Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

816

A múlt egy darabja

Pénteken be kellett ugranom egy grafikai stúdióba, mely az egykoron nagynevű és hírű Csepel Vas- és Fémművek területén bérli telephelyét. Többször jártam már erre, de minden alkalommal, amikor áthaladok a gyár legendás kapuján felötlik bennem hová is lépek be és milyen is volt egykor ez a terület, ez a kapu.

Last modified - Olvasás folytatása
880

Orfeum Portrék
Ma este újra ellátogattam az Orfeumba, hogy meglessem Szilágyi János beszélgetését Csernus Imrével. Az újra pedig azt jelenti, hogy egy hónappal ezelőtt, a legelső beszélgetésén is ott voltam, melyen Esztergályos Cili volt a vendége. De azt nem nevezném beszélgetésnek, mert aki ismeri Cilit, pontosan tudja, hogy neki elég feltenni egy kérdést, vagy annyit sem szükséges, csak nyomni rajta egy „gombot" és máris elindul belőle a jobbnál jobb sztorik áradata és a közönség garantáltan nem unatkozik egy cseppet sem. Ez így is volt, bár sajnos nem voltunk sokan, kik ezt azt élményt átélhettük. Jánosnak pedig nem volt sok teendője, nem hinném, hogy a másfél óra alatt 5 percnél többet beszélt.  Cilinek ugyanis ehhez elég a színpadra lépni, vagy csak azt meglátnia...művésznőben ennyi energia...a színpadot is felperzselte.

Last modified - Olvasás folytatása
869

Ma kimentem édesapámhoz a temetőbe...mostanában lenne a születésnapja...

Fiumei út... Furcsa ezt írni, de szeretem azt a helyet, már ha lehet egy temetőt szeretni...de ennek számomra valamilyen más hangulata van...
Valahogy nehezen indulta

m haza tőle...nem ment...hiányzik...és bejártam a művészparcellát, mely apué mellett fekszik... Sokszor elmentem már ott az úton, mely keresztül visz rajta, de jobban még sosem jártam be... Tóth Egyed színművész...ki lehetett?

Last modified - Olvasás folytatása
803

Édesanyám lakásától 3 háznyira fél éve nyílt egy étkezde. Régebben egy isteni teázó volt a helyén, melyet nagyon szerettem és sokszor szerveztem oda a megbeszéléseimet, de miután kitermelhetetlenül megemelték a bérleti díját sajnos bezárt, majd évekig üresen állt...

Last modified - Olvasás folytatása
767

Két éve kaptam édesanyámtól Karácsonyra egy kis madáretető házikót. Ahogy közeledik a tél, rendre kiakasztom valamelyik fa ágára és feltöltöm magokkal, hagy csemegézzenek. Ebben az évben sajnos kiszáradt az a fám, amelyikre akasztani szoktam és másik helyet kerestem neki, mert szerettem volna továbbra is rálátni az étkező ablakából és figyelni, hogy „szállják" meg a házikót.

Last modified - Olvasás folytatása