Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Újult erővel

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 721
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
721
Újult erővel

A Téli Mátra maraton a nyakig sárban és a Classic Balboa félmaraton a sík jégen után, a pihenés sajnos hosszabbra nyúlt, mint szerettem volna, de mindkettő esemény igencsak igénybe vette az izomzatomat és az ízületeimet, így inkább hosszabb pihenőt tartottam, mint valami butaságot csináljak, aztán tönkrevágjam egy sérüléssel az egész szezont.

27 nap, azonban elég sok lett és így óvatos duhajként húztam bele újra, hogy még időben visszanyerjem a formámat.

Görgőzéssel kezdtem, mert legalább nem akadályozott, hogy már korom sötét van és közben egy kis más irányú feltöltődés gyanánt, egy-egy filmet is meg tudtam legalább nézni, mert azon a téren is elég komoly restanciám gyűlt már össze.

Valahogy a motiváció nagyon nehezen tért vissza és az idő sem csalogatott arra, hogy kimenjek futni a szabadba, így a nemrég újra megnyíló konditerembe iratkoztam be egy hónapra és kezdtem el a futópadot gyötörni.

Szépen emeltem a távot, közben a terhelést és a sebességet is és hozzá a húzódzkodás, a hasizomgyakorlatok és fekvőtámaszok is társultak.

Végre kitűztem az első megmérettetést is vasárnapra, hogy lefutom a Budaörsi Kopárok teljesítménytúra 20 kilométeres távját.

Pontosan tudom, de valahogy akkor sem tudom megszokni, hogy a szabadban tekerés, vagy futás mennyire más érzés, mint az indoor edzések. Össze sem lehet a kettőt hasonlítani és így elsőre rémes átállni.

A túra útvonalát kedvelem, bár feledném az első 5 km és az utolsó 3 km, szintén aszfalt borítású útjait, de ez van. Nem könnyítette meg a dolgom, hogy talán egy kilométert sem futottam még, amikor egy égbe nyúló, meredek utcán kellett jobbra kanyarodni és felcaplatni az Odvas-hegy tetejére az első ellenőrzőponthoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól esett és bele is kellett gyalogoljak rendesen, de azért a hegy tetejéről a kilátás most is pazar volt és kárpótolt a szenvedésért. Sokan nem tudják, hogy az Odvas-hegy szigorúan védett, mert nagyon ritka állat- és növényfajok élőhelye, nem mellesleg pedig tényleg csodás kilátás tárul elénk.

Jó kis lejtő lefelé, bár mint említettem aszfalton, de legalább tempósan tudtam haladni a házak között kanyargó utcákon, miközben előzgettem a túrázok hadát. Jó sokan eljöttek kihasználni a tavaszi időjárást. Azért a szél fújhatott volna kevésbé, de mára ezt dobta a gép.

Kicsit megtáltosodtam és felfutottam a Kő-hegy tetején lévő kápolnához a második pecsétemért, majd gyorsan nekiiramodtam a végtelennek tűnő lépcsősornak, amelyik a másik oldalon visszavitt bennünket a településre. Ezt az aszfalton futós, utcákon kanyargós szakaszt nem kedvelem, de végre elértük a település szélét és egyből egy szűk, sziklás ösvényre váltott a terep. Hol máshol is érhettem volna utol a legtöbb túrázót, mint itt, ahol szinte lehetetlen előzni, de meglepően előzékenyen adott utat mindenki, hogy tovább tudjak futni, miközben hallgattam az apukák és tanárok gyerkőcöknek szóló intelmeit,hogy nézd meg fiam, látod, így kéne neked is menni, példát vehetnél a bácsiról! Ilyenkor pedig elmosolyodom, mert egyrészről jól esik, hogy „példakép bácsi” lehetek egy pillanatra, miközben a tüdőm majd kiszakad a helyéről és majd belehalok, hogy mosolyogva fussak felfelé a hegyen, másrészről pedig mindig az jut eszembe, hogy apukáknak, tanár bácsiknak miért nem az jár a fejében, hogy ők legyenek a példaképek és ők fussanak, mert az valószínűleg sokkal imponálóbb lenne a gyermekeik számára…

Budaörs-20150329 2 Másolás

A harmadik ellenőrző pontig, szinte végig emelkedett, és amikor végre odaértem, azzal kellett szembesüljek, hogy olyan sor van, mint (most már) a szombati bevásárlásokkor. Uhhh…nem szeretek ilyenkor megállni, de ilyen hosszú sor mellett csak nem csattogok végig, mert valaki hókon nyom egy túrabottal, csak én ugye, nem álláshoz öltöztem és ilyenkor lehet, egy pillanat alatt megfázni.

        Budaörs-20150329 6 MásolásBudaörs-20150329 5 Másolás

Innen azonban ritkult a tömeg rendesen, hiszen a tíz kilométeres táv visszakanyarodott, míg mi elindultunk egy szép kis kitérőre. Igazán innen szép ez a túra. Vadregényes fenyőerdőkben futni, miközben érzed a fenyők gyantás illatát…mintha egész évben karácsony lenne…szeretem. Ráadásul, ez a terep igazán fekszik nekem, mert a hullámzós szakaszokat élvezem a legjobban. Elég jó tempót menetem, mert a településen egy részt gyalogoltam, mert összeakadtam rég nem látott nagybácsikámmal, aki szintén itt túrázott a párjával és a család mégiscsak előrébb van, mint a részidő, no de azért utána belehúztam, hogy be tudjam hozni a lemaradást.

Van itt egy rész, ahol rendre eltévedek. Természetesen ez most sem volt másképpen, de legalább öt méter múlva rájöttem és vigyorogva, már rutinosan fordultam vissza. Ez a szakasz a legizgalmasabb része, mert egy domboldalban fut a nagyon szűk ösvény, amelynek a jobb oldala szó szerint egy meredély. Ezek a technikás részek nyújtják a legjobb szórakozást számomra.

Budaörs-20150329 3 Másolás

Közben átszáguldottam Csillebércen, majd vissza az erdőbe és elértem a Sorrento-sziklákat is. Innen tovább a Huszénnégyökrös-hegy szintén szigorúan védett területén futottam keresztül. Csodaszép, ahogy a kis virágok sokasága nyílik már a domboldalakon és a fenyőfákkal ölelt tisztásokon. Innen sem lehet azt mondani, hogy csúnya lenne a kilátás, de ma még várt rám egy még magasabb pont, úgyhogy hajrá lefelé és sajnos jött a túra utolsó szakasza, amelyik innentől szinte végig aszfalt, kivéve maga a Törökugrató lépcsősora és csúcsra vezető ösvénye.

Budaörs-20150329 4 Másolás

Mire ideértem, már a szél is lecsendesedett, a Nap hétágra sütött, úgyhogy a maradék energiáimat mozgósítva belehúztam a cél felé, ami innen még valamivel több mint 2 kilométer. Elzúgott mellettem egy srác…komoly tempót nyomott…nem tudom mit reggelizett, de el kéne kérnem a receptet. Megpróbáltam tartani vele a ritmust, de egy kilométert követően feladom, mert érzem, ez a nap, azért még nem az enyém.

Visszaérek régi gimnáziumomba, ahol hajdanán érettségiztem és ahol a rajt és a cél is volt és leállítom az órámat. Hm…2: Volt ez már jobb is, de így elsőnek azért nem is annyira rossz a 700 méter szintkülönbséggel együtt. Ahogy belépek a terembe, mondjuk, mintha Mike Tyson vágna képen, úgy csap arcon a brutális hagymaszag, ami belepte a tornatermet, a hegynyi mennyiségű lilahagymás zsíros kenyértől. Úgy tömi mindenki, mintha palacsinta és lángos lenne a strandon, úgyhogy én sem maradhatok ki a friss zsíros deszka hatása alól és legalább asszimilálódom az illatkompozícióba.

              Budaörs-20150329 8 Másolásbudaörs20150329 3 Másolás

Ahhoz képest, hogy nem futottam ennyit másfél hónapja, nem is lett olyan nagy izomlázam másnapra, így bevállaltam még a János-hegyen a kedvenc tíz kilométeres körömet is Balázs barátommal, akivel közös öltözőnk volt a Macskák musical alatt, úgyhogy egy kényelmes tempóban futottam egy jót a taktikai mellényem szép kis súlya alatt.

balázs20150330 5

Muszáj belehúznom, mert mint már írtam korábban, ebben az évben újra útra kelek, többször is ráadásul és csodás kalandok várnak rám, de ahhoz a megfelelő állóképességet még újra össze kell gyűjtenem, hogy a hátizsákos, mindennapos komoly távokat és szintkülönbségeket gond nélkül tudjam majd teljesíteni.

balázs20150330 6

Lassan el is árulom nektek, hogy mi az első úti cél!

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások