Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Listára feliratkozás RSS segítségével A blogbejegyzés Kitartás címkézve
614

Amikor január elején úgy döntöttem, hogy a Vidám Színpadon Böröndi Tamástól kapott lehetőség miatt egy évvel elhalasztom álmom megvalósítását - hogy végig menjek a PCT több ezer kilométeres ösvényén amelyre már egy éve keményen készültem -, nem gondoltam, hogy ennyire bántani fog, hogy elengedtem, hogy ennyire ott lesz minden nap, minden egyes gondolatában.

Kings-Canyon-National-Park

Akkori jegyzetemben is írtam, hogy persze hiszem, hogy véletlenek nincsenek, de azért be kell ismerjem, ebben az esetben ez nagyon sovány vígaszt jelentett csak számomra. Pedig tudtam, 22 éve nem volt ekkora hó és még a napokban is esik. Követem az indulókat a zárt csoportban és nézem ki, merre tart és főleg mekkora kockázatot vállal. 

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
723

Kedves Olvasó!

Eltelt egy újabb esztendő és a különbség csak annyi, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ott álltam édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívtam magamba a malacsült fantasztikus illatát, álmomban sem gondoltam, hogy az élet „kicsit“ messzebb sodor és a mai napon így kétszer is ünnepelhetem az új esztendő eljövetelét.

Ti már valószínűleg készülődtök, vagy szunyókálással gyűjtötök erőt a szilveszteri bulihoz, mig itt, még éppen csak felkeltünk.

Ami most az újesztendő első napján biztos elmarad, az a számomra idáig kihagyhatatlan bécsi Újévi Koncert lesz, így most megtöröm a több évtizedes szokásomat. De amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik és helyette a mai estén egy musicalshowal búcsúztatom az óévet, holnap reggel pedig irány az Atlanti-óceán, hogy valóra váltsam három éve dédelgetett álmomat és az újévi fogadalmaim közül az elsőt, azaz, hogy részt vegyek a „Polar Bear Jump“-on, azaz a jegesmedve ugráson.

Tudom sokan hülyeségnek tartják az újévi fogadalmakat, illetve azok közül is akik tesznek ilyeneket, több mint 90%-a feladja az év során céljait, de én másképp látom ezt.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
269

Egy héttel ezelőtt lett volna a K&H Velenceitó úszás és a következő napon az Öbölátúszás, de az időjárás miatt lemondták mindkettőt, majd átették őket erre a hétre, de végül az Öbölátúszást véglegesen törölték a hideg víz miatt, azonban a Velenceitó úszást átették egy nappal későbbre, így legalább arra el tudtam menni.

Miután szombaton volt a triatlon és rosszul is voltam, no és a felkészülésem is már más irányt vett, mint a nyár korábbi szakaszában, amikor kimondottan a hosszútávú tóúszásokra készültem, így nem voltam biztos benne még szombat este sem, hogy a dupla távnál maradjak-e, vagy legyen elegendő a sima kör. De végül is ezt tűztem ki célul, így gondoltam, hogy nézne ki, ha meg sem próbálnám, hiszen maximum, átváltok mellre ha nem bírom…

Reggel átautóztam Gárdonyba, aztán irány a rajtközpont a strandon. Nem találták a nevezésemet, így mindent előről kellett kezdenem… végül az is összeállt, így gyors öltözés, melegítés, naptej és vazelin, aztán irány a rajtkapu.

20160814 094853

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
340

Péntek este, miután mindent összekészítettem és becsomagoltam a másnapi triatlon versenyre, majd végre álomra hajtottam fejemet, még nagyon másképpen képzeltem el a szombati versenynapot, amit már annyira vártam.

A sors azonban erősen megtréfált…

Az ébresztőm 04:45-kor szólalt meg, de valami nagyon nem stimmelt… Ugyanis, ahogy kinyitottam a szememet, elkezedett pörögni velem az egész szoba, de olyan sebességgel, hogy gyorsan visszacsuktam, mert elég rémisztő volt. Kinyitottam újra, de megint beindult a ringlispíl, sőt inkább olyan volt, mintha egy centrifugába feküdtem volna be. Ennek a fele sem tréfa, de nem értettem mi lehet ez, azonban egyre rosszabbul lettem tőle. Próbáltam felülni, majd felállni, de egyszerűen nem találtam az egyensúlyt és visszazuhantam az ágyba. Vártam kicsit csukott szemmel, de már úgy sem éreztem jól magam… Később újra erőt vettem magamon és valahogy kivánszorogtam a fürdőszobába a mosdóig és a hidegvizet hívtam segítségül, de sajnos kevés sikerrel… Azonban addigra már a hányinger is kerülgetett és később Vuk is meglátogatott, majd már mindenhol gondok lettek, így a mellékhelyíség lett ideiglenes menedékem…

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
2651

 Számomra mindíg elképesztő a sport mit képes adni az embereknek, milyen drámák születnek a versenypályákon, milyen eufórikus energiával szakad ki a sportolókból az öröm, a fájdalom, vagy a csalódás könnye. Miközben versenyzem, rendre nézem a szembe futókat, a bicón az emelkedőkkel küzdőket, a hőséget legyűrőket, de leginkább azok nyűgöznek le, akikről ránézésre pár kilométert sem nézne ki senki.

Nézem, ahogy rendíthetetlenül, koncentráltan, ha lassan is, de folyamatosan haladnak a cél, de sokkal inkább a saját céljaik felé. Mitől vág bele egy ember egy fél-, vagy teljes maraton távjának, mitől válik egyszer csak IronMan-né? Mi az, ami egyszer csak előhozza belőlünk a küzdőszellemet? Azt az elképesztő akaraterőt, kitartás és hitet, hogy képesek vagyunk rá és képesek vagyunk arra is, hogy ezeknek a céljainknak elérésért meg is tegyünk mindent. Felkeljünk a sötét, hideg, ködös hajnalokon és elinduljunk az uszodába, vagy futni, vagy munka után megyünk a terembe edzeni, vagy a nappaliban, vagy a teraszon pattanunk a kerékpárra, hogy görgőzzünk még egy jót.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1143

Tra tra ta taaaaam és Yuppijééééé!

Átúúúúsztam!!!!
És ezzel egy újabb gyermekkori álmom vált valóra.

5,2 km 1:56:51!!!

De többet úsztam a kacsázások miatt, így pont egy kilométerrel lett végül hosszabb.
6,2 km 2:18:26
Épp itt lenne az ideje megtanulni, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes…:)

A célom az volt, hogy 2:30-on belül legyek, de a titkos vágyam a 2 órán belüli idő volt, mert az elmúlt hét edzéseinek időeredményein éreztem, ha minden összejön, sikerülhet, bár tudtam azt is, hogy még sohasem úsztam 3,1 kilométernél többet és így fogalmam sem volt, mire számítsak azt követően és fogom-e bírni egyáltalán a tempót. De a hivatalos távon, az 5,2 kilométeren, sikerült a 2 órán belüli idő. :))

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
408

Ecomont Veresegyházi Város-Duatlon

Harmadik duatlon versenyemre készülve érkeztem kicsit izgatottan a városba, mert a héten néhány váratlan és nem vidám családi esemény miatt elterelődött a fókusz a sportról, de miután elvonultak a fellegek, azért szombat este az éppen 100 éve született Gregory Peck és az „Idegen a cowboyok között“ című filmjének társaságában még görgőztem egy órát, hogy picit átmozgassam magam a versenynap előtt.

Bár csodaszép idő várt és az elképesztő mennyiségű versenyző parkoló autói ellenére is a versenyközpontnál találtam még egy parkolóhelyet is, de mégsem indut jól a nap. Az online nevezéskor ugyanis rossz futamba neveztem, de ezt akkor észre is vettem és telefonáltam a szervezőknek, akik ígérték, hogy átraknak a Kiemelt kategóriájú futam indulói közé. Miután a szombati napon sem jelent meg a nevem a nevezettek között és az oldaluk szerint még volt pár szabad hely, beneveztem újra - de már jó helyre -, amelyről a visszaigazolás is megérkezett. Nos, ennek ellenére azt mondták, hogy nincs nevezésem, a létszám betelt és nincs több hely a depóban, így vagy maradok a Nyílt futamban, vagy ennyi.. Frankó, mondtam nekik, hiszen nem ezért utaztam ide. Végül, a főszervező azt mondta, várjam meg a nevezés lezárultát és ha lesz olyan, aki nem jön el, akkor annak a helyén elindulhatok.

50 perc izgalom következett, miközben a korábban induló futamokat néztük édesanyámmal és Boronkay Petivel és az Ő Orsijával beszélgettünk, mert mindketten indultak a versenyen és erre a versenyre is Peti invitált. Orsi futama már véget ért, így már a szurkolótábort képviselte számunkra Petivel.

Végre elérkezett a deadline és pontosan fél kettőkor ott álltam a veresnyiroda pultjánál. Megszületett a döntés, indulhatok. :)

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
398

Nagy mumus volt. Régóta és mindig közbejött valami.

Talán az okozta ezt, hogy számomra mindig szükséges, hogy lássam magamat az adott helyzetben, ebben az esetben, miközben a maratont futom. De ez sohasem ment. A fele igen, de a teljes táv mégsem.

Valahogy ezekre a tömegrendezvényekre sem vágytam és bár bizonyára megvan a maga sajátságos és felemelő hangulata több tízezer emberrel együtt futni, de mégsem vágytam ilyesmire. Szeretek futni, szeretek versenyen futni, de szeretek aránylag magamban futni, nem úgy, mint két éve a Mozgás Éjszakájának tíz kilométerénél, ami életem első tömegrendezvénye volt - és a Kodály köröndig tartott, mire egyáltalán ki tudtam fűzni magam a tömegből és a saját tempómban nekiiramodhattam végre. Addig csak arra figyetem, hogy fel ne bukjak valakiben, le ne tapossanak és amennyire maga a verseny bejött, annyira nem járt át a tömegpszichózis része. Tavaly is indultam, de tanulva az első élményéből, már a mezőny elejéről és így sokkal jobban éreztem magamat.

Visszatérve a maratonra, valóban egy komoly falat jelentett, amelyet évek óta képtelen voltam lebontani. Akik ismernek, ugyan most legyintenek, hogy jó, de terepmaratont pedig minden évben futsz januárban a Téli Mátrán, ahol még az időjárás (hideg, szél, eső, köd), a terepkörülmények (hó, jég, sár) is közrejátszik, de az mégis nagyon más. Ebben az évben 05:10-et futottam ott és nagyon boldog voltam ettől az eredménytől, amely az 1000 indulóból, ha jól emlékszem a 64-ik helyre volt elég, hiszen a célom az volt, hogy hat óra alá vigyem az addigi 06:04-es időmet és ezt elég jól sikerült túlteljesíteni, de ez akkor is más. Itt a nagy emelkedőkön esetleg belegyalogolsz, ha nem bírod, lefelé pedig ha gyorsan is futsz, de mégis pihensz is kicsit. Utcán, az aszfaltdzsungelben, ahol nem állsz meg - elvileg - a monotónia is nagyobb úgy érzem, hiszen bár egy verseny közben nem a tájat nézem, de mégis érzékelem és egy-egy pillanatra kitisztul a kép és rácsodálkozom a természet egy-egy csodájára. Azt hiszem igazán - szó szerint - ez-az én terepem.

De a maraton lefutása egy régi, diákkori álom és cél volt és mikor máskor, ha nem ebben az évben van itt a legjobb ideje a teljesítésének. Három éve, minden január elsején átírtam a céljaim közé és mégsem sikerült, mert beteg lettem mindig pont akkorra, amikor elterveztem, hogy most megcsinálom, ezen a versenyen lefutom. A Jóisten azonban másképp gondolta és ki vagyok én, hogy vitára keljek vele?

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
978

Pár hete nehezen megy. Nehezen tudok felkelni, elkészülni, majd elindulni. Amikor kilépek a kapun és elindítom az órámat, amikor felülök a bicóra, amikor beugrom a medencébe, már semmi gond nincs és utána is kimondottan jól érzem magamat, de az odavezető utak, valamitől sokkal nehezebben mennek, mint korábban.

Így történt szerdán is.

Körülbelül akkorra értem csak az uszodába, amikor máskor végezni szoktam. Mindig egyedül hasítom a vizet és síri csendben teljesítem az előírt napi penzumot.
Azonban, most gyermekzsivalytól volt hangos már az előtér is és azonnal láttam, ugrott a mai edzésem. Haragudtam magamra, mert tudtam, később már nem lesz időm visszajönni. Azért benéztem a medencetérbe - hogy bent is vannak-e már -, de az még a szokásos, teljes üresség képével fogadott. Kicsit bizakodni kezdtem, de abban a pillanatban megjelent egy egész csapat gyerkőc, hogy birodalmukba vegyék a medencét és szinte elsodortak a folyosón. Termetes testnevelőtanár kísérte őket, akihez odaléptem és megkérdeztem, hogy van-e esélyem úszni, vagy mindegyik sávot használni fogják a háromból? A szimpatikus tanár úr mosolyogva válaszolta, hogy jöjjek csak bátran, mert Ők csak kettő sávra tartanak igényt és ha számomra megfelelő, akkor a középsőben nyugodtan edzhetek.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása