Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1017

Kövezzenek meg, én akkor is szeretem Őt.

Lance Armstrong-3

Persze, dühít a csalás, a dopping, de az vesse Lance-re a profi bicósok közül az első követ, aki még sosem használt tiltott szert!
És ugye nem vagyunk annyira naivak, hogy más sportág tiszta, vagy ne lennének máshol is sérthetetlen sportolók?

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1042

A legendákra mindig az volt a jellemző, hogy messze megelőzi őket a hírük.

Nem volt ez másképpen vele sem. Még nem is láttam színpadon, de máris tudtam ki Ő, hallottam róla sztorikat, ismertem a meséket legendás humoráról, közismertek voltak népszerű szerepei. Csak egy dolog hiányzott, a legfontosabb, hogy az információkat egy arccal és egy személyiséggel is össze tudjam kapcsolni.

1989 májusának végén, végzős főiskolásként Debrecenbe utaztam édesapámmal, hogy Seregi László igazgató úr invitálására a Csokonai Színház rangos társulatának tagja lehessek, majd a szerződésem aláírása után, azon az évad végi estén ott maradtunk és természetesen beültünk megnézni az aznapi előadást.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1952

Tudok rajzolni!!!

Ez a felkiáltás vasárnap délután öt órakor hagyta el a számat és az öröm, amelyet ez kiváltott, most is ugyanúgy mosolyra késztet.

Gyermekkoromban, mint a legtöbb gyerkőc én is szerettem rajzolgatni. Nagymamám, ki régen tanítónő volt Argentínában gyönyörűen rajzolt, mindig csodáltam. Sokszor rajzoltunk együtt, de megközelíthetetlennek éreztem az Ő szintjét. Apu is ügyesen kezelte a cerkát és a tollat, de nála ez ritkán bukkant elő, viszont akkor igazi meglepetést okozott számomra és mindig sajnáltam, hogy nekem ez nem megy.

Valószínűleg az önbizalomhiányom, már akkor is megmutatkozott, mert azért a zánkai Gyermekrajz Világkiállításon ezüst diplomát nyertem, de ez a siker nem folytatódott. Egyetlen hűséges rajongóm, a nagybácsikám volt, aki mindig biztatott és karácsonyra is híres festők műveinek albumát kaptam tőle ajándékba. Dödi bácsi sokat segített és így született jó pár rajzom az Egri Csillagok epizódjairól és Leninről szintén. Ma már ugye Leninnel nem illik dicsekedni, de anno a legkönnyebben az Ő mindenki által ismert portréját lehetett fellelni, hiszen mindenhol ott volt a képe, szobra, így Ő lett a „múzsám". Talán itt kezdődött a foto realisztikus ábrázolás elsajátítása? Ez viccesen hangzik, de ma már végképp annak tartom, ugyanis többször is sikerült rekonstruálnom, de mindig más alakot öltettem vele. Hol partizán, hol rablóvezér, de volt török basa és egyszerű paraszt is. Meg nem mondom miért ragadtam le nála, de aztán ahogy a szocializmus meghalt, úgy halt meg bennem a rajzolás is...csak sajnos a rajzolás hamarabb halt meg bennem...:)

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1068

Közért, ma este, nálunk.

Pénztáros olvas.
Köszönök, amivel felébresztem.
Nem köszön vissza, de konstatálja, hogy fizetnék...

- Bocsánat, hogy megzavartam az olvasásban!
- Áhh, csak egy vevőnk adta. Ő írta. (Mutatja is.)
  Nem is tudtam, hogy író.
- Azért mert könyvet írt, még nem jelenti azt, hogy író.
  (Szemmel láthatóan nem tudja ezt a mondatot feldolgozni. Megismétlem. Most se, de válaszol.)
- Itt van a neve rajta, Ő írta. (Mutatja.)
- Értem, és látom is, de attól még csak írt egy könyvet és nem biztos, hogy író is...bár nem tudom, nem ismerem...
- De aki könyvet ír az író...
- Mint Szepesi Niki? És aki pedig szappanoperákban játszik, az színművész igaz?
- Igen! (Derül fel.) Látja! Na, jók a példák, ezt mondom én is.

Erre már nem válaszoltam inkább...
Csak egy helyen élünk, de más világban...

Last modified - Olvasás folytatása
1403

2013, Pest megye, szombat délután.

A hőség tikkasztó és az aszfaltból csak úgy árad a forróság, ami szinte égeti a lábamat, ahogy megállok a motorral és lelépek az aszfaltra.

Leállítom a motort és hirtelen csönd vesz körül, pedig nem vagyok egyedül, hiszen megelőztem az egész kocsisort és elsőként állok meg a leeresztett félsorompó előtt.

Mindenki vár és legfeljebb az újonnan érkező járművek zaja töri meg a várakozók nyugalmát.

Két motor is érkezik mellém, majd kerékpárosok, gyalogosok csatlakoznak hozzánk.

Rádőlök a kormányra és úgy nézelődöm, miközben várom a vonat érkezését, mely szemmel láthatóan késik, vagy a bakter – kinek szerepét talán már rég átvette az elektronika– siette el a dolgot.

Türelmesen vár mindenki, majd itt, ott belehasít a fülledtségtől remegő forróságba egy-egy bekapcsolt autórádió, vagy CD lejátszó különböző zenei stílusainak egyvelege.

Végre megérkezik a vonat a mellettünk lévő állomásra és megelevenedik a várakozók sora. Érződik a továbbhaladás izgalma és sorra zúgnak fel a motorok, ahogy tulajdonosaik beindítják őket.

Last modified - Olvasás folytatása