Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Listára feliratkozás RSS segítségével A blogbejegyzés Értékek címkézve
571

Kedves Olvasó!

Eltelt egy újabb esztendő és a különbség csak annyi, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ott álltam édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívtam magamba a malacsült fantasztikus illatát, álmomban sem gondoltam, hogy az élet „kicsit“ messzebb sodor és a mai napon így kétszer is ünnepelhetem az új esztendő eljövetelét.

Ti már valószínűleg készülődtök, vagy szunyókálással gyűjtötök erőt a szilveszteri bulihoz, mig itt, még éppen csak felkeltünk.

Ami most az újesztendő első napján biztos elmarad, az a számomra idáig kihagyhatatlan bécsi Újévi Koncert lesz, így most megtöröm a több évtizedes szokásomat. De amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik és helyette a mai estén egy musicalshowal búcsúztatom az óévet, holnap reggel pedig irány az Atlanti-óceán, hogy valóra váltsam három éve dédelgetett álmomat és az újévi fogadalmaim közül az elsőt, azaz, hogy részt vegyek a „Polar Bear Jump“-on, azaz a jegesmedve ugráson.

Tudom sokan hülyeségnek tartják az újévi fogadalmakat, illetve azok közül is akik tesznek ilyeneket, több mint 90%-a feladja az év során céljait, de én másképp látom ezt.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
589

Kimentem édesapámhoz a temetőbe… most lett volna 29-én a 84. születésnapja…

Fiumei út... Furcsa ezt leírni, de szeretem ezt a helyet, már ha lehet egy temetőt szeretni… de ennek számomra valahogy más hangulata van…

Nagyon nehezen tudtam hazaindulni tőle… nem ment… hiányzik, nagyon…

Álltam a sírjánál a szó szerint síri csöndben és csak az enyhe fuvallatokra megmoccanó száradó levelek és lepottyanó szelídgesztenyék hangja vitt egy kis őszi dallamot ebbe a csöndbe, de az is az elmúlást juttatta csak eszembe.

Körbenéztem, sehol senki, csak apu és én. Aztán elindultam, de nem hazafelé vitt a lábam, mert jól esett még a közelsége, így bejártam a művészparcellát, amely közvetlen apué mellett fekszik. Sokszor végigmentem már az úton, amely keresztül visz rajta, de beljebb még sohasem merészkedtem a területre. Szomorúan bandukoltam az indián nyár talán utolsó napsugarainál és néztem közben a sírokat, ahogy egymás mellett sorakoznak… Tóth Egyed színművész… ki lehetett?
Aztán sorban jönnek a többi színészek és művészek és milyen nevek… azaz milyen hatalmas művészek nevei, milyen elképesztően tehetséges embereké... Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Paulay Ede, Weiner Leó, Szigligeti Ede.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Értékek Motiváció