hallottam, majd visszahívtam és megint nem vette fel senki.

De nem adta fel és végül sikerült.
Felvettem.

A beszélgetés szó szerint így zajlott:

- Mesterem! Találd ki, hogy hol vagyok!

- Lovagom! Szia! Fogalmam sincs, de olvastad amit írtam ma neked a Facebookon, hogy délután velem leszel, mert megint Camino előadást tartok?

- Nem olvastam még, de próbáld meg kitalálni mégis, hogy hol vagyok!

- De honnan tudnám Lovagom?

- Mesterem, segítek. Van itt egy hatalmas tér, egyik oldalán árkádsor, alatta zenészek játszanak. A tér másik oldalán pedig egy hatalmas, gyönyörű katedrális. Nos, tudod már?

- Bakker, nem hiszem el...Santiago-ban vagy??? :))))))))))))))))))))))))

- Igen, mert intézem a kastély projektemet, aztán jöhetsz ásni! :)))))

- Jövök is!

stb., stb.

Annyira jó volt hallani a hangját, pláne, hogy érződött belőle az a boldogság!
Az előadásaimon mindig mesélek róla ugyanúgy mint Catherine-ékról, Mártiról, vagy a többiekről is, hiszen nélkülük nem lenne teljes a kép és igaz sem a történeten.

És, hogy eszébe jutottam, ráadásul ma. És a tegnapi jó hírt sem tudta még, így legalább azt is megoszthattam vele. :)
Nem hiszem el. Mesélte, hogy most is vannak zarándokok és bár kevesebben, de ugyanúgy folyamatosan érkeznek és járják az utat a hidegben, hóban.
Mondjuk nekünk se volt túlságosan meleg az időjárás és hó is akadt... :))) És, hogy egyszer végigjárhatnánk télen is. Nem rosz ötlet! :)

Annyira boldog voltam, hogy eszébe jutottam és felhívott Santiago-ból és holnap megy a déli misére is és mond egy imát értünk és kér áldást az új munkámra és kértem, hogy köszönet képpen gyújtson helyettem egy gyertyát is.

Mosolyogva hajtottam álomra a fejemet. :o)

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Február 1.

Ma újra Camino előadást tartottam.
A KULTI volt a helyszín Gazdagréten és bár a szervezők tartottak tőle, hogy esetleg nem lesznek sokan, de szerencsére ez az érzésük nem vált be, mert szépen megtelt a kezdésre a terem és újra egy jó hangulatú estét, vagyis inkább délutánt tölthettünk együtt.

A végén odajött egy idős úr, majd egy fiatal hölgy is, akik mondták, hogy olyan kedvet kaptak hozzá, hogy most az előadásom közben eldöntötték, hogy tavasszal, vagy nyáron elindulnak. :) Buen Camino nekik! :)

Szeretem ezeket az előadásokat. Egyrészről, valahogy újra átélem az Úton megélt pillanatokat, másrészről, teljesen feltölt. És amikor látom, hogy egy-egy gondolat eltalál a közönségben ülők lelkéhez, az a legnagyobb öröm számomr. Hiszen pont ez a célom ezzel, hogy adhassak és ezáltal segíthessek.
Régebben nem gondoltam, hogy nem kell ahhoz maganak személyesen átélni egy élményt, hogy hasson és elég csak hallani, hogy segíthessen, tanulj belőle, de ma már tudom, lehet így is és ez számomra igazán jó, mert megadatott, hogy át tudom adni és így tudok is általa másoknak is segíteni, akiknek sajnos nincs lehetősége elzarándokolni a fisterrai világítótoronyig. Így pedig mégis sikerül nekik.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Január 31.

Megfogadtam valamit egy hónappal ezelőtt. A határideje Január 31. volt. És sikerült teljesítenem. :)

A legszebb, hogy pont Catherine születésnapján, azaz a mai napon. Szép ajándék mindkettőnknek.

De a legnagyobb az volt, hogy június 5. reggel 9 óra után, ma először beszéltünk újra személyesen is.

Írni ugyan rengeteget írtunk, de élőben beszélni valahogy még nem sikerült. Pontosabban a Skype nem nagyon akarta, hogy sikerüljön. De ma megkegyelmezett nekünk és este sikerült végre újra beszélnünk. Ráadásul ott volt Maura és Liam is és így újra teljes lett a csapat.
Hihetetlenül jó érzés volt újra látni és hallani őket és újra érezni ugyanazt, amit a közösen eltöltött napok alatt érezhettem. Catherine mondta, hogy ez a beszélgetés a legszebb születésnapi ajándéka és amikor elmeséltem neki, hogy pont a születésnapján sikerült az amit célul tűztem magam elé, mégjobban örült a srácokkal együtt.
Liam sokat változott. Bár a videó nem a legjobb minőségű a Skype közben, de szerintem felszedett pár kilót. Hiányoltam róla az elmaradhatatlan kalapját. :)))

Kérdezték nálunk milyen idő van. Meséltem, hogy a tél egyelőre szinte teljesen elkerült minket és küldtem nekik egy képet a kertben nyíló virágokról, majd ők is küldtek a náluk viszont nyakig érő hóról. :o)

Így volt igazán kerek egész és csodálatos ez a nap. Így, hogy megint együtt lehettünk újra, együtt örülhettünk a sikernek és ünnepelhettük a születésnapját.

Bízom benne, sikekrül ebben az évben személyesen is találkoznunk!

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Január 1. este 21:00

Ma sugározta a Hatoscsatorna "Nagykörút Extra" című műsora a Camino beszélgetést, amelyen Barbarával és Istvánnal együtt beszélgettünk Paor Lillával az újrakezdésről, mindenzt a Camino szemüvegén keresztül. Bár a beszélgetés korábban készült, amikor Istvánék itthon voltak még az ünnepek előtt, de így a megtekintése közben megint újra előjöttek az emlékek, érzések, gondolatok. Bízom benne sokan látták és tudtunk számukra jónéhány hasznos tanáccsal és főleg gondolattal is szolgálni! Nagyon fura, hogy Caminos barátokkalújra találkozni olyan, mintha egy nap sem telt volna el az elválásunk óta. Hihetetlen erővel köt össze az Út és amikor találkozunk, olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el és mindet tudunk onnan folytatni, ahol akkro abbahagytuk.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

2014. Január 1.

Új év, új élet, új tervek fogadalmak.

Nálam ez bejön. Az év első napján, de ugyanúgy egy hónap, vagy egy hét első napján könnyebben fogok neki egy elhatározásomnak és onnantól fogva járom is a célig a kitűzött utat. És így lesz ez ebben az évben is!

Huhh...belegondolok, hogy már 8 hónap telt el azóta, hogy ezen a napon elindultam Saint Jean Pied de Port-ból a Pireneusokon keresztül Fisterra felé. Nagyon gyorsan elrepültek a hónapok és az év is. Volt benne gyönyörű időszak és aztán a hazajövetelemet követően igen nehéz pillanatok is. Ezek még nem értek véget, de nem abból a fából faragtak, aki elkeseredik ezek miatt, hanem keresi a kiutat, a hegyre vezető ösvényt.

Szomorúan konstatáltam azért, hogy egyre több olyan emberrel találkozom, akik hasonló cipőbe kerültek mint én és tisztességtelen emberek által vezetett cégek, vállalkozások nem fizették ki tisztességesen elvégzett munkáik ellenértékét és jogi útra kell terelni ezek rendezését.

Éredeklődéssel várom azonban jogrendünk hatékony és igazságos működésének eredményét is, hogy egyáltalán véd e valami egy munkáját tisztességgel elvégző embert. Mert sajnos a hasonló esetekkel szembesült barátaim, ismerőseim nem sok jóval kecsegtetnek... De hiszem, hogy az életben mindenki megkapja a maga pofonját és nem kell ahhoz látványosnak lennie, hogy fájjon és hiszem, hogy ha néha úgy is érezzük, hogy nem a jó győz a mese végén, én akkor is úgy vélem a végén igenis az győz.. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel, mert erre játszanak és azt nem hagyhatjuk, hogy mások verejtéke által elvégzettmunkák gyümölcseit rendre ők arassák le.

De az új életcélok, új úticélok kitűzve. És az úton már elindultam.

Mi vár rám?

  • Új munkahely   :o)
  • Első utcai fémaraton
  • Első utcai maraton
  • 100 km-es túra
  • Magyar zarándokút
  • Könyvem megjelenése
  • Monodrámám bemutatása
  • Az Ellenfényben interjúműsor újraindítása
  • Az USA-ban elkezdett tréneri képzés elvégzése a tengerészetnél.
  • Ezt megelőzően az ennek alapfeltételeként szükséges fizikai szintfelmérő teljesítése.
  • Az első mentális erőnlét fejlesztését szolgáló CD-m megjelenése
  • Az angol tudásom további fejlesztése.
  • Illetve szeretném ha el tudnék jutni Catherine-ékhoz is Halifaxba!

Azért jó így leírni, mert ez már itt marad és engem is motivál, hogy sorról sorra haladva pipálhassam ki a céljaimat és Te is láthasd, minden csak rajtad, a döntéseden és a hozzáállásodon múlik!

Ne nyavajogj, ne hidd azt, hogy persze nekem könnyebb, mert hidd el, egyáltalán nem!

Engedd meg, hogy segítségül adjak számodra egy kis útravalót, mindezt magától az Amerikai Egyesült Államok elnőkétől, Barack Obama-tól:

"Ha futsz, van rá esélyed, hogy veszítesz, de ha el sem kezdesz futni, akkor máris veszítettél."

A US Navy-nél pedig azt mondjuk: "Az egyetlen könnyű nap, a TEGNAP!"

Kívánom, hogy neked is sikerüljön elérned a kitűzött céljaidat!

Hallgass rám!

Fogj most egy papírt és egy tollat, ülj le és írd le az álmaidat, hogy célokká formálhasd őket!
Nézd meg minden nap és indulj el a hozzájuk vezető úton és ha elakadnál, írj nyugodtan és engedd meg, hogy segíthessek!

------------------------------------------------------------------------------------------

December 28.

Dévény Panninéni, a Dévény Anna Alapítvány vezetője, a saját manuális módszerének megálmodója, aki már annyi, de annyi gyermeken segített a születési rendellenességeikből meggyógyulni, évről-évre megszervezi a kis "művész karácsonyát" a Moszkva téren található központi kezelőjükben.

Most sem volt ez másképpen és miután az én lábamat is kezelte, ami nagymértékben járult hozzá, hogy a szkeptikusokkal ellentétben visszatérhettem a színpadra, annyi más neves  tbalettművész, zongoraművész és színművész és barát mellett ebben az évben is meghívást kaptam.

Szeretem ezeket a meghitt, baráti, süti melletti, beszélgetős estéket, hiszen ilyenkor nem csak vele,  és a kollégáival, hanem a kollégákkal is nyugodtan lehet beszélgetni, hiszen a hétköznapok hajtása erre sajnos nagyon ritkán ad alkalmat.

Pannika bemutatta az alapítvány új elnöknőjét, akiről kiderült, hogy ez év nyarán végiggyalogolta a Magyar Caminot, azaz Esztergomtól zarándokolt kb. 420 kilométeren keresztül Máriagyűdig.

Jó volt hallgatni,hiszen egy teljesen másfajta élményt hallhattam és egy más utat ismerhettem meg általa. Teljesen egyedül gyalogolt és egyetlen zarándokkal sem találkozott az út során, ez pedig eleve teljesen más megvilágításba helyezi a zarándoklatot. Pont a legnagyobb melegben indult útnak, de így is végtelenül élvezte a zarándoklatát a csodás magyar tájakon.

Bele is tette a bogarat a fülembe és bár másképpen terveztem a 2014-es évet, de úgy gondolom kiszakítok belőle két hetet egy kisebb zarándoklat erejéig. :o)

Kíváncsi is vagyok a saját zarándokutunkra, szépségeire, a szállásokra és a zarándokokat segítő emberekre egyaránt...Várom! :o)

------------------------------------------------------------------------------------------

December 27.

Természetesen mentek az e-mailek kersztül-kasul a világban a barátok között és jó volt olvasni a jókívánságokat, ki merre, miképpen ünnepli a karácsonyt.

Nem volt felhőtlen az ünnepem és az sem dobott fel, hogy Catherin-ék többszöri meghívása ellenére sem tudtam megoldani, hogy velük tölthessem az ünnepeket. pedig nagyon szerettem volna és igazán hiányzik a társaságuk, de megbeszéltük ajövő évben már nem maradhat el az újratalálkozás! :))

Egyedül Adry-t nem értem még utol Dél-Afrikában, de remélem Ő is előkerül...ki tudja merre kóborol a nagyvilágban...:)))

------------------------------------------------------------------------------------------

December 25. Karácsony

Muxiatűzben

Miért? Ilyenkor csak ez az egyetlen kérdés hasít belém.

Nem volt elég Szent Jakab ünnepe előtti napon a szörnyű vonatbaleset, most itt van szenteste éjszakáján a villámcsapás, amely által teljesen kiégett a Virxe da Barca templom Muxia-ban.

muxiatűzben1

muxiatűzben2 

Muxiatűzben3

Az a templom, amelyet azon a helyen emeltek, ahol Mária jelent meg Jakabnak, amikor az elveszítette hitét az evangelizációban és az alatta található óriási sziklák állítólag Mária hajójának megkövült darabjai.

Klikk ide:

Spanyol híradó a tűzről

Gyönyörű templom egy szent helyen a Costa de morte, azaz a Halálparton, ahol a zátonyok miatt rengeteg tengerész veszítette életét az évezredek során és a templom az Ő védelmezőjük is volt. Mindezek mellett pedig sok zarándoknak az Út befejezése az a pillanat, amikor elérik ezt a kisvárost, a szikláival.
Én Fisterra-ban az "ókori világ végén" fejeztem be utamat a naplemente fényeinél, de ezt megelőző napon órákat ültem a templom alatti sziklákon és bámultam ahogy a hatalmas hullámok nekicsapódnak a szikláknak és millió cseppé változva veszítik el erejüket. Lenyűgöző és odacövekelő látvány volt...

Bízom benne, hamar rendbehozzák a templomot a spanyol lakosság, a tengerészek, hívők és a zarándokok megnyugvására!

-----------------------------------------------------------------------------------------------

December 20.

DSC05655 Copy

Eszter újra Budapesten járt és naná, hogy nem hagytuk ki az újbóli találkozást, hogy folytathassuk a műltkor elkezdett maratoni beszélgetésünket. Úgy látszik könnyedén megy ez nekünk, mert most is délután fejeztük be, de csak amiatt, mert nekem egy megbeszélésem kezdődött.

Annyira jó találkozni olyan emberrel, akivel egyidőben éltünk át hasonló, vagy éppen ugyanakkor teljesen más kalandokat zarándoklatunk során. És érdeklődve hallgatom mindig milyen változást hoz valakinek az életében a zarándoklat, változik-e, az élete, szokásai, gondolkodása és milyen hatással van a mindennapjaira.

Azért a pincérnő megvető pillantásait elkerülendő, most már becsülettel többször rendeltünk...de mentségünkre szolgáljon, hogy az előző alkalommal fel sem tűnt, hogy 10 órától délután fél 5-ig beszélgettünk egy-egy tea mellett...:)))

Remélem következő alkalommal már Brüsszelben és hármasban Attilával találkozunk! :o)

------------------------------------------------------------------------------------------------

December 14.

5000

A mai napon a honlap Camino menüjének olvasói száma átlépte az 5000 főt!

Nagyon szépen köszönöm, hogy látogatjátok az oldalt és bízom benne hasznos információkkal és pozitív gondolatokkal is sikerült gazdagodni a történetek olvasása kapcsán. 

Today the wievers of the Camino menu  stepped over the 5000 people!

Thank you so much for your support and your visit of this page and I hope my writings could give you so many useful information and positive thoughts.

------------------------------------------------------------------------------------------------

December 4.

Hany1204

 A mai nap számomra az igazi Mikulás ajándék! :o)

 Hany megérkezett Patrick-kal a férjével egy budapesti villámlátogatásra.

 Talán két hete írt, hogy ráérek e mert Splitbe kell utaznia, Patrick-nek pedig Helsinkibe és ha van egy kis időm, akkor Budapestet is útba ejtenék, hogy találkozhassunk. Naná, hogy azonnal igent mondtam. :o)

 A Hotelben azt hitték taxis vagyok, így kénytelen voltam felvilágosítani őket, nem kuncsaftra várakozom... Majd nyílt a liftajtó és már ott is álltak, aztán mi már nem is foglalkoztunk senki mással, mint egymás üdvözlésével, hiszen június 5-én reggel 9:10 perckor váltunk el Santiago-ban a katedrális előtti téren, amikor Ő Liam-mel elindult a buszpályaudvar felé, hogy elérjék a Fisterra-ba induló buszt és pedig a Világ végéig még hátralévő 4 napomat kezdtem meg. Amennyire nehéz volt abban a pillanatban a búcsú és amilyen nehezen tudtam a pillanaton túllépni, a barátaimtól elválni, ugyanolyan erős érzelmeket felkavaró volt az újratalálkozás öröme. Hihetetlen, mintha egy pillanat sem telt volna el azóta. Pedig gyorsan utánaszámoltam…napra pontosan 6 hónappal ezelőtt értem Santiago-ba.

 Bepattantunk az autóba és mondtam, hogy igyekszem egy éjszaka alatt annyit megmutatni a városból, amennyit csak képes vagyok.
Az időjárás nem igazán fogadott minket a kegyeibe, mert a csípős hideg mellett, hihetetlen ködgomolygás fogadott bennünket a Gellért hegy tetején a Citadelánál, úgyhogy a legendásan csodaszép panoráma kimerült az általam kellő intenzitással történő elmesélés szintjén. Még a Budai Várig sem láttunk át… Na, mondom, ez szép városnézés lesz így. De sebaj, mert belőlünk csak úgy ömlenek elő az emlékek, az azóta velünk történtek elbeszélései, így a különböző, Budapest kötelező nevezetességei közötti autóutak pillanatok alatt elrepültek. Jó érzés volt és igazán büszkeséggel töltött el, hogy koreai barátaim milyen csodálattal adóztak fővárosunk nevezetességei előtt. Ilyenkor én is újra és újra rácsodálkozom a nap mint nap látott kincseinkre és konstatálom, mennyire szép is ez a város, amelyet éjszaka még jobban szeretek, mint a nappali nyüzsgésben.

 Vár, Margitsziget, Andrássy út, Nagycsarnok, Városliget, Hősök tere, Nemzet Múzeum, Bazilika, Vörösmarthy tér, Állatkert, Pesti Broadway, fürdők, természetesen a Madách Színház, stb., stb., stb.

 Miután rongyosra jártuk a nagy zimankóban fagyott csirkeszárnyhoz egyre jobban hasonlító lábikóinkat, úgy döntöttünk a fagyhalál elől még éppen idejében bemenekülünk egy magyaros étterembe, így a Paprika Csárdára esett a választásunk, azaz az enyém és ők bízva bennem követtek. Jó döntés volt. Kedvesek, gyorsak,profi kiszolgálás, remek ételek, hatalmas adagok.

 Nem is voltak hajlandók mást enni, sőt pontosan fogalmazva, fel sem merült bennük, hogy mást egyenek, mint a tipikus magyar leveseket és főételeket. Szeretem, amikor valaki kipróbálja az idegen konyhák íz világait és igyekszik megismerkedni az adott ország gasztronómiájával. Hany és Patrick pedig pont ilyenek, de a hatalmas adagok végül győzedelmeskedtek felettük. :o) Persze náluk - ellentétben velem - ázsiaiak lévén a csípős komoly szerepet kapott, így Erős Pistának is bemutattam őket. 

 Nehezen akartunk visszaindulni a szállóba, de nekem sem volt rövid napom, nekik végképp nem és másnap indulniuk is kell tovább, ráadásul más-más irányba és a hosszú házasság ama titkát, hogy hosszú ideig távol egymástól, sajnos újra kezdhetik gyakorolni. Patrick ugyanis mint a Samsung mérnöke Helsinki után repül Abu-Dhabi-ba, majd jön Szöul a központ, míg Hany Zágráb, Split után repül vissza az Orlandótól nem messze található egyetemre, úgyhogy neki irány a jó kis meleg Florida.

 Amikor visszaértünk a szállóhoz nevetve konstatáltuk, hogy a köd tovaszállt és kristálytiszta égbolt alatt most bezzeg ellátni a Mátyás templomig is és a Szabadság szobrunk is megmutatta teljes valóját. Mi azonban már nem indultunk újra útnak, hanem nehéz búcsú után, még átadva az édesanyám által készített mézeskalács csomagot elváltunk.

 Gyors találkozás volt, de annál érzelemgazdagabb és megerősített abban, hogy az Úton kötött mély barátságok bármilyen távolság is válasszon el bennünket egymástól megmaradnak, és bármikor is hozzon bennünket újra össze az élet, ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol Santiago-ban 2013. június 5-én reggel 9:10perckor abbahagytuk. És ez a lényeg és csak ez számít!

 Boldog mosollyal hajtottam álomra fejemet, bízva abban, hogy a Jóisten megsegít és hamarosan a Woodman family-vel is sikerül újra találkoznom. Hiányoznak…

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

November 29.

 Megbeszélésem volt egy új projekt kapcsán és az egyik hölgy résztvevője a megbeszélésnek elhozta barátnőjét, akire mint kiderült, most nyáron jött rá a gyalogolhatnék és indult neki keresztül egész Spanyolhonon. Felmondott előtte és szinte pillanatok alatt szervezett meg mindent, hogy azonnal indulhasson is.

 Mennyire különböző emberek vagyunk, mennyire más képpen, más attitűdökkel, történetekkel kelünk útra. Én hány hónapon át terveztem, ízlelgettem, gyűjtöttem az információkat, de az én stílusomhoz azt hiszem pont ez illik. Azonnal döntök, majd megtervezem, előkészítem, felkészülök és úgy vágok neki.

Van e különbség? Nem tudom, azaz azt hiszem nincs…hiszen a végén mindketten ugyanoda érkeztünk meg, ugyanolyan eufórikus élményekkel gazdagodtunk és ugyanolyan nehezen tértünk vissza, sőt ugyanúgy érintettek bennünket az Út után minket érő változások…azaz nehezen. De ugyanúgy egyformán fedeztük fel a helyes utat ebből a Camino utáni állapotból.
Mi különbözött mégis? Az, hogy mint kiderült Ő olvasta az írásaimat és neki az általam megfogalmazottak segítettek ebben, míg én az érzéseimre próbáltam hallgatni, hol könnyebben, hol nehezebben.

 A lényeg azonban, hogy meghalljuk a jó hangot és ez mindkettőnknek sikerült, számomra pedig igazi öröm, hogy segíthettem valakinek a tudtom nélkül és ilyenkor újra és újra rájövök, hogy ez mennyire jó érzés és egy mekkora adománya az életnek, hogy ilyen apróságokkal is milyen sokat vagyunk képesek segíteni, adni másoknak. Csak hinnünk kell benne és merni megtenni.

 Hosszú évekkel ezelőtt nehéz volt elhinni azt, amit ma már tapasztalatból mondhatok, hogy mennyire igaz az, hogy merd alakítani a saját mikroklímádat és a Világ változik majd veled és ha helyes az út egyre többen ülnek majd köréd a lelki szemeink előtt lobogó tábortűz fényénél és hogy a nehéz pillanatokban meg-, vagy felismert barátok milyen ajándékai életünknek. Miképpen tudtok úgy egymásnak adni, hogy nem ez köt össze benneteket, nem a kötelező viszonzás a kapocs. Amit adsz lehet neked semmi, de a másiknak óriási dolog. Az, hogy rájössz, nem a pénz az ami segít, hanem legtöbbször csupán a puszta szó, a mások által soha ki nem mondott gondolat, érzés. Az amely rájössz, minden pénznél többet ér és azt is megérted általa, hogy ez az ami igazán kamatozik, ami az igazi érték lesz, ami fennmarad.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

November 15.

 Ma kiderült az iskolában, ahol tanítok, hogy az egyik titkárnő egy évvel ezelőtt járta végig Szent Jakab zarándokútját és bár végeztem már az óráimmal és igencsak indulnom kellett volna intézni egyéb ügyes-bajos dolgaimat...nem rövid ideig maradtam az ajtófélfának támaszkodva az irodában és szinte lélegzetvételnyi pillanatok nélkül cserélgettük ki emlékeinket, tapasztalatainkat.

 Jó az Útban, hogy azonnal összeköt ismeretlenekkel, olyanokkal, akikkel sosem találkoztam idáig és talán sosem szóltunk volna egymáshoz. De nem így történik, hiszen mi, akik végigjártuk már ezt a hosszú ösvényt ismerünk egy más nyelvet. Azonnal megnyílnak a lélek zártabb ablakai is és a kommunikáció olyan gördülékenyen kezd el folyni, mintha mindig is ismertük volna egymást.

 Két nappal később összefutottunk a folyosón és annyira jó érzés volt az a cinikus mosoly, amely csak azok között jön létre akiknek van egy közös titka…nekünk pedig már van! :o)

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Október 31.

Nehéz időszakot élek át. Sosem gondoltam volna, hogy a mindig jó előre eltervezett és gondosan felépített életemben ekkora változás fog történni. Mindez életem összes létező területén és, hogy bár a változás hírnöke pont jómagam voltam, mégis mennyire meglepett mindez.

Van, amit nem igazán értek még, vagy csak furcsa…pedig nem változott meg az értékrendem, de mégis másképpen tekintek momentumokra és másképpen is élem meg őket.

Régebben jobban felidegesíttek volna a hasonló, igen nehéz pillanatok, de most valahogy hihetetlen belső nyugalommal tudok pillantani azokra a dolgokra is, amelyek sok mindent képesek emberekből kiváltani, de nyugalmat biztosan nem. Viszont a nyugalom segít higgadtnak maradni, a célra fókuszálni és mindenáron haladni tovább előre.

Belső türelmetlenségem néha nagyobb tempót diktálna és várna el, de közben azt is be kell lássam, hogy mennyi minden is történt ezalatt a fél év alatt. Mennyi új dologba vágtam bele és a kint összerakott céljaim, ha nem is abból az útirányból megközelítve, de mégis minden nap, egyre közelebbi látótávolságba kerülnek és végül is ez a lényeg.

Nincs más hátra, mint amit az előadásaimon is szoktam mondani: Kelj fel reggel, vedd fel a hátizsákodat és indulj el, mert ha nem teszed, akkor ne csodálkozz, hogy nem érsz oda az arra napra kitűzött célodhoz.

Úgyhogy megyek és fel is kapom a zsákomat, hogy még időben elindulhassak…

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 13.

Toma

Már azt hittem örökre nyomát veszítettem Toma-nak, a Németországban élő horvát férfinek, akivel Astorga-ban találkoztam utoljára, de a mai napon végre válasz érkezett leveleimre. Szerencsére nem tűnt el, csak úgy érezte az angol nyelvtudása nem elegendő ahhoz, hogy tudjon válaszolni, így megkérte a barátját, hogy segítsen neki a levél megírásában.

Megírtam neki, hogy efelől kár aggódnia, mert ha beszélgetni tudtunk, akkor leírni is sikerülni fog és ha meg szeretnénk egymást érteni, úgyis sikerülni fog, még félszavakból is. :)

Milyen érdekes. Csupán két alkalommal találkoztunk, mégis mély nyomott hagyott bennem személyisége.
Először, amikor Carrión de los Condes-ben lehuppant mellém az étteremben és együtt vacsoráztunk.nagyon sokat beszélgettünk és elmesélte majd az egész életét. Egy nagyon jó embert ismertem meg benne és sajnáltamis, hogy nemláttam később. Majd miután meg kellett álljak León-ban a lábam miatt három napra és végre rájöttek mi is volt az igazi bajom ésmeggyógyítottak, újra útnak indultam és Astorga-ban bandukolva délután, miközben igyekeztem megismerni minél többet abból a csodaszép óvárosból,a főtéren az egyik étterem teraszáról rámkiáltott valaki, hogy "Steve!" és keresve a hang forrását, megláttam őt egy asztal mellől vadul integetve. Annyira megörültünk egymásnak. Pedig csak egy estét beszélgettünk.

Én már mindenkit elveszítettem akkorra, miután meg kellett álljak és mint kiderült Ő közben behozta az előnyömet, de mopst meg neki kellett megállnia, mert neki kszült ki teljesen a lába. Új cipőt is kellett vennie. Elég rémesen nézett ki a lába.

Jót beszélgettünk, majd együtt néztük meg az astorgai katedrálist és múzeumot és végül elköszöntünk.

A története a beteg kislányáról és a kőről, amit megkérte, hogy vigyen neki a La Cruz de Ferro-hoz lebilincselő és szívbemarkoló pillanata volt utamnak. A könyvben elolvashatod.

Jó ember és boldog vagyok, hogy Ő is előkerült, hiszen így már mindenkivel, aki fontos lett számomra az út során folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és tudom, legyen bármikor életünk során, ha egyszer megadja a Jóisten, hogy újra találkozhasunk, az onnan fog folytatódni, ahol Astorga-ban elválltak útjaink.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 11.

Eszter

Camino reuninon with Eszter. :)

Május utolsó hetében találkoztunk utoljára, amikor Triacastela előtt néhány kilométerrel utolértem és együtt gyalogoltunk be a kisvárosba. Eszter akkor mesélte, hogy nem bírja tovább a lábsérülései miatt és sajnos fel kell adja a zarándoklatát, de vissza szeretne térni jövőre, hogy befejezze.

Sajnáltam nagyon, mert tudom Burgos óta szenvedett ő is a lábával és nem volt könnyű eddig sem eljutnia és tényleg mindent megpróbált és kitartóan küzdötte vissza a harmadik és negyedik hetet.

Írta, hogy jönni fog Budapestre, így azonnal egyeztettünk egy időpontot és a Krisztina körúton a Csészényi Kávézót céloztuk meg, hogy egy jót beszélgessünk.

Eszter Hollandiában, Amszterdamban él és sérült gyermekekkel foglalkozik, ami így magában is tiszteletreméltó hivatás, pláne egy fiatal lánytól. Mndig is csodáltam azokat, akik ekkora alázattal képesek másoknak segíteni, rengeteg mindenről lemondani másokért.

Nem könnyen talált oda, de a lényeg az, hogy sikerült és igazán nagy öröm volt az újratalálkozás pillanata.

Rendeltünk egy forrócsokit és csak beszéltünk, beszéltünk,beszéltünk... Néha kicsit furcsán néztünk a pincérre, amikor újra és újra megkérdezte kérünk e még valamit, hiszen most rendeltünk...hittük, de aztán egyszercsak ránéztem az órámra és azt hittem rosszul látok, ugyanis 6 és fél órát!!!! beszélgettünk úgy, hogy egyszerűen észre sem vettük. :)))

Nem hiába, élményeink, megosztani, elmesélni valónk akadt bőven akár az útról, akár az azóta eltelt hetekről.

Azt hiszem bármeddig tudtuk volna folytatni, de remélem legközelebb, ha máshol nam, majd Amszterdamban folytathatjuk! :)

Köszönöm Eszter!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 9.

Roger

Lassan csak előkerül mindenki.

Roger is írt végre Kanadából és mint kiderült, azért nem válaszolt eddig, mert ő is a nagyvilágban tekergett még. Azaz a nagyvilág Kanadát jeleti pontosan, ami azért éppen elég nagy egy hónapokig tartó utazáshoz.

Akkora levelet írt, hogy ha kinyomtatnám, kivághatnám a fél amazonasi őserdőt hozzá. Igaz én sem írtam rövidet neki, de ő sem takarékoskodott a cyber tintával és beszámolt az utolsó találkozásunktól eltelt pillanatok óta mindenről egészen a hazaérkezéséig.

Sokat írtam róla a könyvben, mert az Út egyik meghatározó és számomra nagyon fontos gondolatát Ő mondta nekem és ezáltal neki köszönhetem, hogy pihantem még egy napot és pont annyi kellett még, hogy a lábam teljesen rendbe jöjjön.

Azon a délutánon Burgos-ban, az egyik kávéház teraszán ülve azt mondta, "Steve, ne aggódj, aki fontos az életedben, azzal fogsz találkozni. Ne siess, pihenj még eg napot, hidd el, fogsz még találkozni velük." És tényleg így lett. Santiago-ban tényleg mindenkivel talákoztam aki fontos lett számomra az Út során.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 1.

Tomoval Copy

Előkerült az én örökké mosolygós Tomo barátom Japánból! :)

Már azt hittem sosem jön tőle válasz, de aztán mint kiderült Tomo-nak nem igazán kellett visszasietnie dolgozni és még most is két hónapot pihen Malajziában. De jó is egyeseknek. :)))

Örülök, hogy előkerült, mert igazi színfoltja volt utamna. Az a biztos pont, akire ha ránéztél tudtad, mindegy, hogy hideg van, vagy meleg van, éjjel, vagy nappal, pihent vagy, vagy hulla fáradt, rossz kedven van, vagy jó, Ő biztos, hogy mosolyog.

Emlékszem amikor Calzadilla de los Hermanillos felé haladva egy nagy kereszteződésnél ült a földön, kész volt mint a tökfőzelék és csak vigyorgott, mint a tejbetök. :))))
Én még ilyen embert nem láttam. Hihetetlen optimizmussal és pozitív életszemlélettel áldotta meg a teremtő és tényleg nem volt olyan pillanata találkozásainknak, amikor ne vigyorgott volna fülig érő szájjal.

A feljebb említett pillanatban is az út szélén összeroskadva, láttam, hogy menni nem bír tovább már egy métert sem. Kérdeztem, "Mi van Tomo, baj van, segítsek?" Ő meg csak nevetett és legyintett a kezével.

Elég volt csak levelét meglássam, olvassam és elég csak magam elé idézzem, hogy én is mosolyogni kezdjek. :)))

Ezt a képet azért is szeretem, mert írta, hogy büszkén mutatja mindenkinek, mindenhol, hogy egy óriással találkozott az úton...:)))

Tomo

Köszönöm Tomo-san! :))

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Augusztus 20. Szent István ünnepe

10 hete érkeztem haza és a Camino gondolatai, érzései, még mindig ugyanúgy kavarognak bennem.
Nagyon nehéz itthon újra megtalálni a helyemet és, hogy ez így lesz, azt már a Santiago-ba való visszaérkezésem pillanatában is sejtettem. Azt hiszem az a baj, hogy akaratlanul is változunk az út alatt és másképpen kell be-, azaz visszailleszkedni. És ez szokatlan. Valahogy a katedrális tere és csöndje nyugalmat és biztonságot adott, mint ahogy a zarándoktársak közelsége is.

Furcsa a helyzet, amibe hirtelen, a „való Világ" kapcsán kerülünk és embere válogatja, ki mennyi idő alatt találja meg az ehhez vezető és a számára legmegfelelőbb utat. Mert például, ha találkozol valakivel és elkezdtek beszélgetni, lehet, Ő nem vesz rajtad észre semmit. Ugyanaz a téma, ami már százszor, sőt lehet ezerszer is mosolyt fakasztott belőletek, de most, belőled mégsem. Mert másképpen látsz már rengeteg dolgot, más érzéseket, gondolatokat vált ki belőled. Az ismerősöd nem érzékeli, hiszen nem látható, maximum csak az a furcsa mosoly, amely ott ül az arcodon és idáig nem volt olyan megszokott. Aztán az is lehet, hogy megérzi, mert elakad a beszélgetés, amely régen soha és az is lehet, hogy megszakad a barátság. Mert rájössz, egy más világban éltek és az a fajta értékrend már nem felel meg számodra, másra vágysz, mert már láttad, tapasztaltad a jót. Elveszítheted a barátodat? Igen. De lehet, ez csak rajtad múlik, hiszen a feladatod az is, ami Szent Jakabnak nem sikerült Hispániában sok száz évvel ezelőtt, de közben ma már mégis nagyobb az eredménye, mint anno bármikor is gondolhatta álmában. Hiszen évente százezrek viszik az üzenetét szerteszét a Világba és ha csak egy részük értette is meg legfontosabb üzenetét és adják tovább azt, máris jobb lett a Világ. Oszd meg vele, hiszen Ő nem látta, segíts neki, hogy megértsen!

Hiszen ne feledd, kiválasztott vagy, hogy elmehetsz az Útra! Nem mehet mindenki! Nincs lehetősége mindenkinek, nem engedheti meg magának mindenki, így nekünk, akiknek sikerül, helyettük is kell zarándokolni és kötelességünk megosztani velük élményeinket, hogy rajtunk keresztül részesei lehessenek annak, amit mi éltünk át. Hidd el, sokszor egy szó is elég, ha azt abban a pillanatban mondod, amikor a legnagyobb a szükség!

Nem beszélek róla, mert arra is rájöttem sokan nem értenék, nem értik és bezártam az ajtót. De ha kérdeznek, kinyílik a csap és csak úgy árad a sok mondanivaló. És az előadásaimon ugyanúgy.
Az a sok, sok levél, üzenet, amit kaptam az elmúlt hónapokban...hihetetlen és boldogsággal önti el a lelkemet, mert általuk érzem, sikerül az, amiért a művész hivatást is választottam, azaz, hogy tudjak adni az embereknek. És most érzem igazán a legjobban, hogy mit jelent az, ha önzetlenül adsz és hányszorosát kapod vissza érte. Érzelem Bank. A Világ legjobb kamatozású befektetése. De csak az önzetlenül elhelyezett portfólió esetén életképes.

2 hete odajött hozzám egy férfi, aki eljött a július 12. előadásomra és azt mondta, hogy megváltozott általa az élete. Általam tette le a cigarettát, kezdett el sportolni, indult el ezen az úton. Nem tudom leírni, mit éreztem akkor, hiszen, ez az egész lényege! Nem kell Spanyolországba utazni és ennyit gyalogolni, hogy megtaláld a hitedet! Neki egyelőre itt, saját magában kell, járja a Camino-ját.
Számomra az Út fontos állomás volt, hiszen nem igazán voltam még szabadságon, vagy nyaralni. Rengeteg helyen jártam a Világban, de a munkámnak köszönhetően. Magamtól „csak" Afrikában voltam, valóra váltani gyermekkori álmomat, de annak már 5 éve. És akár az, akár ez után is, mosollyal az arcomon tértem haza.

Ez a finoman a háttérben meghúzódó mosoly a reményt is rejti, hogy már végképp hiszel abban, hogy mindennek értelme és oka van és úgy jó, ahogy van. Nem baj, ha nem jó ebben a pillanatban, nem látod értelmét, mert a völgyből már csak felfelé vezethet az út! Megtanultad a leckét rendesen. Csak el ne felejtsd újra!

És ez a nehéz! Hogy ne daráljon be újra a Világ könyörtelen gépezete. Hogy maradj a kis „lakatlan" szigeteden, amely pillanatok alatt fog benépesülni a hasonlóan mosolygókkal, érzőkkel és gondolkodókkal. Csak hinned kell benne és tenned kell érte!
Te kalapálod saját üllődön a sikereidet, de ha nem markolod meg a kalapácsot és nem sújtasz le a vasdarabba és formázod meg belőle sikered alkotását, ha nem edzed meg azt a vasat, nem is lesz mivel tápláld annak a furcsa mosolynak tüzét. Észre kell vennünk a lehetőségeket és nem azt mondani, hogy áhh, ez a vonat nem rám vár! De a tiéd, csak szállj fel rá végre! És nem illik a szerencsére áthárítani, hogy ezért, meg azért nem jött össze, meg nem volt szerencsénk, miközben egyetlen kérdést kéne csak feltenned magadnak, hogy megtettél e érte mindent!?

A rocesvalles-i kolostorban, az első éjszaka 300 zarándok szuszogása töltötte be a hálóterem csöndjét és mégis alig 40-en jöttek el a mellette lévő templomba az esti zarándokmisére. Annyira furcsa volt az számomra és nem értettem. Miképpen van az, hogy egy vallási úton, az embereket nem érdekli ez a rész, akár csak tiszteletből is... De a spirituális, vagy teljesítmény úton résztvevők közül is sokan az út alatt mégis belépnek egyszer a templomba és valahogy utána már igénylik egyre többször. Pedig nagyrészünk nem is értette miről beszéltek az atyák. De a közösség, a hit abban, hogy Szent Jakab és a fésüs kagyló megvéd az úton és nem leszel beteg, nem történik veled semmi baj és sikeresen el fogsz jutni Santiago-ba, vagy még tovább a világítótorony alatti sziklákig mégis visszahúzza oda őket.
Santiago-ban zsúfolásig megtelt a templom és már az azt megelőző hetekben is szemlátomást több zarándok tért be esténként is a közös imádságra.

Hiányát éreztem itthon és azóta, minden vasárnap elmentem. Egyszerűen az az egy óra is segít abban, hogy könnyebben tudjam visszaidézni a kinti pillanatokat és nem mellesleg minden héten kapok valamit. Valami újat, amit megtanulhatok, mint ma is. Mindig van egy-egy olyan gondolat, amely megakad bennem, értelmet ad néhány gondolatomnak, tervemnek és továbblendít. Vannak kiknek ez a motivációs tréning a cégnél. Csak ez nem tart egy napig...

Néha még ugyanúgy elszorul a torkom és bepárásodik a szemem és nem tudom az okát. Talán valami még maradt ott lent a mélyben, amiért még meg kell dolgozzak, amiért még kézbe kell ragadjam lelkem csákányát.
Eek a vasárnapok új ismeretségeket is hoznak. Másképp mosolyognak rám a városban, a boltban. Másképpen szólít meg a postáskisasszony és felajánlja, hogy tegeződjünk. Mert egyfajta közösség ez is és nekik is van egyfajta mosolyuk, amely rájuk jellemző.
Nem hiszel Istenben? Vagy másikban hiszel? Ez a te életed és a te döntésed, de az nagyon fontos, hogy legyen hited, mert anélkül, nincs élet. És azért néha jusson eszedbe, a zuhanó repülőgépen, senki sem ateista.

Zarándoktársaimmal szükségünk van egymásra, a beszélgetéseinkre, arra, hogy tudjuk, a másik miképpen éli meg a visszatérést. Mert megértjük mosolyainkat, mert tudjuk a titkot. Mitől is érthetné az, aki nem ment keresztül ezen, aki nem járta végig az utat. Csak az értheti igazán a titkot, a mosoly jelentését, a csöndét, a sokatmondó hallgatásét.

Jönnek, mennek az e-mailek, ki ide, ki oda tölti fel fotóit, mennek a cserék és közben beszámolunk egymásnak a visszatérés pillanatairól. Mindenkinek nehéz és mindenki picit hasonlóan, de érthetően mégis másképpen éli meg. Van, aki sokáig nem rakta még le a hátizsákját és még gyalogolt egy nagyot Skóciában. Vannak, akik Európában utazgattak. Vannak, akik új állást keresnek, mert azonnal felmondtak, van, aki pedig azért, mert időközben elveszítette állását, vagy még előtte lépett ki. Vannak, akik elhatározták máshová költöznek, vannak, akik már el is költöztek és van, aki szintén elkezdte megvalósítani azokat a gondolatait, amelyek kint körvonalazódtak.

Ami közös, az a változás, a változtatás erős szándéka és a nehéz visszailleszkedés. Ki, meddig bírja? Ki, mennyire valósítja meg álmait, mennyire kitartó, mennyire tanulta meg a leckét az úton...a jövő kérdése, de a kapocs, amely értelemszerűen nem is tud olyan erős lenni, mint volt a 6 hét alatt megmaradt és ez is fontos. Vannak, akik máris újra találkoztak. Mint én is Etelkáékkal, Lila Mártival. Írtunk egymásnak „Made in Hungária" Attilával és megbeszéltünk egy „randit" és Lovag Attilámmal Skype-on osztottuk meg többször is a történteket, érzéseinket és bízom benne, tényleg jön szeptember elején haza. Eszter októberben érkezik és fogunk összefutni. Csak ez a Kanada ne lenne annyira messze...hiányoznak és kis családom sokszor jár a gondolataimban.

A kint megérlelődött és azután meg is fogalmazott tervek pedig szépen lassan, lépésről lépésre kerülnek kipipálásra.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Július 25. Szent Jakab ünnepe

bakancsom1 Copy

Istenem, ennyi áldozat és mindez miért...
A csapatból mindenkit mélységesen megrázott és felzaklatott a Santiago-ban történt szomorú vonatbaleset. A 79 halott, a 130 sebesült, a rengeteg gyászoló, reményvesztett családtag Szent Jakab ünnepének előnapján. Sohasem lesz már ez a nap sem olyan, mint előtte bármikor. Ez a sok lélek, már örökre összekapcsolódik vele. Természetesen, a zaklatottságunkat az is fokozza, hogy legtöbbünk ugyanezen a vonaton utazott Madridba...

Vonat

Túl közeli még időben és lelkileg is az élmény és így még megrendítőbb. Mennek a levelek, a képek és áldja az eget mindenki, hogy nem velünk történt ugyanez, hiszen én is írtam június 9-én, hogy 237 km/h-val utaztunk Madridba...ők pedig a másvilágra. Min múlik, hogy ki, miért pont arra szerelvényre vált jegyet, ki késte le, ki gondolta meg magát és inkább a korábbival utazott, vagy buszra, repülőre szállt, ült át a másik oldalra, vagy bármi más, ami miatt áldozat lett, vagy túlélte? Nagy kérdések, amelyekre a válaszokat, csak ott fent ismerik... Mi pedig sokszor annyival intézzük el, hogy szerencsénk volt...