Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Új év, de mi lesz az új élettel?

- - Gondolat Bonbonok
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 521
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
521
Új év, de mi lesz az új élettel?

Kedves Olvasó!

Eltelt egy újabb esztendő és a különbség csak annyi, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ott álltam édesanyámnál a lencselevessel teli fazék mellett és hatalmasakat szippantva szívtam magamba a malacsült fantasztikus illatát, álmomban sem gondoltam, hogy az élet „kicsit“ messzebb sodor és a mai napon így kétszer is ünnepelhetem az új esztendő eljövetelét.

Ti már valószínűleg készülődtök, vagy szunyókálással gyűjtötök erőt a szilveszteri bulihoz, mig itt, még éppen csak felkeltünk.

Ami most az újesztendő első napján biztos elmarad, az a számomra idáig kihagyhatatlan bécsi Újévi Koncert lesz, így most megtöröm a több évtizedes szokásomat. De amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik és helyette a mai estén egy musicalshowal búcsúztatom az óévet, holnap reggel pedig irány az Atlanti-óceán, hogy valóra váltsam három éve dédelgetett álmomat és az újévi fogadalmaim közül az elsőt, azaz, hogy részt vegyek a „Polar Bear Jump“-on, azaz a jegesmedve ugráson.

Tudom sokan hülyeségnek tartják az újévi fogadalmakat, illetve azok közül is akik tesznek ilyeneket, több mint 90%-a feladja az év során céljait, de én másképp látom ezt.

Fontos, hogy legyenek pillanatok az életünkben, amikor megállunk és végiggondoljuk hol is tartunk, mit tettünk, vagy éppen mit nem tettünk meg, merre tovább, vagy min kellene javítani, vagy merőben más útirányt keresni. Ezek a napok, amelyek munka nélkül telnek, tökéletesek erre. Én minden évben húzok egy vastag vonalat, előveszem a kis listámat és megnézem mit teljesítettem, mit nem és mi volt annak oka.

Ugyanis, sohasem az a baj, ha vannak pontok, amelyek nem teljesülnek, hanem az, ha meg sem próbálod azokat valóra váltani. Persze a sors sokszor megviccel bennünket és mint egy jó GPS újra és újra kell tervezzük életünket, de ez kimondottan jó, mert ezek által tanulunk, fejlődünk és haladunk előre. A mai, egyre gyorsuló világban meg kell tanuljunk egyre flexibilisebbnek lenni, a tudásunkat mássá kovertálni és sokkal nyitottabbaknak lenni a világra és másokra.

Elképesztően sokszor megkapom, hogy könnyű nekem, de fogalmad sincs mi könnyű és mi az ami elképesztően nehéz számomra, hiszen nem te jársz a cipőmben. Néha bántó reakciókat is kapok és a legtöbbször teljesen értelmetlen témákban. Színházi kritikákon edződve, azonban ma már hamar túllépek ezeken és itt is azt nézem, ki az és mit írt és ahogy a mondás tartja: „Hülyék társasága helyett, inkább válaszd a könyvekét!“, így én inkább így cselekszem.

Természetesen irígység, rosszindulat volt, van, lesz és inkább az a gond vele, hogy azt veszem észre, hogy egyre több a frusztrált, a megélhetéséért küzdő ember és szépen beleesnek ebbe a csapdába. Mert látják, nekik nem úgy megy…

Az életben vannak pillanatok, amikor tényeg nem úgy megy és van, hogy valóban nem mi tehetünk róla, azonban tenni kizárólag csak mi tududnk ellene és legtöbbször pontosan ez hiányzik. Hogy megpróbáljunk kitörni a lefelé húzó spirálból, próbáljuk meg észrevenni a pillanatokat, értékelni és örülni nekik. Kihozni mindenből a legjobbat és hálásnak lenni azért amink van és ahol tartunk, hiszen bár óriási közhely, de nagyon igaz, hogy sokkal jobb sorsod van, mint több milliónyi embernek a Földön, éppen ezért becsüld ezt meg és tegyél érte, ha többre vágysz.

No persze, mi a több? Az ami a mészároslőrinceknek van? A vagyon, igazi értékek nélkül? A sok pénz, boldogság és egszség nélkül? Rengeteg tárgy, tartalom és történet nélkül? Vagy inkább emlékeket, élményeket és igazi barátokat gyűjtsünk?

Én ez utóbbira szavazok, pedig nekem is vannak számláim amelyekt ki kell fizetnem. De nem azért élünk, hogy csekktől-csekkig vezessen életünk ösvénye, hanem azért, hogy élvezzük azt, amiért annyit dolgoztunk, amibe annyi energiát fektettünk. Lehet-e ezt kevés pénzből is megtenni? Igen, lehet és erre talán a legjobb példák pont azokban a kultúrákban találhatóak, ahol fel sem merül sajnos a komolyabb vagyon lehetősége. Vagyis, ahogy én módosítottam a mondást: „A pénz tényleg nem boldogít, csak hozzásegít bennünket ahhoz, hogy könnyebben legyünk boldogtalanok.“ Nem attól leszek boldogabb ugyanis, hogy a legdrágább étteremben fogyaszthatom el az ünnepi vacsorámat, miközben annyit fizetek érte, amelyből hetekig tudnék egy egyszerű, de remek konyhával rendelkező étteremben enni. Megvolt ez is és az is, amikor naponta egyszer ehettem - ha megengedték - és volt, hogy be kellett szökjek, hogy egyáltalán enni tudjak valamit. Hidd el, sokkal boldogabb voltam a nem is tudom, hány napos kenyértől és a zöldséges szószban úszó gerslitől. Mert megtanultam értékelni, mit jelent, amikor nincs és mennyire tudjuk értékelni azt a keveset is, amink az adott pillanatban van. De ezt azok tudjk igazán megtapasztalni, akik megélték, akiket igazi veszteség ért/ér. Azt hiszem, talán pont ez a lényeg. Nem felhalmozni annyi mindent, hiszen mit kezdünk vele életünk végén? Már semmit.

20161227 135157 új

Valamelyik nap, miközben a kanadai vadon elkpesztően meseszép ösvényein gyalogoltam, eszembe jutott a nagynénikém. Egyedül élt és imádtam nála lenni, mert a lakása igazi kincsesbánya volt egy gyerek számára, ugyanis a zenélő dobozon és öngyújtón keresztül, a szobaszökőkútig, minden herkentyű megtalálható volt a lakásában.

Igazi világutazó volt és útjairól mindig kaptam egy-egy képeslapot. Amikor élete végén egy igazán távoli világba költözött, meglepődött a család, ugyanis semmi sem maradt utána, még egy apró herkentyű sem. Mindenét elutazta, még a lakását is előre eladta és csak utazott, utazott, amig csak tehette. Van, akinek ez ellenszenves és azt mondja, az ilyen ember önző. De miért lett volna az? Nem azért dolgozunk egy életen át, hogy ottmaradjon utánunk halomban, rokonaink azt sem tudják ez-az micsoda, miért volt nekünk fontos és simán megy a kukába, vagy elkótyavetyélésre kerül. Én szeretem, hogy Ő így élt, hogy teljes életet élt és kiélvezte utolsó pillanatig azt, amiért kőkeményen megdolgozott. Mert az idők során, valamitől ő is rájött, hogy a herkentyűk csak tárgyak, amelyeken csak gyűlik a por, míg az emlékeink örökre megmaradnak és a legnehezebb pillanatainkban is képesek erőt adni, mosolyra késztetni.

Persze azt is megkapom, hogy milyen jó, hogy annyit utazom és ezt megtehetem. De ilyenkor mindig vissza szoktam kérdezni, hogy ha erre vágysz miért nem teszed ugyanezt? És akkor elindul a kifogásáradat, mert ebben vagyunk a legjobbak. Abban, hogy megmagyarázzuk magunknak, miért nem teszünk meg valamit, hiszen nyugodtabb a lelkiismeretünk ha hazudunk magunknak újra és újra és másra kenjük és ő, vagy a helyzetünk a hibás. A lényeg, mi sohasem!

Pedig de, igenis mi magunk vagyunk a hibásak és ezért kell néhanapján megállni és végiggondolni, hogy hol tartunk mit rontottunk el esetleg és nem beletörődni a saját helyzetünbe. Minden „völgyből“ vezet felfelé vezető út. Persze lehet, hogy mi ezt nem ismerjük, de tényleg megpróbáltuk megkeresni? Megkértünk egy „helyi lakost“, aki ismer minden apró követ, vagy a könnyebb út az volt, hogy maradunk a gödör alján, mert túl meredek és fárasztó a kivezető ösvény? Hazudunk és hazudunk minden egyes nap és amig ezt nem látjuk be, addig képtelenek leszünk igazi változást elérni.

20161227 155416 Új

Tényleg utazni akarsz? Akkor keress 5000 Forintos repülőjegyeket! Menj el önkéntesnek és a Világ ezer pontján várnak tárt karokkal és nem mellékesen sokkal több élmény fog érni, mint a görög-, vagy a török tengerparton a napozás közben. Ismerkedj új emberekkel, legyél nyitott, legyen sok barátod a Világ különböző pontjairól és meglátod, hirtelen elképesztő nagyra tárja kapuját előtted a bolygó és rengeteg új lehetőséget talász és csak győzz majd válogatni.

Mostanában sokan osztják meg a Facebookon a www.mytravelmap.tk oldalt, amelyen beállíthatod, hogy mely országokban jártál eddig. Ahogy beállítod, látni fogod - még ha úgy gondolod is, hogy sok helyre eljutottál akkor is -, csak apró részét láttad a Földnek. Ilyenkor persze jön az a demagóg duma, hogy előbb járd be teljesen a hazádat, de ezt többnyire pont azok mondják, akik sosem teszik ezt és inkább egy strandon döglenek. Velem mondjuk törököt fogtak ezen a téren, mert szó szerint Battonyától - Nemesmedvesig bejártam az országot - mint a Vöröshadsereg - a munkámnak köszönhetően.

Világot látni, új kultúrákat megismerni fontos és bár manapság inkább a „zárkózzunk be minden idegen elől“ a menő álláspont, de ezzel sohasem lehet előrejutni, csak vissza a sötét középkorba, bár éppen elég az is ha csak az 50-es évekig csúszunk vissza…

Amikor átlépsz a határt elválasztó sorompó alatt, millió dolgot fogsz azonnal másképpen látni, megtapasztalni és főleg másképpen értékelni és ezért fontos, hogy menj és láss is, ne csak nézz!

Jártam az orosz olajmilliárdosok bulijától kezdve, a tanzániai nyomortelepeken át az erdélyiekig és mindegyik tudott olyat adni, amelyből tanultam, amelynek köszönhetően bizonyos dolgokat másképp gondolok és másképp teszek, na és főleg máképpen értékelek. Se felül, se alul nem értékelem, hanem tudom a helyén kezelni.

A következő év, tudom nehéz lesz számomra és nagyon komoly változásokat hoz. Igyekszem felkészülni rá, de úgy érzem, sok térenmég nem állok készen. Azonban már képes vagyok megfogalmazni a célt, még ha kicsit ködbe is vész az alakja. De ha előre akarunk lépni, akkor merni kell megfogalmazi álmainkból születendő céljainkat, mernünk kell igazán elköteleződni és leírni azokat, hiszen így már egyfajta felelősséget is vállalunk azokért és sokan pont ezért nem teszik meg, mert akkor már nyoma is marad. Azonban a legfontosabb, hogy mernünk kell lépni, sőt, akár kilépni a nullába, visszaállni a startvonalhoz és teljesen újrakezdeni.

Két éve fut a Gondolat Bonbonok sorozatom a Madách Színházban, amelyet pont azért indítottam útra, hogy segítségére lehessen bárkinek, ha elekadt, ha elbizonytalanodott, ha nincs elegendő motivációja, vagy kapaszkodója, mert ott megkapja mindezt.

Ezek, a valóban sikeres és értékes emberekkel folytatott beszélgetéseim döbbentettek rá, hogy mennyire fontos, hogy ki merjünk lépni a nullába, vagy felemelt fejjel álljunk vissza a startvonalhoz. Nem volt még olyan vendégem, akinek tükörsimára aszfaltozott és vörös szőnyeggel borított út vezetett volna a sikereihez. Sőt! Mindegyik valami elképesztő kudarc, vagy bukás után emelkedett sokkal magasabb szintre és érte el azt, amiről korábban talán álmodni sem mert. Hangsúlyozom, MINDEGYIK! Ne félj te sem ettől, ne félj a változástól, az új évtől és az új élettől, az új ÉNTŐL!

Eléggé kiszámíthatatlan életet élünk, bárki, bármikor elveszítheti állását, egészségét, így különösen fontos, hogy azt amit szeretnénk, amit gondolunk, azt tegyük meg, mondjuk ki, mert nem tudhatjuk, hogy melyikőnknek nem lesz már több holnap. Merj kiállni és tenni magadért, mert más nem fog és hidd el, sokkal jobb magadért dolgozni és tenni bármit is, mint egy életen át más szekerét tolni, az ő boldogulását segíteni!

20161229 115244 új

Amikor a „THE LAST STEPS MEMORIAL“, azaz az Utolsó Lépés emlékműnél megláttam a móló deszakpallóiba égetett szögesbakkacsokat mintázó lábnyomokat, amelyek egy hajópallón keresztül vezettek az Atlanti-óceánba, még jobban megértettem… Próbáltam ugyanis eképzelni a pillanatokat, amikor a katonák százezrei hajóztak be arról a mólóról a két világháború alatt, hogy aztán nagyrészük soha többé ne láthassa már szülőföldjét.

Amennyiben mielőtt végleg eltávoztak közűlünk, volt még pár pillanatuk arra, hogy leperegjen előttük életük filmje, vajon mire gondolhattak? Készült erről egy kutatás és a legtöbben arra, hogy mit nem tettek meg, kinek, mit nem mondtak el, vagy vallottak be. De akkor már késő és a lelkiismeret furdalás a legnehezebb, no és a tehetetlenség, hogy már igazán késő.

Nekünk azonban még nincs késő, még nem léptünk a hajópallóra és csak rajtun múlik, hogy beülünk-e életünk fimjének elővetítésére, hogy a nem tetsző részeket jobbakra cserélhessük. Tedd meg, tegyél magadért az új évben! Ha csak ez az egy újévi kívánságod lesz és ezt be is tartod, kategóriákkal fog megváltozni az életed 2017 szilveszteréig.

Kívánom, hogy az új esztendő, hozzon el számotodra mindent, amit szeretnél és adjon mellé elegendő hitet, erőt, kitartást és főleg egészséget is, hogy majd mindezt élvezni is tudd!

Ugyanezt kívánom szeretteitednek is!

Holnaptól egy új úton indulok el megint, amelyet már jó ideje tervezek és bízom benne, sokan lesznek, akik velem tartanak majd ezen is és sokan lesznek, akik majd a jövőben csatlakoznak hozzám. Azok, akik úgy érzik, szükségük van a szürke hétköznapokban egy kis plusz energiára, hogy könnyebben érhessék el céljaikat, vagy éppen abban léphessenek előre, hogy eljussanak odáig, hogy már meg tudják maguknak mindazt fogalmazni, ami jelenleg hiányzik.

Két új könyv is készül az utolsó két utamról és egy kis színházi visszaruccanást is tervezek és remélem ezek által is tudok majd adni valami olyat, ami jó kis „elemózsia” lesz a saját utadon.

Köszönöm, hogy velem tartottál és tartasz ezeken az utakon és örömmel töltene el, ha megosztanád velem a TE történeteidet is!!

Boldog új esztendőt Kívánok!

Camino Steve

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások