Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

709

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Eltelt egy újabb esztendő és már megint arra eszmélek, hogy újra ott állok édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívom magamba
a malacsült fantasztikus illatát is.

Bízom benne, ti is már a szilveszteri hangulat lázában égtek és egy-egy jó buli, vagy egy meghitt családi program kellős közepén talál meg benneteket ez a pár gondolat.
Bár az is lehet, hogy talán a holnapi, kicsit fejfájós délelőttön kerül csak erre sor, amikor én már rég a bécsi Újévi Koncert fülbemászó melódiáit hallgatom - ahogy szoktam évtizedek óta.

Kívánom, hogy az új esztendő, hozzon el számotokra mindent, amit szeretnétek és adjon mellé elegendő hitet, erőt, kitartást és főleg egészséget is, hogy majd mindezt,
élvezni is tudjátok!

Ugyanezt kívánom szeretteiteknek és hazánknak is!

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1167

Hétágra süt a nap és karácsony ellenére, még a hideg miatt sem kell összehúzni a kabátot magunkon. A tegnapi viharos szél, már máshol tombol és így, a nap sugarai képesek egy kis melegséget csempészni az ember lelkének legbelső bugyraiba is. Így még talán a sorban állás is könnyebb…

A sor egyre csak növekszik és egy lusta kígyóhoz hasonlóan nyúlik egyre hosszabban, egyre távolabb a téren. Ahogy telik az idő és egyre közeledünk a sátor nyitásához, egyre jobban érzem úgy, hogy sokkal többen állnak a sorban, mint egy évvel ezelőtt, pedig akkor is ezer adag ételt osztottunk ki.
Izgalom, fásultság, fáradtság, kíváncsiság és szerencsére, azért némi mosoly is látható az arcokon.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1871

Igen tisztelt Euro Nyelviskola!

euro

Elnézést szeretnék kérni önöktől, hogy meggondolatlanul az iskolájukat választottam nyelvtanulás céljából!

Nem tudom, miképpen tudnám kellően kifejezni abbéli sajnálatomat, hogy a többi diákkal együtt pontosan érkeztem a nyelvórára, miközben a tanár ugyanezt nem tette meg. Roppantul sajnálom, hogy zavarnunk kellett önöket munkájukban és többszöri hívást követően végre felvették a kagylót, majd miattunk, a már 30 perce várakozó diákjaik miatt telefonköltségekbe is kellett verjék magukat, hogy felhívják a meg nem jelent óraadó tanárt.

Kérem, bocsássanak meg, hogy nem vártunk egy órát rá – ahogy önök kérték – és végül hazamentünk. Szégyellem azt is, hogy ráadásul egy olyan tanárral tettük ezt meg, aki – mint már korábbi óráján is kiderült – teljesen alkalmatlan az oktatásra és csak rabolja az időnket és pénzünket. Pironkodva ismerem be, ha tudom, hogy a magát Richardnak nevezett személy tartotta volna az órát, fel sem kelek aznap.

Bocsánattal tartozom azért is, hogy szabaddá tettem magamat a munkámból és egy órát utaztam vidékről, hogy tanulni tudjak. Kínosnak érzem, hogy nem ajánlottam fel önöknek, hogy a hibájuk miatt szívesen eljönnék plusz egy ajándék órára.

Nem tudom eléggé kifejezni szomorúságomat, hogy a 40 óra kommunikációs órából egy hét alatt az 50 %-át mondták le technikai okok miatt és amiatt sem, hogy összekeverik a kezdő tanulókat, a haladókkal csak, hogy fejlődni is nehezebb legyen.
Izzadt tenyérrel próbálok megfelelni abbéli elvárásuknak is, hogy ezek ellenére miképpen tudnám úgy megadni az időpontokat, hogy a 8 alkalmas kurzust két hónap alatt teljesíthessem, miközben már több mint egy hónap eltelt és elvileg heti 5 napon „van” óra és én még csak a felénél tartok. Sajnálom, hogy nem tudok időpontot lemondani és elvesznek ezek a lehetőségek, amennyiben mégis megteszem, miközben önök mindezt nyugodtan és gátlástalanul teszik folyamatosan.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1163

Negyedik alkalommal indultam a rajzkurzusra, hogy egy újabb hétvégét töltsek a grafitceruzák és a radírgumik birodalmában. Nagyon vártam már ezt az új lehetőséget, mert az utolsó alkalommal nem tudtam befejezni a rajzomat és otthon egyszerűen képtelen voltam annyi időt szakítani rá, amennyire még szükségem lett volna a végeredmény eléréséhez.

A kurzusban pont az a jó, hogy szombaton reggel leülök az asztalhoz és kis túlzással azt állíthatom, hogy vasárnap estig fel sem állok onnan. Átélem általa az igazi flow élményt, azaz annyira kikapcsol az alkotás, annyira a feladatra koncentrálok, hogy észre sem veszem, milyen gyorsan elrepül a nap és még az ebédszüneteket is végig szoktam rajzolni.

DSC05762 Copy

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1335

Egy hónappal ezelőtt az egyik vasárnap este hazafelé autóztam az M0-ás autópályán, amikor megcsörrent a telefonom. Felvettem (természetesen van kihangosítóm) és ezzel kezdetét vette egy beszélgetés, amely határozottan nem volt pozitív tartalmú és a párbeszéd végére sikerült a vonal másik oldalán lévő személynek elérnie, hogy az addigi szép napom emlékeit egy pillanat alatt elfeledtesse. Miközben az M5-ös autópálya felé, azaz nyugatra tartottam semmi máson nem jártak a gondolataim.
Aztán egyszer csak észrevettem azt, ami pedig már hosszú percek óta ott volt a szemem előtt, de addig mégsem vettem észre. A csodálatos naplemente narancssárga és vörös sugarai által befestett égbolt látványának utolsó 30 másodpercét. Csak ennyit, mert elvesztegettem az időmet egy feleslegesen idegesítő gondolatra, ahelyett, hogy már korábban észrevettem volna a szemem előtt elterülő gyönyörű égi festményt, ami a fél perc alatt is képes volt az idegességemet feloldani és nyugalmat árasztani.

És abban a pillanatban rájöttem valamire.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino