Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Listára feliratkozás RSS segítségével A blogbejegyzés Motiváció címkézve
342

Amikor január elején úgy döntöttem, hogy a Vidám Színpadon Böröndi Tamástól kapott lehetőség miatt egy évvel elhalasztom álmom megvalósítását - hogy végig menjek a PCT több ezer kilométeres ösvényén amelyre már egy éve keményen készültem -, nem gondoltam, hogy ennyire bántani fog, hogy elengedtem, hogy ennyire ott lesz minden nap, minden egyes gondolatában.

Kings-Canyon-National-Park

Akkori jegyzetemben is írtam, hogy persze hiszem, hogy véletlenek nincsenek, de azért be kell ismerjem, ebben az esetben ez nagyon sovány vígaszt jelentett csak számomra. Pedig tudtam, 22 éve nem volt ekkora hó és még a napokban is esik. Követem az indulókat a zárt csoportban és nézem ki, merre tart és főleg mekkora kockázatot vállal. 

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
520

Kedves Olvasó!

Eltelt egy újabb esztendő és a különbség csak annyi, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ott álltam édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívtam magamba a malacsült fantasztikus illatát, álmomban sem gondoltam, hogy az élet „kicsit“ messzebb sodor és a mai napon így kétszer is ünnepelhetem az új esztendő eljövetelét.

Ti már valószínűleg készülődtök, vagy szunyókálással gyűjtötök erőt a szilveszteri bulihoz, mig itt, még éppen csak felkeltünk.

Ami most az újesztendő első napján biztos elmarad, az a számomra idáig kihagyhatatlan bécsi Újévi Koncert lesz, így most megtöröm a több évtizedes szokásomat. De amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik és helyette a mai estén egy musicalshowal búcsúztatom az óévet, holnap reggel pedig irány az Atlanti-óceán, hogy valóra váltsam három éve dédelgetett álmomat és az újévi fogadalmaim közül az elsőt, azaz, hogy részt vegyek a „Polar Bear Jump“-on, azaz a jegesmedve ugráson.

Tudom sokan hülyeségnek tartják az újévi fogadalmakat, illetve azok közül is akik tesznek ilyeneket, több mint 90%-a feladja az év során céljait, de én másképp látom ezt.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
161

Egy héttel ezelőtt lett volna a K&H Velenceitó úszás és a következő napon az Öbölátúszás, de az időjárás miatt lemondták mindkettőt, majd átették őket erre a hétre, de végül az Öbölátúszást véglegesen törölték a hideg víz miatt, azonban a Velenceitó úszást átették egy nappal későbbre, így legalább arra el tudtam menni.

Miután szombaton volt a triatlon és rosszul is voltam, no és a felkészülésem is már más irányt vett, mint a nyár korábbi szakaszában, amikor kimondottan a hosszútávú tóúszásokra készültem, így nem voltam biztos benne még szombat este sem, hogy a dupla távnál maradjak-e, vagy legyen elegendő a sima kör. De végül is ezt tűztem ki célul, így gondoltam, hogy nézne ki, ha meg sem próbálnám, hiszen maximum, átváltok mellre ha nem bírom…

Reggel átautóztam Gárdonyba, aztán irány a rajtközpont a strandon. Nem találták a nevezésemet, így mindent előről kellett kezdenem… végül az is összeállt, így gyors öltözés, melegítés, naptej és vazelin, aztán irány a rajtkapu.

20160814 094853

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
527

Kimentem édesapámhoz a temetőbe… most lett volna 29-én a 84. születésnapja…

Fiumei út... Furcsa ezt leírni, de szeretem ezt a helyet, már ha lehet egy temetőt szeretni… de ennek számomra valahogy más hangulata van…

Nagyon nehezen tudtam hazaindulni tőle… nem ment… hiányzik, nagyon…

Álltam a sírjánál a szó szerint síri csöndben és csak az enyhe fuvallatokra megmoccanó száradó levelek és lepottyanó szelídgesztenyék hangja vitt egy kis őszi dallamot ebbe a csöndbe, de az is az elmúlást juttatta csak eszembe.

Körbenéztem, sehol senki, csak apu és én. Aztán elindultam, de nem hazafelé vitt a lábam, mert jól esett még a közelsége, így bejártam a művészparcellát, amely közvetlen apué mellett fekszik. Sokszor végigmentem már az úton, amely keresztül visz rajta, de beljebb még sohasem merészkedtem a területre. Szomorúan bandukoltam az indián nyár talán utolsó napsugarainál és néztem közben a sírokat, ahogy egymás mellett sorakoznak… Tóth Egyed színművész… ki lehetett?
Aztán sorban jönnek a többi színészek és művészek és milyen nevek… azaz milyen hatalmas művészek nevei, milyen elképesztően tehetséges embereké... Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Paulay Ede, Weiner Leó, Szigligeti Ede.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Értékek Motiváció
2497

 Számomra mindíg elképesztő a sport mit képes adni az embereknek, milyen drámák születnek a versenypályákon, milyen eufórikus energiával szakad ki a sportolókból az öröm, a fájdalom, vagy a csalódás könnye. Miközben versenyzem, rendre nézem a szembe futókat, a bicón az emelkedőkkel küzdőket, a hőséget legyűrőket, de leginkább azok nyűgöznek le, akikről ránézésre pár kilométert sem nézne ki senki.

Nézem, ahogy rendíthetetlenül, koncentráltan, ha lassan is, de folyamatosan haladnak a cél, de sokkal inkább a saját céljaik felé. Mitől vág bele egy ember egy fél-, vagy teljes maraton távjának, mitől válik egyszer csak IronMan-né? Mi az, ami egyszer csak előhozza belőlünk a küzdőszellemet? Azt az elképesztő akaraterőt, kitartás és hitet, hogy képesek vagyunk rá és képesek vagyunk arra is, hogy ezeknek a céljainknak elérésért meg is tegyünk mindent. Felkeljünk a sötét, hideg, ködös hajnalokon és elinduljunk az uszodába, vagy futni, vagy munka után megyünk a terembe edzeni, vagy a nappaliban, vagy a teraszon pattanunk a kerékpárra, hogy görgőzzünk még egy jót.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
337

Második alkalommal rendezték meg a szomszédos településen a futónapot és bár a nevezést lekéstem, de a szigethalmi Szuflásoknak, azaz Móninak hála kaptam egy nevezést.

Az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, de szerintem ez mindig csak nézőpont kérdése, hiszen, ha ma is 36 fok lett volna, akkor mindenkinek a meleggel lett volna a baja, így most ehelyett az esőre és a viharos szélre lehetett panaszkodni, no és az otthonmaradóknak ezekre hivatkozni.

Reggel kinéztem a teraszra, majd meglestem a hőmérőt… 15 fok, ömlik, viharos szél… jó buli lesz. Minek nekem Brutálfutás, Spartan Race, Légiós futás, vagy Fighters Run, amikor itt van 10 kilométerre Majosháza, aztán dagonyázhatok itt is kedvemre.

Azt mondjuk nem bántam, hogy a tervezett útvonalat - amely szerint a táv fele földúton haladt volna -, az eső miatt megváltoztatták, így végig aszfalon került kijelölésre a pálya.

Meglepődtem, hogy az időjárás ellenére is mennyire sok autó állt a parkolónak kijelölt réten - a nyakig sárban - már akkor is amikor megérkeztem, majd továbbra is csak érkeztek a futók. Néha elképesztő ezt nézni és persze nagyon jó érzés, hogy nem csak én vagyok annyira lüke és elhivatott, hogy ilyenkor is elindulok egy-egy versenyre, vagy edzésre. Ráadásul nagyon sok apró gyerkőc jött az ovisfutamra is.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
288

Valahogy sohasem vonzottak a tömegrendezvények és nem nagyon értettem, miért jó, ha több tízezer ember fut egymás sarkában úgy, hogy kikerülni sem könnyű egymást… Ma megértettem.

Mert nem kérdés. Tényleg jó érzés. Jó együtt lenni olyan emberek ezreivel, akiknek, ha nem is pont ugyanaz a célja erre a napra, de az alapcélunk mégis megegyezik, leküzdeni a 21,1 kilométeres félmaratoni távot és legyőzni saját magunkat és átlépni egy újabb korlátot.

Persze, van akinek már rég nem ez az első félmaratonja - mint nekem is -, azonban a rajtzónákban ott állnak izgalommal telve az elsőbálozók és akaratlanul is eszembe jut, amikor én indultam útnak első alkalommal. Mindig tanulunk belőle és azt hiszem ez az egyik lényege, a másik, hogy legyen örömforrásunk is mindebben és ne csak a küzdelemről és az erőfeszítésről szóljon.

A múltheti maratont azért még a lábamban éreztem és emiatt a héten nem is futottam, csak tegnap 8 kilométert és inkább bicóra pattantam és azon regenerálódtam. No és hála Attilának és remek masszőr kezeinek, mert a két alkalom gyúrás is igencsak ráfért a kizsigerelt izomzatomra.

Szerettem volna javítani az időeredményemen, hiszen 2014-ben kitűztem célomul, hogy 1:30-as félmaratont fussak és bár a tavalyi szezon nagyon jól indult - mindjárt egy 1:33-as idővel -, de elkövettem egy orbitális hibát, amiért ezt követően nagyon megbünhődtem… Megfáztam és beteg lettem, mert nem öltöztem át a versenyt követően mielőbb, majd rá egy hétre - bár javult az állapotom, de nem eleget - ráfutottam - bár tudtam, nem lenne szabad - egy újabb versenyen és nem csak, hogy jóval rosszabb időt futottam, de totális mértékben visszaesett a teljesítményem és nagyon lassan billent vissza. A szezon nagy része kimaradt és csak a zarándoklatomat követően kezdett javulni, de messze elmaradtam a tavaszi eredményemtől, amikor másodpercre beállítottam a 2014 novemberi egyéni rekordomat.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
290

Nagy mumus volt. Régóta és mindig közbejött valami.

Talán az okozta ezt, hogy számomra mindig szükséges, hogy lássam magamat az adott helyzetben, ebben az esetben, miközben a maratont futom. De ez sohasem ment. A fele igen, de a teljes táv mégsem.

Valahogy ezekre a tömegrendezvényekre sem vágytam és bár bizonyára megvan a maga sajátságos és felemelő hangulata több tízezer emberrel együtt futni, de mégsem vágytam ilyesmire. Szeretek futni, szeretek versenyen futni, de szeretek aránylag magamban futni, nem úgy, mint két éve a Mozgás Éjszakájának tíz kilométerénél, ami életem első tömegrendezvénye volt - és a Kodály köröndig tartott, mire egyáltalán ki tudtam fűzni magam a tömegből és a saját tempómban nekiiramodhattam végre. Addig csak arra figyetem, hogy fel ne bukjak valakiben, le ne tapossanak és amennyire maga a verseny bejött, annyira nem járt át a tömegpszichózis része. Tavaly is indultam, de tanulva az első élményéből, már a mezőny elejéről és így sokkal jobban éreztem magamat.

Visszatérve a maratonra, valóban egy komoly falat jelentett, amelyet évek óta képtelen voltam lebontani. Akik ismernek, ugyan most legyintenek, hogy jó, de terepmaratont pedig minden évben futsz januárban a Téli Mátrán, ahol még az időjárás (hideg, szél, eső, köd), a terepkörülmények (hó, jég, sár) is közrejátszik, de az mégis nagyon más. Ebben az évben 05:10-et futottam ott és nagyon boldog voltam ettől az eredménytől, amely az 1000 indulóból, ha jól emlékszem a 64-ik helyre volt elég, hiszen a célom az volt, hogy hat óra alá vigyem az addigi 06:04-es időmet és ezt elég jól sikerült túlteljesíteni, de ez akkor is más. Itt a nagy emelkedőkön esetleg belegyalogolsz, ha nem bírod, lefelé pedig ha gyorsan is futsz, de mégis pihensz is kicsit. Utcán, az aszfaltdzsungelben, ahol nem állsz meg - elvileg - a monotónia is nagyobb úgy érzem, hiszen bár egy verseny közben nem a tájat nézem, de mégis érzékelem és egy-egy pillanatra kitisztul a kép és rácsodálkozom a természet egy-egy csodájára. Azt hiszem igazán - szó szerint - ez-az én terepem.

De a maraton lefutása egy régi, diákkori álom és cél volt és mikor máskor, ha nem ebben az évben van itt a legjobb ideje a teljesítésének. Három éve, minden január elsején átírtam a céljaim közé és mégsem sikerült, mert beteg lettem mindig pont akkorra, amikor elterveztem, hogy most megcsinálom, ezen a versenyen lefutom. A Jóisten azonban másképp gondolta és ki vagyok én, hogy vitára keljek vele?

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
790

Pár hete nehezen megy. Nehezen tudok felkelni, elkészülni, majd elindulni. Amikor kilépek a kapun és elindítom az órámat, amikor felülök a bicóra, amikor beugrom a medencébe, már semmi gond nincs és utána is kimondottan jól érzem magamat, de az odavezető utak, valamitől sokkal nehezebben mennek, mint korábban.

Így történt szerdán is.

Körülbelül akkorra értem csak az uszodába, amikor máskor végezni szoktam. Mindig egyedül hasítom a vizet és síri csendben teljesítem az előírt napi penzumot.
Azonban, most gyermekzsivalytól volt hangos már az előtér is és azonnal láttam, ugrott a mai edzésem. Haragudtam magamra, mert tudtam, később már nem lesz időm visszajönni. Azért benéztem a medencetérbe - hogy bent is vannak-e már -, de az még a szokásos, teljes üresség képével fogadott. Kicsit bizakodni kezdtem, de abban a pillanatban megjelent egy egész csapat gyerkőc, hogy birodalmukba vegyék a medencét és szinte elsodortak a folyosón. Termetes testnevelőtanár kísérte őket, akihez odaléptem és megkérdeztem, hogy van-e esélyem úszni, vagy mindegyik sávot használni fogják a háromból? A szimpatikus tanár úr mosolyogva válaszolta, hogy jöjjek csak bátran, mert Ők csak kettő sávra tartanak igényt és ha számomra megfelelő, akkor a középsőben nyugodtan edzhetek.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
404

Sokan kérdeztétek, milyen táplálékkiegészítőket használok és egyáltalán miképpen táplálkozom a versenyekre való felkészüléseim során, különösen a január végi terepmaraton tükrében.

Számomra alapvető, hogy odafigyelek a helyes táplálkozásra. Ez magában foglalja a megfelelő zsír-, szénhidrát- és fehérjebevitelt ugyanúgy, mint az elegendő folyadékpótlást.
Idáig persze ezt már unásig hallhattad, de mégis ez az egyik olyan pontja a helyes telejsítméntáplálkozásnak, amelyet a legtöbben figyelmenkívül hagynak.

Először is, többször étkezem és esetenként kevesebbet. Az egyik étkezésem kizárólag gyümölcs, maximum 4 db korpakeksszel kiegészítve.
A folyadékbevitelnél fontos szempont, hogy bár kedvencem a zöld tea, de sem ez, sem a fekete tea, sem a tej nem számít folyadéknak, így ezekkel ne számolj! Évekkel ezelőtt vásároltam egy BWT márkájú vízszűrős kancsót - ennek már egy újabb változatát használom -, amely magnéziummal dúsítja a szűrt vizet, miután tapasztalatból tudom már, hogy szerevezetemnek és izomzatomnak magasabb magnéziumbevitelre van szüksége.

Egyik legfontosabb, hogy ellentétben sokakkal, nem kezdem a napot kávéval - nem is fogyasztok kávét és alkoholt - és minden egyes nap reggelizem és odafigyelek, hogy ez az ébredést követő 30-40 perc után be is következzen. Fontos számomra, hogy elegendő energiával lássam el szervezetemet.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
332

Téli Mátra 2016. január 30. szombat

"A maraton közben érzett fájdalmat leírni olyasvalakinek, aki még soha nem futott olyan, mintha a színeket kellene elmagyaráznod, egy születésétől fogva vak embernek."

Jerome Drayton (kanadai maratoni futó)

Sok igazság van benne, pláne egy terepmaraton esetén.
De az embereket valószínűleg nem is a fájdalom érdekli, hiszen abban mi lenne érdekes, hanem inkább az, hogy miért csináljuk? Miért jó, amikor a célbaérés után kinyúlsz, mint egy gyalogbéka? Miért jó a fájdalom, amikor minden lépésnél ég az izmod, bevérzik a lábujjad? Miért nem adjuk fel, bármennyire is nehéz?

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
313

 

Túl, életem legelső, utcai 30 kilométerén. Pontosabban 30,2 kilométerén. :)

Írtam már a bevezetőben, hogy ahhoz, hogy meg tudjak valósítani valamit, számomra elengedhetetlenül fontos, hogy képes legyek látni magamat az adott helyzetben, azaz, hogy lefutom például a maratoni távot. És bár terepen ezt már megtettem, de utcán idáig el sem tudtam képzelni, hogy ez számomra sikerülhet, annál pedig sokkal eredmény-orientáltabb vagyok, hogy úgy sikerüljön átszakítani a célszalagot, hogy szó szerint végigszenvedjem a távot. Ezt, nem szeretném!

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
695

Elérkezett végre a reggel és megcsörren az ébresztőórám.  Nem bántam már, mert a hőség miatt elég rosszul aludtam és gondolom erre még az izgalom is rátett egy lapáttal.

Gyors zuhany, aztán jöhet a fogkeményre főzött szokásos kis tészta party reggeli gyanánt. Egy jó zuhanyzás azért mindig csodát tud tenni az emberrel és ez most sincs másképpen. Szerencsére már nem kell pakolgassak, mert mindent összekészítettem még az este, hogy minél tovább aludhassak és aztán a kapkodásban, nehogy pont a legfontosabb felszerelés maradjon itthon.

Beizzítom a négy jég-akkuval a hűtőtáskát is, feltöltöm a frissítőkkel és egy hordónyi vízzel, aztán megy minden az autóba és indulás.

Az utazás aránylag gyorsan elmegy és a szombat korán reggelnek köszönhetően, még a forgalommal sem igazán kell foglalkozzam.  Szálka, talán tíz percre van Szekszárdtól és egy csodálatos fennsíkról nyíló pazar panorámával kényezteti azonnal a lelkivilágomat. Már előttem és mögöttem is jönnek a bicókkal megrakott autók, hiszen 500-nál több nevezés futott be a mai triatlon versenyre.

Ahogy haladok át a kis falun, mindjárt konstatálom is, hogy jó kis hullámos terep, ami valószínűleg már kevésbé fog tetszeni a futás során, de mára ezt a pályát dobta a gép. Elérjük a szálkai strandot, ahol a versenyközpont van és mellette egy hatalmas parkoló várja a folyamatosan érkező versenyzőket. Még időben érkezem és simán parkolok le a sorba, aztán kb. tíz perccel később még Krisz is, de azt követően, hipp-hopp megtelik a hatalmas parkoló és kezdődik a parkolóhely vadászat, ahonnan a rendőrök – hogy ne zavarja a versenyt – remélhetőleg nem szállítják majd el az autót. Így a ki és bevezető utat hamarosan végig szegélyezik a gépkocsik, ahol a kísérő, drukker, családtagok és barátok pakolnak ki és állítanak fel saját frissítőpontokat. Olyan ez, mint egy Tour de France hegyi befutó, ahogy elnézem. J

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
649

Valószínűleg most azt mondod, megőrültem, vagy nem vagyok normális, hogy ilyenbe vágok bele, mindezt pláne úgy, hogy közben nem is tudtam rá igazán felkészülni - csak hat napom volt rá -, míg mások, legalább egy évet szánnak ugyanerre …

Valószínűleg igazad is van, de azért maradt egy kis esély arra, hogy még sincs.

Mikor-e sorokat írom, már megtörtént a helyszíni nevezésem is Krisztián jóvoltából – mert olyan későn hoztam meg a döntést, hogy már az online nevezést lezárták –, így már nincs visszaút. Tulajdonképpen Ő a ludas ebben az egész történetben. Ugyanis küldött a Facebookon egy esemény meghívót, pedig tudja nagyon jól, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy belevágjak valami hasonló kihívásba, sőt, kicsit idegesít, hogy most hirtelen nagy divat lett és valahogy a divat dolgokat nem igazán kedvelem. Legalább is nem a divat miatt… Persze neki már nem az első versenye lesz és tudja azt is, hogy mindig szapulom azokat, akik kellő felkészültség nélkül állnak neki egy ilyen komoly fizikai terhelésnek. Szóval, most legalább jól rátolhatom a felelősséget, hogy miatta léptem a slamasztikába, aztán most mászhatok már ki belőle egyedül. J

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1181

Eltelt pontosan két esztendő, hogy hazatértem az El Caminóról és véget ért egy 47 napos, csodaszép kaland. Már akkor tudtam, hogy szeretnék újra útra kelni és más országokban is felfedezni a különleges, kihívásokkal teli ösvényeket. A tavalyi évem azonban másképp alakult, mint elképzeltem, így végül hiába volt meg már az engedélyem is, végül itthon maradtam.

Ebben az évben, viszont kitűztem az új célokat, újraszőttem a terveimet, hova és mikor induljak.

Az első kihíváshoz június közepét tűztem ki az indulás időpontjának és a cél Korzika vadregényes hegyein keresztül vezető GR 20, Európa legnehezebb túraútvonala.

5047 cartegr20-2010

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1273

El sem hiszem, hogy eljutottam idáig és azt hiszem itt az ideje, hogy végre felébredjek az álmomból. :)

Pedig nem történt más, mint, hogy amit 2012 szeptemberének éjszakáján álmodtam, majd ezt az álmot valóra válta 2013 áprilisában útra keltem és így szép lassan lassan elérkezem ahhoz a pillanathoz, amikor az eredménye, kézzel foghatóvá is válik. Mert álmodni nem csak érdemes, hanem szükséges is és utána már csak rajtunk múlik, hogy valóra is váltjuk-e őket.

Nem volt könnyű út, de a "Camino Steve, egy álom nyomában..." című könyvem a tegnapi napon, végre a nyomdába került.
Debrecenben, a Kapitális Nyomdában készül 1000 példányban. Talán ez sem véletlen, hogy pont Debrecenben, ahová annyi emlék köt.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
820

Decemberben még boldogan köszöntem meg nektek, hogy már több mint 5000-en olvastátok a Camino blogomat, azután január másodikán az informatikus halkan megjegyezte, hogy rossz számot néztem, mert ez csak azt a számot mutatja, hogy a Camino blog nyitószövegét hányan olvasták el eddig... és az az 5000, valójában már több mint 120 000 olvasó! :)))

Azt hittem rosszul hallok és csak viccel velem.

Így viszont úgy döntöttem, hogy nagyonn sebességfokozatba kapcsolok és ebben az évben hamarosan már láthatjátok is, hogy milyen meglepetések várnak ránk! :)

Hamarosan megjelenik végre a Camino Steve, egy álom nyomában című könyvem, az autogán-tréning CD-m, újra útra kelek, nem is akárhová és nem is egy alkalommal...szóval úgy gondolom, továbbra is érdemes lesz olvasgatni a Világaim.com különböző világait.

Köszönöm szépen, hogy Te is olvasója vagy és bízom benne sikerül egy kis lélekmelegítő energiát átadnom a saját utadhoz! :)

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
626

Juventus0207

2015. február 8-án a Juventus Rádió, Juventus Lighst című műsorában Thuróczy Richard vendégeként egy jót beszélgettünk az El Caminóról, a Világaim.com-ról, a sportról és a Közösségben az egészségért mozgalomról, a Camino Steve, egy álom nyomában című könyvemről és az álmok és célok fontosságáról.

Az interjú meghallgatásához, klikk ide:

Juventus Lights Csutka Istvánnal


Köszönöm szépen Ricsi a meghívást!

                     Juventus0207 1Juventus0207 4

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
721

A Téli Mátra maraton a nyakig sárban és a Classic Balboa félmaraton a sík jégen után, a pihenés sajnos hosszabbra nyúlt, mint szerettem volna, de mindkettő esemény igencsak igénybe vette az izomzatomat és az ízületeimet, így inkább hosszabb pihenőt tartottam, mint valami butaságot csináljak, aztán tönkrevágjam egy sérüléssel az egész szezont.

27 nap, azonban elég sok lett és így óvatos duhajként húztam bele újra, hogy még időben visszanyerjem a formámat.

Görgőzéssel kezdtem, mert legalább nem akadályozott, hogy már korom sötét van és közben egy kis más irányú feltöltődés gyanánt, egy-egy filmet is meg tudtam legalább nézni, mert azon a téren is elég komoly restanciám gyűlt már össze.

Valahogy a motiváció nagyon nehezen tért vissza és az idő sem csalogatott arra, hogy kimenjek futni a szabadba, így a nemrég újra megnyíló konditerembe iratkoztam be egy hónapra és kezdtem el a futópadot gyötörni.

Szépen emeltem a távot, közben a terhelést és a sebességet is és hozzá a húzódzkodás, a hasizomgyakorlatok és fekvőtámaszok is társultak.

Végre kitűztem az első megmérettetést is vasárnapra, hogy lefutom a Budaörsi Kopárok teljesítménytúra 20 kilométeres távját.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1357

unhappy

Az elmúlt hónapokban feltűnt, mennyi embertől hallottam, nem érzi jól magát a munkahelyén, így gondoltam utánanézek, mik lehetnek ennek fő okai.

Persze, néhány dologra magamtól is rájöttem, hiszen az én életemben is voltak olyan pillanatok, amikor éreztem, nem a helyes úton járok és emiatt váltottam is. Azonban a változás, a változtatás képessége nem egyformán van jelen életünkben és sok szerepet játszanak benne génjeink és az is, hogy miképpen szocializálódtunk, vagy milyen élethelyzetbe sodródtunk. Sokan azonban ez utóbbira fogják, azt, hogy miért nem változtatnak. Pedig az aktuális élethelyzet nem befolyásolja a hajlandóságot és a változtatás képességét, maximum azt, hogy ugyan tudjuk, lépnünk kell, de azt is tudjuk ehhez előbb meg kell teremtsük a biztonságos lépés feltételeit. Így egy stratégiát követve, kicsit lassabban ugyan, de mégis változtatunk. Ez is egy járható út, de sokan mégis megállnak rajta. Én a radikális, de átgondolt, határozott lépésben hiszek. Merni kell kilépni egy új területre, visszalépni a startvonalra és újra elindulni. Sohasem könnyű ez a lépés, de később mindig bebizonyosodik, igazán megéri és, hogy a régi mondás még ma is mennyire igaz: „Aki mer, az nyer.”

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Motiváció