Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1527

Apuci1Azt mondják akkor nő fel az ember, vagyis válik igazán felnőtté, amikor szülei közül elveszíti az egyiket...
Nos, nálam ez valamivel több, mint négy évvel ezelőtt történt meg...és, hogy repül az idő...hihetetlennek érzem, hogy már ennyi idő eltelt...
De nem is ez a lényeg...
Hanem, hogy tényleg mikor válik egy fiúból férfi?
Szerettem az édesapámat, de tartottam tőle...felnéztem rá, de féltem is tőle...büszke voltam rá, de közben sok mindent nem értettem meg...és már nem is fogom, hiszen már nem tud válaszolni a kérdéseimre...
Miért nem tettem fel korábban őket, vagy mért nem mondta magától? Jó kérdés... Ki gondolná, hogy az élet egyszer csak közbeszól és már nincsen több lehetőség.
Sok mindent megtanul az ember, amikor ilyen helyzetbe kerül és sok minden eszébe jut a régmúltból melyeket csak most, más környezetben ért meg, vagy éppen most kezd többet jelenteni...

Last modified - Olvasás folytatása
1772

Déry Tibor azt mondta, „Kutya nélkül lehet élni, de minek..." De azt nem írja le sehol se Ő, se más, hogy miképpen lehet élni, ha „elmegy" a kutyád.
A hűséges, aranyos, kedves, szeretetre méltó és rengeteg szeretetet adó kutyád...mit kutyád...barátod... Mit barátod...mint egy gyermek, egy szótlan gyermek...mely mégis majdnem megszólal, de a szeme mindent elmond... Néha vártam, hogy most tényleg megszólal és rám szól...Ne nézzél már! Adj egy falatot, most Tőlem sajnálod?
Hogy élj tovább nélküle...

Last modified - Olvasás folytatása
1134

A hó szép csendben hullott és lassan belepte az utcákat. Hatalmas pelyhekben szállt alá és olyan érzése volt az embernek, mintha egy óriási vattás zacskó szakadt volna ki a magasban. Hiába volt éjszaka, a sötétség nem tudta eltakarni ezt a gyönyörű látványt, hiszen a hold apró sugarai ezerszeresen tükröződtek vissza a vakítóan fehér hóról, bevilágítva mindent. Nem volt hideg, így a tető széléről a hólé szépen lecsepegett az ablakpárkányra...kipp, kopp...kopp-kopp-kopp...majd újra...

Last modified - Olvasás folytatása
870

Mert egy nagy macskához, egy nagymacska jár.

Mindig is szerettem az állatokat, de a nagymacskákhoz gyermekkoromtól fűzött a rajongással fűtött szerelem. Ennek oka, azt hiszen édesapám lehet, hiszen esténként vadászírók (Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Jim Corbet, stb.) elbeszéléseit olvasta esti mesék helyett. Így ez a vágy Afrika iránt és, hogy egyszer karjaimban tarthassak egy kisoroszlánt sosem múlott és miután az a típusú ember vagyok ki álmait valóra is váltja, így Afrikában is volt szerencsém gepárd és leopárd mellett 16 oroszlánt is látni, sőt olyan közelről, hogy nyugodtan végigsimíthattam volna az óriási hím csodaszép sörényét...de lelkesedésemmel inkább nem kockáztattam karajaim számának mennyiségi változását...

Last modified - Olvasás folytatása
944

Horgászkám!
Mert csak így neveztelek...ez így most határozottan nem fair. Így elmenni, így itt hagyni minket egy szó nélkül, engedély nélkül.
Nem ebben állapodtunk meg, más volt az igazgatói utasításban, melyet te idáig mindig betartottál, melyet mindig szem előtt tartottál.
Azt mondtam neked, hogy igazgatói utasításban kapod, meg kell gyógyulj és egy évvel ezelőtt boldogan olvastam soraid telefonomon, hogy „Igazgató Úr jelentem az igazgatói utasítást betartottam és az orvosok szerint meggyógyultam." Most már csak azt a kritikus 5 évet kell kivárjuk...már lassan el is felejtettük ezt...

Last modified - Olvasás folytatása