Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

697

Elérkezett végre a reggel és megcsörren az ébresztőórám.  Nem bántam már, mert a hőség miatt elég rosszul aludtam és gondolom erre még az izgalom is rátett egy lapáttal.

Gyors zuhany, aztán jöhet a fogkeményre főzött szokásos kis tészta party reggeli gyanánt. Egy jó zuhanyzás azért mindig csodát tud tenni az emberrel és ez most sincs másképpen. Szerencsére már nem kell pakolgassak, mert mindent összekészítettem még az este, hogy minél tovább aludhassak és aztán a kapkodásban, nehogy pont a legfontosabb felszerelés maradjon itthon.

Beizzítom a négy jég-akkuval a hűtőtáskát is, feltöltöm a frissítőkkel és egy hordónyi vízzel, aztán megy minden az autóba és indulás.

Az utazás aránylag gyorsan elmegy és a szombat korán reggelnek köszönhetően, még a forgalommal sem igazán kell foglalkozzam.  Szálka, talán tíz percre van Szekszárdtól és egy csodálatos fennsíkról nyíló pazar panorámával kényezteti azonnal a lelkivilágomat. Már előttem és mögöttem is jönnek a bicókkal megrakott autók, hiszen 500-nál több nevezés futott be a mai triatlon versenyre.

Ahogy haladok át a kis falun, mindjárt konstatálom is, hogy jó kis hullámos terep, ami valószínűleg már kevésbé fog tetszeni a futás során, de mára ezt a pályát dobta a gép. Elérjük a szálkai strandot, ahol a versenyközpont van és mellette egy hatalmas parkoló várja a folyamatosan érkező versenyzőket. Még időben érkezem és simán parkolok le a sorba, aztán kb. tíz perccel később még Krisz is, de azt követően, hipp-hopp megtelik a hatalmas parkoló és kezdődik a parkolóhely vadászat, ahonnan a rendőrök – hogy ne zavarja a versenyt – remélhetőleg nem szállítják majd el az autót. Így a ki és bevezető utat hamarosan végig szegélyezik a gépkocsik, ahol a kísérő, drukker, családtagok és barátok pakolnak ki és állítanak fel saját frissítőpontokat. Olyan ez, mint egy Tour de France hegyi befutó, ahogy elnézem. J

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
650

Valószínűleg most azt mondod, megőrültem, vagy nem vagyok normális, hogy ilyenbe vágok bele, mindezt pláne úgy, hogy közben nem is tudtam rá igazán felkészülni - csak hat napom volt rá -, míg mások, legalább egy évet szánnak ugyanerre …

Valószínűleg igazad is van, de azért maradt egy kis esély arra, hogy még sincs.

Mikor-e sorokat írom, már megtörtént a helyszíni nevezésem is Krisztián jóvoltából – mert olyan későn hoztam meg a döntést, hogy már az online nevezést lezárták –, így már nincs visszaút. Tulajdonképpen Ő a ludas ebben az egész történetben. Ugyanis küldött a Facebookon egy esemény meghívót, pedig tudja nagyon jól, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy belevágjak valami hasonló kihívásba, sőt, kicsit idegesít, hogy most hirtelen nagy divat lett és valahogy a divat dolgokat nem igazán kedvelem. Legalább is nem a divat miatt… Persze neki már nem az első versenye lesz és tudja azt is, hogy mindig szapulom azokat, akik kellő felkészültség nélkül állnak neki egy ilyen komoly fizikai terhelésnek. Szóval, most legalább jól rátolhatom a felelősséget, hogy miatta léptem a slamasztikába, aztán most mászhatok már ki belőle egyedül. J

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
721

A Téli Mátra maraton a nyakig sárban és a Classic Balboa félmaraton a sík jégen után, a pihenés sajnos hosszabbra nyúlt, mint szerettem volna, de mindkettő esemény igencsak igénybe vette az izomzatomat és az ízületeimet, így inkább hosszabb pihenőt tartottam, mint valami butaságot csináljak, aztán tönkrevágjam egy sérüléssel az egész szezont.

27 nap, azonban elég sok lett és így óvatos duhajként húztam bele újra, hogy még időben visszanyerjem a formámat.

Görgőzéssel kezdtem, mert legalább nem akadályozott, hogy már korom sötét van és közben egy kis más irányú feltöltődés gyanánt, egy-egy filmet is meg tudtam legalább nézni, mert azon a téren is elég komoly restanciám gyűlt már össze.

Valahogy a motiváció nagyon nehezen tért vissza és az idő sem csalogatott arra, hogy kimenjek futni a szabadba, így a nemrég újra megnyíló konditerembe iratkoztam be egy hónapra és kezdtem el a futópadot gyötörni.

Szépen emeltem a távot, közben a terhelést és a sebességet is és hozzá a húzódzkodás, a hasizomgyakorlatok és fekvőtámaszok is társultak.

Végre kitűztem az első megmérettetést is vasárnapra, hogy lefutom a Budaörsi Kopárok teljesítménytúra 20 kilométeres távját.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
851

Igaz, ez már az harmadik alkalommal megrendezésre került Classic Balboa Közösségi Futás, de sohasem hallottam róla korábban, míg egy ismerősöm fel nem hívta rá még tavaly a figyelmemet. Ahogy utána olvastam és megnéztem egy róla készült videót, egyből tudtam, hogy egyszer biztosan részt veszek rajta.

Szombaton el is érkezett ennek az ideje. A Mátra Maraton óta eltelt két hétben összesen egyszer futottam 5,6 kilométert, mert a versenyt követő napokban fájt mindenem és nem is voltam motivált, hogy akár egy métert is fussak. De aztán, ahogy a héten előbújtak a napsugarak már éreztem, hogy jó lenne újra egy kanyart tenni a tavak körül. Miután közösségi futásnak hirdették az eseményt, gondoltam, hogy jó kis futás lesz, ahol nem kell megfeszülnöm, hogy a pejslimet is kifacsarjam a minél jobb eredmény érdekében. A rajtnál azonban messze nem ezzel szembesültem, de nem ugrom előre a történetben.

A kiírás szerint a Fenyőgyöngyénél volt a gyülekezési pont, ott pedig sárga kabátos segítők segédkeznek a parkolásnál, de bevallom én egyet sem láttam (lehet ez csak számomra volt észrevehetetlen) és onnan két kilométerrel feljebb a rajt. Ezt már akkor sem értettem, hogy miért és kinek jó, mert ha ilyen gond a parkolás megoldása, akkor talán nem ez lenne a legjobb rajtpont az eseményhez. Esélyét nem látom, hogy így komolyabban tudjon növekedni a rendezvény, mert szemmel láthatóan rengeteg embernek okozott problémát, pláne a rendezvény végén, de megint nem szaladnék ennyire előre…

Egyet előre azért megjegyeznék. A szándék, a belefektetett munka, a lelkesedés, az ötlet, a hangulat első osztályú, de a szervezés tekintetében legalább egy osztállyal feljebb kellene lépni, mert ebben a rendezvényben, ennél sokkal több van! Kár lenne érte!

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
610

 

 

 

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása