Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Listára feliratkozás RSS segítségével A blogbejegyzés Triatlon címkézve
244

Péntek este, miután mindent összekészítettem és becsomagoltam a másnapi triatlon versenyre, majd végre álomra hajtottam fejemet, még nagyon másképpen képzeltem el a szombati versenynapot, amit már annyira vártam.

A sors azonban erősen megtréfált…

Az ébresztőm 04:45-kor szólalt meg, de valami nagyon nem stimmelt… Ugyanis, ahogy kinyitottam a szememet, elkezedett pörögni velem az egész szoba, de olyan sebességgel, hogy gyorsan visszacsuktam, mert elég rémisztő volt. Kinyitottam újra, de megint beindult a ringlispíl, sőt inkább olyan volt, mintha egy centrifugába feküdtem volna be. Ennek a fele sem tréfa, de nem értettem mi lehet ez, azonban egyre rosszabbul lettem tőle. Próbáltam felülni, majd felállni, de egyszerűen nem találtam az egyensúlyt és visszazuhantam az ágyba. Vártam kicsit csukott szemmel, de már úgy sem éreztem jól magam… Később újra erőt vettem magamon és valahogy kivánszorogtam a fürdőszobába a mosdóig és a hidegvizet hívtam segítségül, de sajnos kevés sikerrel… Azonban addigra már a hányinger is kerülgetett és később Vuk is meglátogatott, majd már mindenhol gondok lettek, így a mellékhelyíség lett ideiglenes menedékem…

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
2544

 Számomra mindíg elképesztő a sport mit képes adni az embereknek, milyen drámák születnek a versenypályákon, milyen eufórikus energiával szakad ki a sportolókból az öröm, a fájdalom, vagy a csalódás könnye. Miközben versenyzem, rendre nézem a szembe futókat, a bicón az emelkedőkkel küzdőket, a hőséget legyűrőket, de leginkább azok nyűgöznek le, akikről ránézésre pár kilométert sem nézne ki senki.

Nézem, ahogy rendíthetetlenül, koncentráltan, ha lassan is, de folyamatosan haladnak a cél, de sokkal inkább a saját céljaik felé. Mitől vág bele egy ember egy fél-, vagy teljes maraton távjának, mitől válik egyszer csak IronMan-né? Mi az, ami egyszer csak előhozza belőlünk a küzdőszellemet? Azt az elképesztő akaraterőt, kitartás és hitet, hogy képesek vagyunk rá és képesek vagyunk arra is, hogy ezeknek a céljainknak elérésért meg is tegyünk mindent. Felkeljünk a sötét, hideg, ködös hajnalokon és elinduljunk az uszodába, vagy futni, vagy munka után megyünk a terembe edzeni, vagy a nappaliban, vagy a teraszon pattanunk a kerékpárra, hogy görgőzzünk még egy jót.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
308

Ecomont Veresegyházi Város-Duatlon

Harmadik duatlon versenyemre készülve érkeztem kicsit izgatottan a városba, mert a héten néhány váratlan és nem vidám családi esemény miatt elterelődött a fókusz a sportról, de miután elvonultak a fellegek, azért szombat este az éppen 100 éve született Gregory Peck és az „Idegen a cowboyok között“ című filmjének társaságában még görgőztem egy órát, hogy picit átmozgassam magam a versenynap előtt.

Bár csodaszép idő várt és az elképesztő mennyiségű versenyző parkoló autói ellenére is a versenyközpontnál találtam még egy parkolóhelyet is, de mégsem indut jól a nap. Az online nevezéskor ugyanis rossz futamba neveztem, de ezt akkor észre is vettem és telefonáltam a szervezőknek, akik ígérték, hogy átraknak a Kiemelt kategóriájú futam indulói közé. Miután a szombati napon sem jelent meg a nevem a nevezettek között és az oldaluk szerint még volt pár szabad hely, beneveztem újra - de már jó helyre -, amelyről a visszaigazolás is megérkezett. Nos, ennek ellenére azt mondták, hogy nincs nevezésem, a létszám betelt és nincs több hely a depóban, így vagy maradok a Nyílt futamban, vagy ennyi.. Frankó, mondtam nekik, hiszen nem ezért utaztam ide. Végül, a főszervező azt mondta, várjam meg a nevezés lezárultát és ha lesz olyan, aki nem jön el, akkor annak a helyén elindulhatok.

50 perc izgalom következett, miközben a korábban induló futamokat néztük édesanyámmal és Boronkay Petivel és az Ő Orsijával beszélgettünk, mert mindketten indultak a versenyen és erre a versenyre is Peti invitált. Orsi futama már véget ért, így már a szurkolótábort képviselte számunkra Petivel.

Végre elérkezett a deadline és pontosan fél kettőkor ott álltam a veresnyiroda pultjánál. Megszületett a döntés, indulhatok. :)

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
312

Valahogy sohasem vonzottak a tömegrendezvények és nem nagyon értettem, miért jó, ha több tízezer ember fut egymás sarkában úgy, hogy kikerülni sem könnyű egymást… Ma megértettem.

Mert nem kérdés. Tényleg jó érzés. Jó együtt lenni olyan emberek ezreivel, akiknek, ha nem is pont ugyanaz a célja erre a napra, de az alapcélunk mégis megegyezik, leküzdeni a 21,1 kilométeres félmaratoni távot és legyőzni saját magunkat és átlépni egy újabb korlátot.

Persze, van akinek már rég nem ez az első félmaratonja - mint nekem is -, azonban a rajtzónákban ott állnak izgalommal telve az elsőbálozók és akaratlanul is eszembe jut, amikor én indultam útnak első alkalommal. Mindig tanulunk belőle és azt hiszem ez az egyik lényege, a másik, hogy legyen örömforrásunk is mindebben és ne csak a küzdelemről és az erőfeszítésről szóljon.

A múltheti maratont azért még a lábamban éreztem és emiatt a héten nem is futottam, csak tegnap 8 kilométert és inkább bicóra pattantam és azon regenerálódtam. No és hála Attilának és remek masszőr kezeinek, mert a két alkalom gyúrás is igencsak ráfért a kizsigerelt izomzatomra.

Szerettem volna javítani az időeredményemen, hiszen 2014-ben kitűztem célomul, hogy 1:30-as félmaratont fussak és bár a tavalyi szezon nagyon jól indult - mindjárt egy 1:33-as idővel -, de elkövettem egy orbitális hibát, amiért ezt követően nagyon megbünhődtem… Megfáztam és beteg lettem, mert nem öltöztem át a versenyt követően mielőbb, majd rá egy hétre - bár javult az állapotom, de nem eleget - ráfutottam - bár tudtam, nem lenne szabad - egy újabb versenyen és nem csak, hogy jóval rosszabb időt futottam, de totális mértékben visszaesett a teljesítményem és nagyon lassan billent vissza. A szezon nagy része kimaradt és csak a zarándoklatomat követően kezdett javulni, de messze elmaradtam a tavaszi eredményemtől, amikor másodpercre beállítottam a 2014 novemberi egyéni rekordomat.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
321

Nagy mumus volt. Régóta és mindig közbejött valami.

Talán az okozta ezt, hogy számomra mindig szükséges, hogy lássam magamat az adott helyzetben, ebben az esetben, miközben a maratont futom. De ez sohasem ment. A fele igen, de a teljes táv mégsem.

Valahogy ezekre a tömegrendezvényekre sem vágytam és bár bizonyára megvan a maga sajátságos és felemelő hangulata több tízezer emberrel együtt futni, de mégsem vágytam ilyesmire. Szeretek futni, szeretek versenyen futni, de szeretek aránylag magamban futni, nem úgy, mint két éve a Mozgás Éjszakájának tíz kilométerénél, ami életem első tömegrendezvénye volt - és a Kodály köröndig tartott, mire egyáltalán ki tudtam fűzni magam a tömegből és a saját tempómban nekiiramodhattam végre. Addig csak arra figyetem, hogy fel ne bukjak valakiben, le ne tapossanak és amennyire maga a verseny bejött, annyira nem járt át a tömegpszichózis része. Tavaly is indultam, de tanulva az első élményéből, már a mezőny elejéről és így sokkal jobban éreztem magamat.

Visszatérve a maratonra, valóban egy komoly falat jelentett, amelyet évek óta képtelen voltam lebontani. Akik ismernek, ugyan most legyintenek, hogy jó, de terepmaratont pedig minden évben futsz januárban a Téli Mátrán, ahol még az időjárás (hideg, szél, eső, köd), a terepkörülmények (hó, jég, sár) is közrejátszik, de az mégis nagyon más. Ebben az évben 05:10-et futottam ott és nagyon boldog voltam ettől az eredménytől, amely az 1000 indulóból, ha jól emlékszem a 64-ik helyre volt elég, hiszen a célom az volt, hogy hat óra alá vigyem az addigi 06:04-es időmet és ezt elég jól sikerült túlteljesíteni, de ez akkor is más. Itt a nagy emelkedőkön esetleg belegyalogolsz, ha nem bírod, lefelé pedig ha gyorsan is futsz, de mégis pihensz is kicsit. Utcán, az aszfaltdzsungelben, ahol nem állsz meg - elvileg - a monotónia is nagyobb úgy érzem, hiszen bár egy verseny közben nem a tájat nézem, de mégis érzékelem és egy-egy pillanatra kitisztul a kép és rácsodálkozom a természet egy-egy csodájára. Azt hiszem igazán - szó szerint - ez-az én terepem.

De a maraton lefutása egy régi, diákkori álom és cél volt és mikor máskor, ha nem ebben az évben van itt a legjobb ideje a teljesítésének. Három éve, minden január elsején átírtam a céljaim közé és mégsem sikerült, mert beteg lettem mindig pont akkorra, amikor elterveztem, hogy most megcsinálom, ezen a versenyen lefutom. A Jóisten azonban másképp gondolta és ki vagyok én, hogy vitára keljek vele?

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
833

Pár hete nehezen megy. Nehezen tudok felkelni, elkészülni, majd elindulni. Amikor kilépek a kapun és elindítom az órámat, amikor felülök a bicóra, amikor beugrom a medencébe, már semmi gond nincs és utána is kimondottan jól érzem magamat, de az odavezető utak, valamitől sokkal nehezebben mennek, mint korábban.

Így történt szerdán is.

Körülbelül akkorra értem csak az uszodába, amikor máskor végezni szoktam. Mindig egyedül hasítom a vizet és síri csendben teljesítem az előírt napi penzumot.
Azonban, most gyermekzsivalytól volt hangos már az előtér is és azonnal láttam, ugrott a mai edzésem. Haragudtam magamra, mert tudtam, később már nem lesz időm visszajönni. Azért benéztem a medencetérbe - hogy bent is vannak-e már -, de az még a szokásos, teljes üresség képével fogadott. Kicsit bizakodni kezdtem, de abban a pillanatban megjelent egy egész csapat gyerkőc, hogy birodalmukba vegyék a medencét és szinte elsodortak a folyosón. Termetes testnevelőtanár kísérte őket, akihez odaléptem és megkérdeztem, hogy van-e esélyem úszni, vagy mindegyik sávot használni fogják a háromból? A szimpatikus tanár úr mosolyogva válaszolta, hogy jöjjek csak bátran, mert Ők csak kettő sávra tartanak igényt és ha számomra megfelelő, akkor a középsőben nyugodtan edzhetek.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
434

Sokan kérdeztétek, milyen táplálékkiegészítőket használok és egyáltalán miképpen táplálkozom a versenyekre való felkészüléseim során, különösen a január végi terepmaraton tükrében.

Számomra alapvető, hogy odafigyelek a helyes táplálkozásra. Ez magában foglalja a megfelelő zsír-, szénhidrát- és fehérjebevitelt ugyanúgy, mint az elegendő folyadékpótlást.
Idáig persze ezt már unásig hallhattad, de mégis ez az egyik olyan pontja a helyes telejsítméntáplálkozásnak, amelyet a legtöbben figyelmenkívül hagynak.

Először is, többször étkezem és esetenként kevesebbet. Az egyik étkezésem kizárólag gyümölcs, maximum 4 db korpakeksszel kiegészítve.
A folyadékbevitelnél fontos szempont, hogy bár kedvencem a zöld tea, de sem ez, sem a fekete tea, sem a tej nem számít folyadéknak, így ezekkel ne számolj! Évekkel ezelőtt vásároltam egy BWT márkájú vízszűrős kancsót - ennek már egy újabb változatát használom -, amely magnéziummal dúsítja a szűrt vizet, miután tapasztalatból tudom már, hogy szerevezetemnek és izomzatomnak magasabb magnéziumbevitelre van szüksége.

Egyik legfontosabb, hogy ellentétben sokakkal, nem kezdem a napot kávéval - nem is fogyasztok kávét és alkoholt - és minden egyes nap reggelizem és odafigyelek, hogy ez az ébredést követő 30-40 perc után be is következzen. Fontos számomra, hogy elegendő energiával lássam el szervezetemet.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
340

 

Túl, életem legelső, utcai 30 kilométerén. Pontosabban 30,2 kilométerén. :)

Írtam már a bevezetőben, hogy ahhoz, hogy meg tudjak valósítani valamit, számomra elengedhetetlenül fontos, hogy képes legyek látni magamat az adott helyzetben, azaz, hogy lefutom például a maratoni távot. És bár terepen ezt már megtettem, de utcán idáig el sem tudtam képzelni, hogy ez számomra sikerülhet, annál pedig sokkal eredmény-orientáltabb vagyok, hogy úgy sikerüljön átszakítani a célszalagot, hogy szó szerint végigszenvedjem a távot. Ezt, nem szeretném!

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
731

Elérkezett végre a reggel és megcsörren az ébresztőórám.  Nem bántam már, mert a hőség miatt elég rosszul aludtam és gondolom erre még az izgalom is rátett egy lapáttal.

Gyors zuhany, aztán jöhet a fogkeményre főzött szokásos kis tészta party reggeli gyanánt. Egy jó zuhanyzás azért mindig csodát tud tenni az emberrel és ez most sincs másképpen. Szerencsére már nem kell pakolgassak, mert mindent összekészítettem még az este, hogy minél tovább aludhassak és aztán a kapkodásban, nehogy pont a legfontosabb felszerelés maradjon itthon.

Beizzítom a négy jég-akkuval a hűtőtáskát is, feltöltöm a frissítőkkel és egy hordónyi vízzel, aztán megy minden az autóba és indulás.

Az utazás aránylag gyorsan elmegy és a szombat korán reggelnek köszönhetően, még a forgalommal sem igazán kell foglalkozzam.  Szálka, talán tíz percre van Szekszárdtól és egy csodálatos fennsíkról nyíló pazar panorámával kényezteti azonnal a lelkivilágomat. Már előttem és mögöttem is jönnek a bicókkal megrakott autók, hiszen 500-nál több nevezés futott be a mai triatlon versenyre.

Ahogy haladok át a kis falun, mindjárt konstatálom is, hogy jó kis hullámos terep, ami valószínűleg már kevésbé fog tetszeni a futás során, de mára ezt a pályát dobta a gép. Elérjük a szálkai strandot, ahol a versenyközpont van és mellette egy hatalmas parkoló várja a folyamatosan érkező versenyzőket. Még időben érkezem és simán parkolok le a sorba, aztán kb. tíz perccel később még Krisz is, de azt követően, hipp-hopp megtelik a hatalmas parkoló és kezdődik a parkolóhely vadászat, ahonnan a rendőrök – hogy ne zavarja a versenyt – remélhetőleg nem szállítják majd el az autót. Így a ki és bevezető utat hamarosan végig szegélyezik a gépkocsik, ahol a kísérő, drukker, családtagok és barátok pakolnak ki és állítanak fel saját frissítőpontokat. Olyan ez, mint egy Tour de France hegyi befutó, ahogy elnézem. J

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása