Szent Jakab élete

„Idősebb” SZENT JAKAB apostol

El Greco: Szent Jakab

Szent Jakab, Szent János apostol testvére, és az első az apostolok közül, aki életét adja Krisztusért.

Betszaidában született. Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangelista bátyja.

Jánosnak nemcsak vér szerinti testvére volt, de erkölcseik hasonlósága szerint is. Mindkettejükben egyforma volt a hevesség, egyforma az igyekezet, egyforma a vágy. Egyforma igyekezetet mutattak a tanulásra és elsősorban ők voltak, akik Krisztust az Ítélet napjáról és más eljövendő eseményekről faggatták.

Apja mesterségét örökölve halász volt. Az ,,idősebb Jakab'' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt ,,fiatalabb'' Jakabtól, az ,,Úr testvérétől''.

„Nagyobb”, „Idősebb”, „Iacobus Maior”, „Iacobus Magnus”, „Iacobus Zebedæi”, „Santiago Matamoros” jelzőkkel szokták még Őt megkülönböztetni.

Jézussal való találkozásuknak két története is ismert:

  • Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1,29–39).
  • A 28. év tavaszán vagy nyarán találkoztak, mikor Jézus a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait. Miután tanítványának meghívta Pétert és Andrást, ,,folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' (Mt 4,21.22).

Simon Péter és János mellett ő a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt. Péter a kőszikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben – a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Getszemáni kertben -- csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Jakab egyébként robbanékony természetű volt. Szent Lukácstól tudjuk a következő esetet, amely mutatja, hogy Jakab tisztában volt azzal, hogy Jézus mennyire más mester, mint a farizeus írástudók. Amikor úton Jeruzsálem felé a szamariaiak az egyik faluban nem voltak hajlandók szállást adni Jézusnak Jakab az öccsével együtt felháborodva mondta: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk: tűz szálljon alá az égből és megeméssze őket?” (Lk 9,54). Ezért nevezte el Jézus e két tanítványát Boanerges-nek, ami annyit jelent: a mennydörgés fiai.

Márk evangéliuma is Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt (Mk 3,17)

Az Evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten országát.

Szalome asszony a fiaival együtt odament Jézushoz és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit:

-        Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz?

-        Intézd úgy -- felelte --, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.

-        Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?

-        Kitudjuk! -- felelték.

-        Erre Jézus így folytatta: A kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, ezt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.

A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.

-        Jézus azonban odahívta őket magához és így szólt hozzájuk: ,,Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.

Jakabban jó talajba hullottak az Úr e szavai. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből: amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az egyházra támadt és elsőként Jakabot ölette meg. Karddal fejezték le, „karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét” (ApCsel 12,2). Így Ő lett az első vértanú az apostolok között.

Életében is sokaknak szolgált. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház ,,oszlopát'' (Vö. Gal 2,1-10).

Az Úr mennybemenetele után Júdeában és Samariában prédikált, majd a 8. századtól él az a hagyomány, hogy Jakab Hispániáig, azaz a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, s akkor jelent meg neki Muxia-ban a Szűzanya és megvigasztalta. Muxia-ban az Atlanti óceán partján álló templom alatti hatalmas sziklákról úgy tartják, hogy Szűz Mária hajójának megkövült darabjai. (A hagyomány szerint Jakab semmire sem jutott Hispániában, mivel csak kilenc tanítványt szerzett, így kettőt közülük hátrahagyott, hogy prédikáljanak, a másik hetet maga mellé véve visszatért Júdeába. Johannes Beleth mester azonban úgy tudja, hogy csak egyetlen embert sikerült Hispánia-ban megtérítenie.)

Missziós útja a breviáriumba is belekerült: ,,Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt.''

Azonban a középkorban elterjedt nézetnek, mely szerint Jakab Hispániában térített volna, úgy tűnik, nincs valós, bizonyítható történelmi alapja. Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető.

Jakab apostolt vértanúhalála után a király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. (Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványai Jeruzsálemből Hispániába kerültek.)

Innen a történetének három változatát ismerjük:

  • Az Arany Legenda a két hagyományt kísérelte meg összeegyeztetni miszerint tanítványai egy angyal vezénylete alatt a már holt apostol tetemét kicsempészték Júdeából, és a távoli Hispánia Galícia nevű tartományába vitték. Miután a hagyomány úgy tartja, hogy Szent Jakab évekig hirdette az igét a mai Spanyolország e területén, nem véletlen tehát, hogy tanítványai itt temették el.
  • A másik alapján a kőhajót melyre a márvány szarkofágot tették elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz csodával határos módon elvitte egész Hispánia óceáni végeihez és Galíciában, az akkori Iria Flaviában, a mai Padrón-ban ért partot. Itt pedig eltemették.
  • Egy másik, valóságosabbnak tűnő magyarázat szerint pedig, az apostol relikviáit a 6. században két görög szerzetes szállította nyugatra.

Sírja később a feledés homályába veszett, csak a 9. században lelt rá ismét egy Pelagius nevű remete miután a IX. században egy csodálatos fényű csillag mutatta meg neki annak helyét.

Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke óvatossággal és kellő elővigyázatossággal, illetve nem kevés okossággal senkit sem engedett a lelőhely közelébe és háromnapos böjtöt rendelt el, mely „elősegítette” a hívek kellő lelkiállapotát. Majd e sír megtalálását követően a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. Miután pedig Szent Jakabot spanyolul Sant Iago-nak hívják, e legenda a város nevének eredetére is választ ad és a Campus stellae, jelentése pedig a Csillag mezeje. Együtt pedig Santiago de Compostela.

Az ereklyék megtalálásáról szóló történet az antealtaresi monostor 1077-ben kelt alapító okleveléből ismerhető meg.

II. Alfonz (759-842), Asztúria királya egy 834-ben kibocsátott oklevélben Szent Jakabot királysága védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot építtetett, melyet a bencés szerzetesek gondjaira bízott. A megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet övezte és a középkorban a leghíresebb zarándokhely volt a Szentföld és Róma után. Jeruzsálem elvesztése után pedig még jobban felértékelődött szerepe. A neki tulajdonított ereklyék a 9. század óta itt, a róla elnevezett Santiago de Compostelában nyugszanak, de igazán senki sem tudja, hogy mit tartalmaz a színezüst szarkofág, mely a főoltár alatt található.

Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. De magát a sírt azonban valami folytán megkímélték. Ezt követően a katedrálist újra kellett építeni és így 1075--1128 között épült az a katedrális, mely lényegében ma is ott áll. Latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67méter magas kupolás toronnyal rendelkezik. A felszentelésre 1211. április 21-én került sor. Ezen az igazi nemzeti ünnepen nemcsak IX. Alfonz király, a püspökök és a királyság legmeghatározóbb személyiségei vettek részt, hanem az egész nép is. A szertartás nagysága évszázadokra kihatott az európai zarándoklatokra.

Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték, így érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához, olyan ismert személyek is, mint Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante, vagy maga Izabella királynő.

Saját attribútuma a ’fésűs kagyló’, a zarándoklás és az Istenkeresés szimbóluma, amely ugyanilyen jelentéssel XVI. Benedek pápa címerében is szerepel.

Ezer év óta hívők és spirituális útjukat keresők sokasága kel útra, hogy kifejezzék a Teremtő, a Forrás iránt érzett szeretetüket, hálájukat és, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Nagyon rövid idő alatt Santiago jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát, ami annak is köszönhető volt, hogy Jeruzsálembe eljutni nem volt nagyon biztonságos és újabbnál újabb mondák és legendák keletkeztek az út mentén. A középkorban azonban a zarándokok az ellenkező irányban járták be az apostol sírjához vezető utat, melyet az olyan lovagrendek, mint a Templomos lovagok és a Jakab-lovagok biztosították. A Szent Jakab Rend 1030 körül alakult meg, amelyet III. Sándor pápa 1175. július 5-én megerősített Compostelai Szent Jakab Lovagrend néven, majd VI. Hadrián pápa 1522. május 12-én örökérvényűvé tett. A rend jelvénye a ma is közismert, vörös-zománcú Szent Jakab-kereszt lett.

Az elmúlt évek az El Camino újjáéledését hozták. Az 1980-as években kezdett ismét nőni az út népszerűsége azáltal, hogy 1982-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Santiago de Compostelába. Jelképesen gyalog tette meg az utolsó öt kilométert. A Camino spanyol szakasza 1993-ban, a franciaországi része pedig 1998-ban lett a világörökség része. Santiago belvárosának szűk, középkori sikátorait pedig 1985-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé.

Ma már évente zarándokok tömege érkezik Spanyolországba a világ minden tájáról, hogy felkeressék Szent Jakab apostol sírját. A hatalmas oltár, Jakab életnagyságú aranyozott szobrával a középpontban fontos hely, ahol a zarándokok hátulról - egy erre épített lépcsőn megközelítve - átölelik a szobrot. Alatta vannak a relikviák egy kis kriptában, egy színezüst, díszes szarkofágban eltemetve, mely szintén megtekinthető.

A Compostela-ban található szent ereklyék valódiságát az 1884. november 1-jén kelt „Omnipotens Deus” kezdetű bullájával erősítette meg XIII. Leó pápa.

Jakabot a spanyolok a Matamoros, azaz Mór-ölő jelzővel is illetik. Ennek eredete a 844. május 23-án a mórok ellen Clavijo (La Rioja) mellett, Ramiro király vezetésével vívott győzelmes csatából ered (Van aki szerint ez a csata soha nem is történt meg). Ekkor a legenda szerint Jakab fehér lovon jelent meg, és győzelemre vezette a keresztény seregeket. E legenda alapján ábrázolják Jakabot gyakran a csata közben páncélban, lovon ülve, karddal kezében és ettől kezdve a Reconquista - Spanyolország területének visszafoglalása az araboktól (700 esztendeig tartott) - védőszentje lett az apostol.

Tisztelete:

Szent Jakabot március 25-én fejezték le, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén. Az Egyház azonban úgy határozott, hogy ünnepét egyetemlegesen július 25-én kell megülni, mert ez a legalkalmasabb időpont.

Szent Jakab ünnepei Európában:

Esto, Dómine, plebi tuæ sanctificátor et custos: ut, Apóstoli tui Jacóbi muníta præsídiis, et conversatióne tibi pláceat, et secúra mente desérviat. Per Dóminum [...]

Légy, Urunk, néped megszentelője és oltalmazója, hogy Szent Jakab apostolodnak oltalmával megerősítve, életmódjával kedves legyen előtted, s nyugodt lélekkel szolgáljon neked! Krisztus, a mi Urunk által.

  • Szent Jakab apostolt (Iacobus Apostolus, frater beati Joannis Evangelistæ, Martyr Hierosolymis sub Herode Agrippa) világszerte tisztelik, a különböző keresztény közösségek azonban különböző napokon. Ma a legáltalánosabban elterjedt ünnepnapját július 25-én tartják.
  • július 25. – a katolikusoknál fő ünnep, az evangélikus és anglikán egyházakban emléknap;
  • április 30; november 15. – az ortodox közösségekben, Oroszországban emléknap;
  • április 12. – a kopt egyházban emléknap;
  • december 28. – az etióp egyházban emléknap;
  • december 29; július 7. – az örmény egyházban emléknap.
  • A július 25-i dátum egységes Európa-szerte, de az ünnep tartalma nem mindenhol azonos. A Szunyogh Missale 3 ezt írja róla: „Az ünnep valószínűleg a szent maradványainak feltalálását, ereklyéinek átvitelét, vagy a Santiago de Compostela-bazilika felszentelését ünnepli.” A Római Martirológia ki is mondja pontosan, hogy a július 25-i ünnep a szent ereklyéinek átvitele Jeruzsálemból Hispániába:
  • Szent Jakab ünnepe Magyarországon már Szent László rendelkezései között kötelező ünnepként szerepel. Több középkori magyar forrás sorolja fel Jakab ünnepeit a következő megnevezésekkel:
  • „Jacobus Maior apostol, jul. 25-én; Natalis Jac. Ap. fratris Johannis 1; Natalis Jacobi Ap; Zent Jakab apastal napia”. Említik vigíliáját, oktáváját, s ő t quindenáját is. A többi megvizsgált forrásban nincs részletezve, hogy Szent Jakabnak melyik eseményéről szól az ünnep, egyszerűen csak vigíliáját és fő ünnepét említik, mivel az a mai kalendáriumban már csak egy napra korlátozódik.

Szent Jakab ünnepei Santiago de Compostelában:

A Szent Jakab-kultusz legnagyobb színterén, Spanyolországban, ma is külön tartják a fő ünnepet előestéjével (július 24. és 25.) és a transzlációs ünnepet (december 30.), mindkettőt saját nyolcadával.

Az, hogy Jakab apostolnak két különböző ünnepe van, a római rítus bevezetésével magyarázható. A 11. századi alapítástól kezdve, Szent Jakab templomában a mozarab rítus helyett már a spanyol egyházban ez időben érvényes római liturgikus gyakorlatot követték. Az asztúr-leóni egyház saját liturgikus kalendáriumában egyetlen egy Szent Jakab ünnep található, december 30-án, amelyre különleges liturgiát alakítottak ki. A római naptárban azonban Szent Jakab ünnepét július 25-én tartották. Az új rítus bevezetésével a compostelai egyház engedélyt kapott arra, hogy a július 25-i fő ünnep mellett a december 30-i ünnepüket is megőrizhesse. Így július 25-e megmaradt Szent Jakab szenvedésének emlékezetére –ahogy nyugat többi részén is –, december 30. pedig az apostol teste Jeruzsálemből Galíciába vitelének (transzláció) ünnepe lett. A két ünnepen kívül később hozzáadták „Jakab csodái”-nak nevezett ünnepet is (október 3.), amit később áttettek október 5-re.

Idősebb Szent Jakab a védőszentje Spanyolországnak, a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is.

Róla nevezték el a Szent Jakab-utat (spanyolul Camino de Santiago azaz El Camino), mely Spanyolország Navarra, La Rioja, Castília León és Galícia tartományain halad át, és amelynek célpontja Szent Jakab sírja.

Minden olyan esztendő, amikor július 25. napja - Szent Jakab apostol ünnepe - vasárnapra esik, szentév Santiago de Compostelában. Ezekben az években a zarándokok száma ugrásszerűen megnő. Az utolsó szent évben, 2010-ben ez a szám 272 135 fő volt. A következő szent év 2021-ben lesz.

Hazánkban is több egykori és ma is meglévő település viseli nevét: pl. Zselicszentjakab, Tornaszentjakab.

Szent Jakabnak van szentelve a soproni Szent Jakab Kápolna a Szent Mihály mellett, a lébényi vagy a lengyeltóti Szent Jakab templom.

Szent Jakab vértanúsága:

 

Albrecht Dürer: Szent Jakab vértanúsága (1508 körül)

Amikor tehát Judeában hirdette az Isten igéjét, egy mágus, név szerint Hermogenes, a farizeusokkal együtt elküldte hozzá Philetus nevű tanítványát, hogy Philetus a zsidók előtt győzze meg Jakabot arról, hogy hamisan prédikál. De miután az apostol világos érveléssel mindenki előtt meggyőzte, és sok csodát tett előtte, Philetus visszament Hermogeneshez, igazolta Jakab tanítását, elmondta csodáit, és kijelentette, hogy az ő tanítványa akar lenni, sőt mesterét magát is megkísérelte rábeszélni, hogy hozzá hasonló módon legyen Jakab tanítványa. Hermogenes ezen felbőszülve, saját mágikus tudományával úgy megbénította, hogy mozdulni sem tudott, és így szólt hozzá: „Lássuk csak, kiszabadít-e a te Jakabod?” Miután ezt Philetus megüzente a szolgájával Jakabnak, az a keszkenőjét küldte el neki, mondván: vegye kézbe a keszkenőt és mondja; „Az Úr felemeli a lesújtottakat és megoldja a foglyokat” (Zsolt 148,5,7). Amint Philetushoz ért a keszkenő, megszabadult béklyóitól, kicsúfolta Hermogenes mágikus praktikáit és Jakabhoz sietett. Hermogenes haragra gerjedve démonokat hívott segítségül, és megparancsolta, hogy Jakabot megkötözve Philetusszal együtt vezessék hozzá, hogy bosszút állhasson rajtuk: tanítványai máskor ne merészeljenek így csúfot űzni belőle. A démonok Jakabhoz közeledve, már a levegőben jajveszékelni kezdtek: „Jakab apostol, irgalmazz nekünk, mert még el sem jött az óránk, máris égünk!” Jakab így szólt hozzájuk: „Ugyan miért jöttök hozzám?” Így válaszoltak; „Hermogenes küldött minket, hogy téged és Philetust hozzá kísérjük, de amint feléd indultunk, az Úr angyala tüzes láncokkal kötözött meg és sokat gyötört bennünket.” Mire Jakab: „Oldozzon fel benneteket az Úr angyala, térjetek vissza hozzá, vezessétek hozzám megkötözve, de sértetlenül!”

Elmentek, és megragadva Hermogenest, kezét hátrakötötték, és ily módon megkötözve Jakabhoz vezették, s közben ezt mondták neki: „Odaküldtél minket, ahol megégettük magunkat és keservesen gyötrődtünk.” Jakabhoz pedig imígyen szóltak: „Adj nekünk hatalmat felette, hogy megbosszulhassuk a te sérelmeidet és a mi megpörkölődésünket.” Kiknek Jakab: „Íme, Philetus előttetek áll, miért nem ragadjátok meg őt?” Így válaszoltak: „Nem emelhetünk kezet még a hangyára sem, amelyik a szobádban van.” Jakab így szólt Philetushoz: „Krisztus arra tanított minket, hogy a rosszat jóval viszonozzuk. Hermogenes megkötözött téged, te oldozzad meg őt!” A kötelékekből kioldozott Hermogenes zavartan álldogált, mire Jakab így szólt hozzá; „Menjél, amerre csak akarsz, szabad vagy! Nem szokásunk, hogy akarata ellenére bárkit megtérítsünk. „Mire Hermogenes: „Én aztán ismerem a démonok haragját; ha nem adsz nekem valamit, amit magamnál tarthatok, megölnek.” Jakab odaadta a botját, ő pedig elment és mágikus tudományának könyveit elhozta az apostolnak, hogy vesse tűzre. Jakab azonban a tengerbe dobatta vele a könyveket, hogy az égés szaga ne nyugtalanítsa a védteleneket.

Eldobván tehát könyveit, Hermogenes visszatért az apostolhoz, s lábához esve így szólt: „Lelkek megmentője, fogadj el engem, a bűnbánót, akit eddig, mint irigyedet és ócsárlódat kellett elviselned!” Olyan tökéletességre jutott az istenfélelemben, hogy Isten ereje számos csodában nyilatkozott meg általa. A zsidók pedig látva, hogy Hermogenes megtért, magukból kikelve mentek Jakabhoz, és szidalmazták, hogy miért prédikál a megfeszített Jézusról. Miután Jakab az Írással nyilvánvalóan igazolta Krisztus eljövetelét és szenvedését, sokan hitre ébredtek. Abiathar azonban, aki abban az évben főpap volt, lázadást szított a nép között, és kötelet köttetve az apostol nyakába és Herodes Agrippához vezettette.

Amikor Herodes parancsára Jakabot elvezették lefejezni, egy béna, aki az út szélén feküdt, feléje kiáltott, hogy gyógyítsa meg. Jakab erre így szólt hozzá: Jézus Krisztus nevében, akinek hitéért éppen lefejezni visznek, kelj fel egészségben és áldd a te Teremtődet!” És a béna tüstént gyógyultan kelt fel, és áldotta az Urat. Az írástudó azonban, aki a kötelet Jakab nyakába vetette és így vezette, név szerint Josias, ezt látván, elébe vetette magát és bocsánatáért esdve kérte, hogy keresztény lehessen. Látván ezt Abiathar, lefogatta az írástudót, mondván: „Ha nem átkozod meg Krisztus nevét, Jakabbal együtt veszik fejedet.” Mire Josias: „Légy átkozott te magad és átkozott minden napod, Jézus Krisztus Urunk neve pedig legyen áldott mindörökké!” Abiathar erre megparancsolta, hogy ököllel verjék be száját, és ügyében Herodeshez követséget küldve elérte, hogy Jakabbal együtt őt is fejezzék le. Mikor mindkettejüknek már fejét készültek venni, Jakab a hóhértól kért egy korsó vizet, és ott helyben megkeresztelte Josiast, majd fejük vételével mindketten vértanúhalált haltak.

Szent Jakabról szóló írásos elbeszélések:

  • Jakab feje vétele után – mint Johannes Beleth mondja, aki ezt az átvitelt gondosan elbeszéli –, tanítványai, félvén a zsidóktól, éjjel ellopták testét, és hajóra tették. A tetemet az isteni gondviselésre bízva szállottak tengerre, és anélkül, hogy kormányoztak volna, az Úr angyalának vezérletével Galíciában, Lupa királyságában szálltak partra. Hispaniában ugyanis egy ilyen nevű királynő uralkodott, aki életvitelével érdemelte ki nevét.* Kirakván tehát a hajóról a testet, egy hatalmas kőre helyezték, mely lassanként, mint a viasz, hozzáidomult a testhez, és csodálatos módon szarkofággá változott. A tanítványok Lupa elé járulva mondták: „Az Úr Jézus Krisztus küldi tanítványa tetemét hozzád, hogy akit nem akartál életében befogadni, fogadd be holtában.” Elmesélték neki a csodát, hogy miként értek oda minden kormányzás nélkül, és illő helyet kértek sírjának. Miután a királynő végighallgatta őket – miként szintén Johannes Beleth mondja –, csalárd módon egy igen kegyetlen férfihoz, vagy mások szerint Hispania királyához irányította őket, hogy nyerjék el a dologhoz beleegyezését. Ő azonban elfogatta, és börtönbe vetette őket. Amikor azonban lepihent, az Úr angyala kitárta a börtön kapuit és szabadon engedte a foglyokat.

Miután a zsarnok erről értesült, sebtében katonákat menesztett utánuk, hogy elfogassa őket. Miközben azonban a katonák egy hídon haladtak át, a híd leszakadt, és mindnyájan a folyóba vesztek. Miután ennek hírét vette, bűnbánattól vezetve, magát és övéit féltve, a tanítványok után küldetett, hogy térjenek vissza hozzá, s bármit kérhetnek tőle, megkapják. Ők vissza is tértek és a város népét az Úr hitére térítették. Ezek hallatára Lupa erősen bánkódott, és a hozzá visszatérő tanítványoknak, akik a király beleegyezését föltárták előtte, így válaszolt: „Keressétek meg az ökreimet ezen és ezen a helyen vagy hegyen, fogjátok be kocsiba őket, s vigyétek el uratok testét, és olyan sírhelyet készítsetek neki, amilyet akartok.” Ezt azonban a királynő farkas-fondorlattal mondta, tudta ugyanis, hogy ezek az ökrök fékezhetetlen, vad bikák, és úgy gondolta, hogy nem lehet kocsi elé fogni őket, vagy ha igát raknának rájuk, megbokrosodnának, így összetörnék a kocsit, a tetemet ledobnák és a tanítványokat is megölnék. De mit sem ér a bölcsesség az Úr ellen! Azok ugyanis nem is gondolván ármányra, felhágtak a hegyre, és egy sárkányt, aki tüzet lövellve rájuk rontott, keresztet vetvén felé, a hasánál kettészeltek. A bikák felé is keresztet vetettek, s azok rögtön kezes bárányokká szelídültek, Befogva őket, Szent Jakab testét kocsira helyezték a kővel együtt, amin nyugodott. Az ökrök, kormányzás nélkül, Lupa palotájába vitték a tetemet. Lupa ennek láttára elámult, hitt, és keresztény lett. Mindent, amit kértek, megadott, palotáját Szent Jakab tiszteletére templommá szenteltette, bőkezűen megajándékozta, életét pedig jócselekedetek közepette fejezte be.

  • Egy Bernát nevű férfi a modenai püspökségből – mint Callixtus pápa mondja –, miközben megláncolva egy torony mélyén raboskodott, mindvégig Szent Jakabhoz fohászkodott. Megjelent előtte Szent Jakab, mondván: „Jer, kövess engem Galíciába!” Amint eltűnt, Bernát láncai lehullottak, kötelékeit nyakába akasztotta, felhágott a torony tetejébe, és innen a mélybe vetette magát, s bár a torony hatvan könyök magas volt, semmi baja nem esett.
  • Egyszer valaki – mint Beda mondja – sokadszorra is súlyos bűnbe esett, és a püspök félt feloldozni. Mikor megvallotta bűnét, elküldte a püspök Szent Jakabhoz egy cédulával, amire feljegyezték azt a bűnt. A szent ünnepén ez az ember az oltárra helyezte a cédulát, és kérte Szent Jakabot, hogy a maga érdemeiért törölje el a bűneit. Miután felnyitotta a cédulát és bűneit teljesen eltörölve találta, Istennek és Szent Jakabnak hálát adván, a történteket mindenkinek elmesélte.
  • Lotharingiából harminc férfi – mint Hubert de Besancon mondja – útnak indult Szent Jakabhoz, az Úr 1070. esztendeje táján, s egy kivétellel mindnyájan kölcsönös segítségnyújtást fogadtak egymásnak. Egyikük megbetegedett, és tizenöt napig vártak rá a többiek, míg végül hátrahagyták. Csak egy maradt vele, hogy vigyázzon rá a Szent Mihály-hegy lábánál, az, aki nem tett a többiekkel fogadalmat. Beesteledvén a beteg meghalt. Életben maradt társa a hely kietlensége, a halott jelenléte, az éjszaka fenyegető sötétsége és a barbár nép vadsága miatt nagyon félt. Szent Jakab rögtön megjelent neki egy lovag képében, és vigasztalva így szólt hozzá: „Add fel nekem a halottat, te pedig ülj fel mögém a nyeregbe”, és így egy éjszaka, napfelkeltéig 15 napi járóföldet tettek meg az Öröm hegyéig, ami már csak félmérföldnyire volt Szent Jakabtól. Megérkezvén ide, Szent Jakab mindkettőjüket leszállította lováról, és meghagyta az élőnek, hogy hívja egybe Szent Jakab kanonokjait a megholt eltemetésére, társainak pedig mondja meg, hogy megszegett fogadalmuk miatt zarándokútjuk semmit sem ér. A férfi teljesítette Jakab utasításait, és csodálkozó társainak útjáról tudtukra adta mindazt, amit Jakab mondott neki.
  • Egy német – mint Calixtus pápa mondja – az Úr 1200. esztendeje körül fiával együtt Szent Jakabhoz igyekezett. Toulouse városában megszálltak, s a fogadós leitatta őket, málhájukba pedig egy ezüstpoharat rejtett. Másnap reggel a távozó vendégek után eredt, s mint valami tolvajokat, visszaparancsolta és megvádolta őket, hogy ellopták az ezüstpoharat. Azt felelték neki, hogy büntesse meg őket, ha náluk találja az ezüstpoharat. Miután csomagjaikat kibontva megtalálta, azon mód nagy sietve bíró elé hurcolta őket. Így szólt az ítélet; minden holmijukat adják át a fogadósnak, és egyikük bitófán lakol. De mivel az atya a fiú, a fiú pedig az atya helyett akart meghalni, végül a fiút akasztották fel, és az atya mély gyászban folytatta útját Szent Jakabhoz. 36 nap múltán visszatérve odalépett fia teteméhez és keservesen siránkozott fölötte, s íme a felakasztott fiú vigasztalni kezdte őt, mondván: „Kedves atyám, ne sírjál, hiszen soha nem volt ilyen jó dolgom. Mindeddig Szent Jakab tartott meg és égi kedvességgel üdít föl engemet.” Ezt hallván az atya rohant a városba, és az összesereglő emberek a zarándok fiát érintetlenül vették le, és a fogadóst akasztották fel helyette.
  • Szentviktori Hugó írja, hogy egy Szent Jakabhoz igyekvő zarándoknak megjelent az ördög Szent Jakab képében, és sokszor emlékezetébe idézve az evilági élet nyomorúságát, azt állította, hogy akkor lesz boldog, ha az iránta való tiszteletből megöli magát. Az meg rögtön kardot ragadott és azon mód végzett magával. És amikor a gyanú arra terelődött, akinek a házában megszállt és igen-igen félnie kellett a haláltól, a megholt feléledt és elmondta, hogy miközben az ördög, aki a halálra rábeszélte, a pokol kínjaira vitte, odalépett Szent Jakab és az ördög kezéből kiragadva a Bíró trónusa elé vezette, s az ördögök vádaskodása ellenére elérte, hogy visszanyerje életét.
  • Egy Lyon vidékéről való ifjú – mint Hugo clunyi apát meséli –, aki gyakorta nagy áhítattal járt Szent Jakabhoz, egy alkalommal, amikor oda tartott, éjjel paráználkodás bűnébe esett. Folytatta útját, majd egy éjjel megjelent neki az ördög Szent Jakab képében, mondván: „Tudod-e, ki vagyok?” Mire ő megkérdezte, kicsoda. Az ördög így válaszolt: „Jakab apostol vagyok, akit évente meg szoktál látogatni. Tudod, hogy nagyon örültem a buzgóságodnak, de a minap otthonodból eltávozván paráznaságba estél, és azt meg sem gyóntad, mégis hozzám merészeltél jönni, mintha zarándoklatod az Istennek és nekem tetszhetnék. Ez így nem ér semmit. Aki hozzám akar zarándokolni, előbb gyónásban fel kell tárnia bűneit, és aztán kell zarándoklattal vezekelnie az elkövetettekért.” Ezt mondva eltűnt az ördög. Akkor a kétségbeesett ifjú úgy döntött, hogy hazatér, meggyónja bűneit és azután indul újra útnak. És lám, az ördög ismét megjelent az apostol képében, s szándékáról lebeszélte azt állítván, hogy erre a bűnre semmiképpen nem nyerhet bocsánatot, hacsak nem vágja le tőből hímtagját, de még jobban tenné, ha megölné magát, s az ő kedvéért vértanú lenne. Az ifjú pedig, míg társai aludtak, kardot ragadva lemetszette nemzőszervét, majd ugyanazzal a karddal hasba döfte magát. Társai felébredve látták, mit tett, és igen megijedve elmenekültek, nehogy emberölés gyanújába keveredjenek. Miközben a sírgödör készült, feléledt a halott, és elmesélte, hogy mi is történt vele: „Mikor az ördög sugalmazására megöltem magamat, az ördögök megragadva Róma felé vittek, és íme, Szent Jakab rögtön odafutott és erősen megdorgálta őket csalárdságukért. Miután hosszabb ideig vitatkoztak, Szent Jakab parancsára egy rétre érkeztünk, ahol a Boldogságos Szűz számos szenttel körülvéve beszélgetett. Miután Szent Jakab apostol elpanaszolta neki ügyemet, ő is erősen megdorgálta az ördögöket és parancsot adott, hogy újra életre keljek. Szent Jakab tehát megragadván visszaadott az életnek, mint láthatjátok.” Három nap múlva már csak sebhelyek látszottak rajta. Útnak indult, és ifjú társainak mindent rendre elmesélt.
  • Egy francia az Úr 1100. esztendeje táján – mint Calixtus pápa mondja – feleségével és gyermekeivel Szent Jakabhoz ment, részben, mert el akarta kerülni a francia földön akkoriban pusztító halált, részben mert Szent Jakabot akarta fölkeresni. Miután megérkeztek Pamplona városába, felesége elhunyt, és a fogadós minden pénzét elvette tőle a málhás állattal együtt, amin a gyerekeket szállította. Elkeseredve, az egyik gyereket nyakába vette, a többit kézen fogva vezette. Akkor egy férfi jött velük szembe szamárháton, aki részvétre indult irántuk, átengedte neki szamarát, hogy azon utazzanak a gyerekek. Miután megérkezett Szent Jakabhoz, virrasztás és imádkozás közben megjelent neki Szent Jakab és megkérdezte, hogy felismeri-e. Azt válaszolta, nem. Mire Jakab: „Én vagyok Jakab apostol, aki átadta neked a szamarat, és visszafelé is odaadom, de tudd meg jó előre, hogy a fogadós a háza tetejéről lezuhanva életét veszti, és visszakapod mindazt, amit elvett tőled.” Így is történt. Ő pedig vígan hazaért, és mikor gyermekeit levette a szamárról, az rögtön eltűnt.
  • Egy zsarnok jogtalanul kifosztott és fogságban tartott egy kalmárt, aki áhítattal fohászkodott Szent Jakab segítségéért. S bár az őrök ébren voltak, Szent Jakab megjelent neki, a torony tetejére vezette, s a torony abban a pillanatban úgy meghajlott, hogy csúcsa a földet érte, s onnan a kalmár egyszerűen lelépett és szabadon eltávozott. Az őrök, akiket utána küldtek, nem láthatták meg, bár mellette siettek el.
  • Három lovag a lyoni egyházmegyéből – mint Hubert de Besançon mondja – Szent Jakabhoz igyekezett. Egyikük Szent Jakab iránti szeretettől vezérelve egy asszonyka zsákját felvette a lovára. Majd talált egy beteg embert, akinek jártányi ereje sem volt. Felültette lovára, maga meg a beteg zarándok botját az asszony zsákjával vállára vette, és lova mögött bandukolt. Ám mire Galíciába ért, a nap hevétől és az út fáradalmaitól súlyos betegségbe esett, majd miközben társai a lelke üdvéről faggatták, három napon át néma maradt, a negyedik napon pedig így szólt halálát váró társaihoz: „Hálát adok Istennek és Szent Jakabnak, mert az ő érdemei szabadítottak meg. Amikor ugyanis meg akartam tenni azt, amire figyelmeztettetek, démonok támadtak rám és olyan keményen fojtogattak, hogy semmit, ami a lelkem üdvét szolgálta volna, nem tudtam a számon kiejteni, Titeket ugyan hallottalak, de válaszolni nem tudtam. Most azonban Szent Jakab belépett ide, bal kezében az asszony zsákját hozta, jobbjában a szegény botját, akiket az úton segítettem meg. Úgy, hogy a zarándokbotot lándzsa, a zsákot pajzs gyanánt használta: haragosan az ördögökre emelte a botot és megrémítve menekülésre kényszerítette őket. Szent Jakab kegyelme szabadított meg engemet és adta vissza nekem a beszéd képességét. Hívjatok papot, mert nem leszek már sokáig életben.” És egyikőjükhöz fordulva így szólt: „Barátom, ne szolgálj tovább uradnak, aki bizonyosan elkárhozott és nem sok idő múlva gonosz halállal hal meg.” Miután társukat eltemették, ez elmondta urának, amit hallott, de az semmibe vette, és nem igyekezett megjavulni. Kis idő múlva háborúban lándzsadöfés végzett vele.
  • Amikor egy Vézelaj-ból származó és Szent Jakabhoz tartó férfinak – mint Calixtus pápa mondja – elfogyott a pénze, koldulni meg szégyellt, egy fa alatt megpihenve azt álmodta, hogy Szent Jakab táplálja. Felébredve a fejénél hamuba sült kenyeret talált, amiből tizenöt napig élt, amíg haza nem ért. Nap, mint nap kétszer ehetett belőle annyit, amennyire szüksége volt, s másnapra a kenyeret zsákjában mindig érintetlenül találta.
  • Calixtus pápa tudósít arról, hogy egy barcelonai polgár az Úr 1100. éve táján Szent Jakabhoz jővén csak azt az egyet kéne, hogy ellenség fogságába ne essék. Visszatérőben Szicíliánál a tengeren szaracénok ejtették fogságba. Többször adták el vásárokban, de láncai, amelyekkel megkötözték, mindig megoldódtak. Miután már a tizenharmadik alkalommal adták el és kettős lánccal kötötték meg, Szent Jakabhoz fohászkodott. Szent Jakab megjelent előtte, mondván: „Mivel templomomban a lelked üdvéről megfeledkezve, csak tested megszabadítását kérted, ezért kerültél ilyen veszedelembe, de mert az Úr könyörületes, elküldött engem, hogy kiváltsalak.” Láncai rögtön szétpattantak, és a szaracénok földjén, váraik között, mindenki szeme láttára és csodálkozására hazatért, a csoda bizonyságául egy darabot magával vitt a láncból. Amikor valaki el akarta fogni, a láncot látva megrettent és hanyatt-homlok elmenekült. Sőt, amikor a pusztai vándorlásában oroszlánok és vadállatok akartak rátámadni, amint meglátták a láncot, nagyon megrémültek és rögtön futásnak eredtek.
  • Az Úr 1238. évében Szent Jakab vigíliáján egy Prato nevű várban, Firenze és Pistoia között, egy ifjú paraszti együgyűségében felgyújtotta gyámja vetését, aki őt ki akarta forgatni örökségéből. Elfogták, s miután beismerte bűnét, arra ítélték, hogy kötözzék ló farkához, és utána égessék meg. Bűnét megbánva; magát Szent Jakab oltalmába ajánlotta, s noha köves talajon egy szál ingben vonszolták végig, sem a teste, sem az inge nem sérült meg. Végül karóhoz kötik, körberakják fával, s meggyújtva lángra kap a fa és az ő kötelékei is, de ő mindvégig Szent Jakabot hívta segítségül, és sem az ingén, sem a testén nem esett serülés. Midőn ismét tűzbe akarják vetni, a nép kiragadja, és magasztalva dicsőítik az Urat az ő apostolában.

Forrás:

 http://www.katolikus.hu/szentek/0725-397.html

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Id%C5%91sebb_Jakab_apostol

 http://www.astronet.hu/olvasnivalo/olvasnivalo/a-legendas-szent-jakab-apostol-35992

 http://akv0.wordpress.com/2010/01/08/idosebb-szent-jakab-apostol-julius-25/

 http://2010camino.blogspot.hu/p/zarandokut-tortenete.html

 http://lisztakademia.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/fodor_gabriella/disszertacio.pdf

Film:

 http://www.youtube.com/watch?v=FOom1o2SGL8

Hír:

 http://hvg.hu/kultura/20110707_szent_jakab_ut_kezirat