Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

627

Kedves Olvasó!

Eltelt egy újabb esztendő és a különbség csak annyi, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ott álltam édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívtam magamba a malacsült fantasztikus illatát, álmomban sem gondoltam, hogy az élet „kicsit“ messzebb sodor és a mai napon így kétszer is ünnepelhetem az új esztendő eljövetelét.

Ti már valószínűleg készülődtök, vagy szunyókálással gyűjtötök erőt a szilveszteri bulihoz, mig itt, még éppen csak felkeltünk.

Ami most az újesztendő első napján biztos elmarad, az a számomra idáig kihagyhatatlan bécsi Újévi Koncert lesz, így most megtöröm a több évtizedes szokásomat. De amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik és helyette a mai estén egy musicalshowal búcsúztatom az óévet, holnap reggel pedig irány az Atlanti-óceán, hogy valóra váltsam három éve dédelgetett álmomat és az újévi fogadalmaim közül az elsőt, azaz, hogy részt vegyek a „Polar Bear Jump“-on, azaz a jegesmedve ugráson.

Tudom sokan hülyeségnek tartják az újévi fogadalmakat, illetve azok közül is akik tesznek ilyeneket, több mint 90%-a feladja az év során céljait, de én másképp látom ezt.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
621

Motorozom, kerékpározom, autót vezetek és sokszor futok is az út szélén és közben nap mint nap szembesülök azzal, hogy annak ellenére, hogy tilos, hányan telefonálnak, SMS-t írnak, vagy éppen chatelnek vezetés közben.

Volt, hogy bringázás közben Délegyháza után egy autó lazán belökött az árokba, de észre sem vette, sőt, amikor a lezárt sorompónál utolértem és bekopogtattam az ablakán - és még mindig telefonált - még neki állt feljebb.

Minden nap egy kihívás. Kizárólag úgy motorozom, vagy kerékpározom, hogy állandóan a visszapillantó tükröket nézem, hogy ki figyel rám egyáltalán. Taxisok legnagyobb százaléka sohasem húzódik félre, sőt... hölgyek legtöbbje pedig kizárólag csak előre tekint, mintha nem is lenne visszapillantó tükör és náluk sem jellemző, hogy félrehúzódnának. Ez a személyes tapasztalatom és persze lehet rosszul ítélem meg, de hosszú évek óta, sajnos ugyanezt tapasztalom.

article-0-1ED7EF7900000578-291 634x581

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
634

Kimentem édesapámhoz a temetőbe… most lett volna 29-én a 84. születésnapja…

Fiumei út... Furcsa ezt leírni, de szeretem ezt a helyet, már ha lehet egy temetőt szeretni… de ennek számomra valahogy más hangulata van…

Nagyon nehezen tudtam hazaindulni tőle… nem ment… hiányzik, nagyon…

Álltam a sírjánál a szó szerint síri csöndben és csak az enyhe fuvallatokra megmoccanó száradó levelek és lepottyanó szelídgesztenyék hangja vitt egy kis őszi dallamot ebbe a csöndbe, de az is az elmúlást juttatta csak eszembe.

Körbenéztem, sehol senki, csak apu és én. Aztán elindultam, de nem hazafelé vitt a lábam, mert jól esett még a közelsége, így bejártam a művészparcellát, amely közvetlen apué mellett fekszik. Sokszor végigmentem már az úton, amely keresztül visz rajta, de beljebb még sohasem merészkedtem a területre. Szomorúan bandukoltam az indián nyár talán utolsó napsugarainál és néztem közben a sírokat, ahogy egymás mellett sorakoznak… Tóth Egyed színművész… ki lehetett?
Aztán sorban jönnek a többi színészek és művészek és milyen nevek… azaz milyen hatalmas művészek nevei, milyen elképesztően tehetséges embereké... Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Paulay Ede, Weiner Leó, Szigligeti Ede.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Értékek Motiváció
2573

 Számomra mindíg elképesztő a sport mit képes adni az embereknek, milyen drámák születnek a versenypályákon, milyen eufórikus energiával szakad ki a sportolókból az öröm, a fájdalom, vagy a csalódás könnye. Miközben versenyzem, rendre nézem a szembe futókat, a bicón az emelkedőkkel küzdőket, a hőséget legyűrőket, de leginkább azok nyűgöznek le, akikről ránézésre pár kilométert sem nézne ki senki.

Nézem, ahogy rendíthetetlenül, koncentráltan, ha lassan is, de folyamatosan haladnak a cél, de sokkal inkább a saját céljaik felé. Mitől vág bele egy ember egy fél-, vagy teljes maraton távjának, mitől válik egyszer csak IronMan-né? Mi az, ami egyszer csak előhozza belőlünk a küzdőszellemet? Azt az elképesztő akaraterőt, kitartás és hitet, hogy képesek vagyunk rá és képesek vagyunk arra is, hogy ezeknek a céljainknak elérésért meg is tegyünk mindent. Felkeljünk a sötét, hideg, ködös hajnalokon és elinduljunk az uszodába, vagy futni, vagy munka után megyünk a terembe edzeni, vagy a nappaliban, vagy a teraszon pattanunk a kerékpárra, hogy görgőzzünk még egy jót.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
873

Pár hete nehezen megy. Nehezen tudok felkelni, elkészülni, majd elindulni. Amikor kilépek a kapun és elindítom az órámat, amikor felülök a bicóra, amikor beugrom a medencébe, már semmi gond nincs és utána is kimondottan jól érzem magamat, de az odavezető utak, valamitől sokkal nehezebben mennek, mint korábban.

Így történt szerdán is.

Körülbelül akkorra értem csak az uszodába, amikor máskor végezni szoktam. Mindig egyedül hasítom a vizet és síri csendben teljesítem az előírt napi penzumot.
Azonban, most gyermekzsivalytól volt hangos már az előtér is és azonnal láttam, ugrott a mai edzésem. Haragudtam magamra, mert tudtam, később már nem lesz időm visszajönni. Azért benéztem a medencetérbe - hogy bent is vannak-e már -, de az még a szokásos, teljes üresség képével fogadott. Kicsit bizakodni kezdtem, de abban a pillanatban megjelent egy egész csapat gyerkőc, hogy birodalmukba vegyék a medencét és szinte elsodortak a folyosón. Termetes testnevelőtanár kísérte őket, akihez odaléptem és megkérdeztem, hogy van-e esélyem úszni, vagy mindegyik sávot használni fogják a háromból? A szimpatikus tanár úr mosolyogva válaszolta, hogy jöjjek csak bátran, mert Ők csak kettő sávra tartanak igényt és ha számomra megfelelő, akkor a középsőben nyugodtan edzhetek.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása