Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Túlélőfutás a Budai-hegységben

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 782
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
782
Túlélőfutás a Budai-hegységben

Buék 20 Teljesítménytúra

Miután elhatároztam, hogy újra elindulok január 25-én a Téli Mátra Maratonon, így fel kell kössem a gatyómat, ha formába kívánok kerülni az alig egy hónap alatt.

Ennek érdekében ki is néztem az év első teljesítménytúráját, a Buék 20-at és 910 vállalkozó szellemű terepfutóval, vagy túrázóval együtt vágunk neki a 20 kilométeres,
több mint 800 méteres szintkülönbséget is tartogató távnak.

Az időjárás ideális, süt a nap, s bár hűvös szél fúj, de bizakodva nézek a kihívás elé. 7-től 10-ig lehet rajtolni, és bár 9-kor szerettem volna elindulni, de Krisz barátomra
és Mónira még várni kell kicsit, így addig még élvezem az autóm nyújtotta kényelmet és meleget, bár fázni, a táv teljesítése közben sem fogok, azt hiszem. Nem szeretek korán elindulni. Egyrészről olyankor még hidegebb van, másrészről mostanra már sokan lesznek az ösvényeken és így nem kell folyton az itinert nézni, hogy el ne tévedjek
és gyorsabban is tudok haladni.

Végre megérkeznek Krisszék és a nevezést követően, még gyors szerelékigazítás a program.

Croissaint és egy kis dobozos almalé jár az itiner mellé, ami majd jó lesz a célba érkezést követő energia-visszapótlásra. Gyorsan elrobogok oda, ahova a királyok is gyalog járnak, ugyanis a Gyermekvasút főépületébe még mindig nem jutott eszébe senkinek sem, hogy talán egy mellékhelyiség nem ártana, miután ráadásul vendéglátóipari egység is található ott. Gyors futás fel az állomáshoz – jó lesz bemelegítésnek a lépcsőzés –, bár a jeges parkolón való átjutás azért igencsak adna kacajra okot, de szemtanú sehol, így a pironkodást megúszom. A mellékhelyiség „majdnem” olyan, mint Európában… azzal a csekély különbséggel, hogy úszik a vízben, leöblíteni nem lehet, mert az alján ömlik a víz kifelé. Isteni az illat is, de valahol anno azt hallottam, hogy büdösben még nem fagytak meg, így legalább ez vígasztal, de azért örömömre szolgál, amikor újra friss levegőhöz jutok. Sohasem fogom megérteni ezt a fajta igénytelenséget, amelyet az illetékesek tanúsítanak az utazóközönséggel szemben. Nem beszélve arról, hogy ennek ráadásul „Gyermekvasút” a neve…

Gyors, de óvatos kocogás vissza a parkolóba… tükörjég van és kezdek aggódni, hogy mi lesz az erdőben. A rendezők semmit nem mondtak, de elkaptam egy futó srácot,
aki most ért vissza és látom a kezében egy szögescipő szerű kiegészítőt tart (rá kell húzni a cipőtalpra). Mondja, hogy kemény lesz, számítsak rá, hogy nagyon jeges végig
a pálya… frankó, de miért nem mondják az indulóknak, honnan tudjuk így, hogy mi vár ránk? Ekkora felelőtlenséget…

Buék20 jan3 12jav

Gyors rajtfotó készítés, aztán nekiindulunk. Az első két kilométeren is már küzdünk, mint malac a jégen és már érzem ez nem lesz vicces nap. Kriszéktől elköszönök, mert inkább saját tempóra váltok és megbeszéljük még, hogy majd a célban megvárom őket.

Brutálisan csúszik, többször megcsúszom és el is tanyázok. Óvatosabban haladok, de szinte mindenki nagyon lassan megy és nekem ez nem jó, így igyekszem kikerülni őket, de azokon a részeken ahol kerülni tudom őket még rosszabb a talaj, így ez nem valami jó ötlet. Sebaj, a lényeg, hogy tudok saját tempóban haladni és szépen előzgetem a sort, ahol tudok pedig a tempós gyaloglásból, futásra váltok. Szigorúan a talajon a szemem. Minden fűszálat, sziklát, gyökeret figyelek, hogy kihasználhassam kapaszkodónak és, hogy nehogy elessek. Azonban az ösvény nem viccel, az első 5 kilométer kizárólag emelkedik és van ahol szó szerint négykézláb próbálnak feljutni
a résztvevők.

Buék20 jan3 14

Végre elérem az első ellenőrzőpontot a Hármashatár-hegyen. Csodásan süt már a nap, így ahhoz képest, hogy védett, árnyékos, vagy napos helyen vagyok, húzogatom föl,
s le a zippzáromat, mert a napon már meleg a ruhám, de ahogy beérünk a fák alá, vagy északi oldalon haladunk, máris hideg van. Csodás a kilátás a hegy tetejéről és a tiszta időben látszik, ahogy a Duna kanyargó ezüstcsíkján megcsillan a napfény.

Buék20 jan3 2 javBuék20 jan3 3 jav

Innen tempósabb ereszkedés, de életveszély, ahogy csúszik minden része az ösvénynek. Kapaszkodom mindenbe, amit csak találok, mert nagyon sziklás a terep és nem lenne egészséges egy hatalmasat esni valamelyikre, mert biztos törés lenne az eredménye.

Buék20 jan3 13 jav

Kiérek egy műútra és bár az erdőben vele párhuzamosan vezet az ösvény, a legtöbben mégis az aszfaltot választják a biztonságuk érdekében. Az első részét még az erdőben futom kihasználva, hogy üres és elég jól is tudok futni rajta, de aztán már esélytelenné válik ez az ötlet és én is átváltok az aszfaltra és elkezdek száguldozni lefelé.

Árpád kilátó, Apáthy-szikla és aztán hosszabb lépcsőzés, majd aszfaltos szakaszok. Az Apáthy-sziklához vezető ösvény, konkrétan járhatatlan annyira csúszik. Lépni nem lehet. Totyogok, de megcsúszom hirtelen és nem tudok megállni. Mintha korcsolyáznék, csak csúszom a meredély felé. Szerencsémre van ott egy kisebb fa és gyorsan elkapom és így megúszom a lezuhanást a mélybe. Nem vicces a helyzet és egyre jobban dühöngök a szervezők felelőtlenségén.

Itt egy kis bepillantást nyerhetsz, a jégen felfelé mászás hangulatába, csak klikkelj ide:

Emelkedőn felfelé

A táv további része, ugyanilyen. Szépjuhászné, majd a Nagy-Hárs-hegy kilátója, ahonnan annyira jeges, hogy mintha via-ferratáznánk úgy ereszkedünk le a kifeszített hegymászó-köteleket szorítva. Ebben az évben okosan ereszkedem le ezen a szakaszon, mert két éve pont itt estem egy olyan hatalmasat és fejeltem le egy sziklát, hogy majdnem eltört az állkapcsom. Szintén a kötél segítségével átkelek a hídon, majd fel a kis teraszra, ahol megint egy ellenőrzőpont vár ránk.

Buék20 jan3 4 MásolásBuék20 jan3 5 Másolás

Még van kb. öt kilométer, de lassan haladok, pedig ezen a részen anno, simán lefutottam… hát ez most szánalmas kocogássá minősül, bár tudom, így is sokkal gyorsabban haladok, mint a nagy többség. Egy másik sráccal futok együtt, míg nem dob a Gyermekvasút sínjein való átkelést követően egy akkora hátast, hogy szinte megállt közben
a levegőben… Pont úgy mint a „Reszkessetek betörőkben” a két betörő, amikor a matchboxokra léptek. Azon tudtam nevetni, ezen nem. Bár bevallom, a látvány pazar volt,
de inkább segítettem felkanalazni a srácot. Szerencsére ő is megúszta és én is az alig 20 méterrel korábbi esésemet, amit az átjáróhoz vezető lépcsősoron mutattam be.

Végre kiértünk az Adyligetre vezető úthoz és gyors átfutást követően már a Nagy-réten robogunk. Istenem, milyen emblematikus helye is volt ez a gyermekkoromnak. Milyen szépen karban volt tartva… most pedig… bokatörő- és ficamító gödrökkel teli az egész rét. Ahogy átérek rajta, gyorsan a díszburkolattal ellátott járdát választom, de aztán rájövök, hogy közvetlenül mellette sokkal jobb és könnyebb futni. Itt az utolsó ellenőrzőpont és amíg bepecsételik, hogy itt is jártam, zsákmányolok három darab zselés szaloncukrot, hogy megjutalmazhassam magamat, ha végre beértem a célba.

Már csak egy kilométer van hátra a célig és bár ez a rész alig lejt, de miután egybefüggő jégréteg borítja, mindenki kóvályog össze-vissza, akármelyik irányba is próbál haladni. Ne most essek el, ha már eddig megúsztam és szerencsémre, a legtöbben félreállnak, amíg elhaladok mellettük.

Átbújok az alagúton és már ott is előttem a cél. Órám gyorsan leállítom és leadom a célban az igazolólapomat, hogy leellenőrizhessék, hogy szabályosan tettem meg a távot.

Elfáradtam rendesen, de hamar regenerálódom és az oklevél és kitűző, no és egy kis teavételt követően lesietek az autómhoz egy gyors átöltözésre, mert csuromvíz minden ruhám és ilyenkor lehet a legkönnyebben megfázni. Amíg futok nem gond, de ilyenkor azonnal átfújja a szél az embert.

Felhívom Krisszéket, hogy merre járnak és amíg megérkeznek, addig az indulóknak járó pár virslit eltűntetem a gyomromban és újabb teaadagot vételezek, majd bekapcsolom az autóm fűtését, mert a váróterem nem a legmelegebb része az épületnek.

Móni és Krisz, pontosan egy órával utánam érkezik meg. Eléjük kocogok az alagútig, aztán még egy pár virsli, móka, kacagás és indulás haza.

Buék20 jan3 10 javBuék20 jan3 1

A rémes körülmények ellenére jó kis nap volt, de a szervezők felelőtlensége, számomra határtalan. Bár minden túra előtt aláírja minden induló, hogy saját felelősségére vállalja
a részvételt, de azért nem találom helyénvalónak, hogy bár pontosan tudták, hogy milyen a terep – hiszen kiszalagozták az útvonalat –, de mégsem hívták fel erre
a figyelmünket és sajnos a célban hallottam, hogy hány komoly baleset is történt a mai napon, váll-, boka-, kar- és lábtörés változataiban. No de a felelősséget, ilyenkor persze mindenki elhárítja magától…

Kattints ide a terepfutás adatainak megtekintéséhez:

Buék 20 teljesítménytúra

&copyVilágaim.com
Last modified -
0
Címkézve Futás Motiváció

Hozzászólások