Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Majosházi Futónap

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 360
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
360
Majosházi Futónap

Második alkalommal rendezték meg a szomszédos településen a futónapot és bár a nevezést lekéstem, de a szigethalmi Szuflásoknak, azaz Móninak hála kaptam egy nevezést.

Az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, de szerintem ez mindig csak nézőpont kérdése, hiszen, ha ma is 36 fok lett volna, akkor mindenkinek a meleggel lett volna a baja, így most ehelyett az esőre és a viharos szélre lehetett panaszkodni, no és az otthonmaradóknak ezekre hivatkozni.

Reggel kinéztem a teraszra, majd meglestem a hőmérőt… 15 fok, ömlik, viharos szél… jó buli lesz. Minek nekem Brutálfutás, Spartan Race, Légiós futás, vagy Fighters Run, amikor itt van 10 kilométerre Majosháza, aztán dagonyázhatok itt is kedvemre.

Azt mondjuk nem bántam, hogy a tervezett útvonalat - amely szerint a táv fele földúton haladt volna -, az eső miatt megváltoztatták, így végig aszfalon került kijelölésre a pálya.

Meglepődtem, hogy az időjárás ellenére is mennyire sok autó állt a parkolónak kijelölt réten - a nyakig sárban - már akkor is amikor megérkeztem, majd továbbra is csak érkeztek a futók. Néha elképesztő ezt nézni és persze nagyon jó érzés, hogy nem csak én vagyok annyira lüke és elhivatott, hogy ilyenkor is elindulok egy-egy versenyre, vagy edzésre. Ráadásul nagyon sok apró gyerkőc jött az ovisfutamra is.

13754147 938239566297848 7484699799195876638 n

A rajtcsomag átvételét követően - amely az ingyenes nevezés ellenére is tartalmasabb volt, mint a 8000 forintos nevezési díjas Balaton-átúszásé a full gagyi Suzukis kendővel - a várakozás alatt kicsit elnéztem az időt, így szó szerint éppen elértem a rajtot, úgyhogy azonnal sebességet is válthattam és gyerünk.

Egy srác úgy kilőtt, mint aki az életéért fut, de a végén kiderült, hogy Ő a kétkilométeres távon indult, mert a rosszidő miatt, csak az ovisfutamot indították külön.

Norbi a Szuflásoktól pillanatok alatt mögöttem szedte a levegőt és miután vele mindig jókat lehet csatázni, amikor ellépett mellettem, tempótváltottam és megpróbáltam vele menni.

Nagy reményeket nem fűztem az akciómhoz, mert az úszás miatt képtelen voltam még a futást is beilleszteni az elmúlt heteim feladatai közé, így öt hét teljesen kimaradt és az újrakezdéstől számítva, ez volt a negyedik, de a maga 14 kilométerével egyben a leghosszabb futásom is a héten. No de most még kettőnél sem tartunk…

Érdekes, hogy üvöltve fúj a szél, ömlik az eső, lebontja a színpadot, tengerré változtatja a mezőt, de így verseny közben olyan érzésed van, mintha csak szemerkélne… no aztán a fordítót követően - a szembeszeles szakaszon - már nem így éreztem persze. Norbival szép tempót nyomtunk és meg is lepődtem, hogy tudom vele tartani a tempót, bár kétségeim voltak afelől, hogy ez végig menni fog.

Így is lett. 4,5 kilométernél kicsit ellépett tőlem és miután tényleg úgy jöttem ide, hogy edzésnek fogom fel, elengedtem, mert voltak előttünk jópáran és ahogy elnéztem a korosztályomból is ugyanúgy, így tartottam tovább az addigi tempómat, Norbi pedig csak egy 100 méter távolságot szakított magának, amelyet tartottunk is a 7 kilométeres fordítóig. Kb. 300 méterrel előtte jött velem megint szembe az első helyen álló srác, aki szép tempóban nyomta. Nézem Norbit és még egy srácot előttem, de elkanyarodnak jobbra és amikor odaértem én is ezt tettem, mert meg sem fordult a fejemben, hogy Ő is csak a 7 kilométeres távon indult, így lazán utánuk futottam a célba, ahelyett, hogy az új körre fordultam volna. Frankó… mire rájövök - azok a másodpercek elegendőek voltak ehhez - a mögöttem jövő már majdnem felért rám, így belehúztam, mert most tudatosult csak bennem, hogy az előttem levőkből mindenki a rövidebb távokon indult és ezek szerint a második helyen állok, no de még van hátra 7 kilométer és a bakim miatt a mögöttem jövő már eléggé mögöttem lihegett.

Hallottam, ahogy a tócsákba lépett mögöttem, de a távolság maradt köztünk. A 10,5-es fordító előtt lassítottam és elengedtem, hátha jobb lesz mögötte futnom és majd megpróbálom tartani vele a lépést, aztán megnézzük mit tudunk kihozni belőle a végén. Azonban éreztem, hogy fogy az erőm és inni is kéne és a fordítónál azt is észrevettem, hogy még egy srác eléggé megközelített, ami az utolsó 3,5 kilométeren még gondot tud okozni, úgyhogy inkább elengedtem az ezüstérmemet, mert éreztem, hogy azt necces lenne ma megtartanom és inkább pihenek kicsit, hogy elengendő erőm maradjon a véghajrára a bronzérmemért. Igen, az én bronzérmemért, mert arról már nem voltam hajlandó lemondani és ráadásul úgy láttam, akikkel küzdeni kell a a dobogóért, mindenki a korosztályomból van, így pláne nem tehettem meg.

Ittam gyorsan, aztán kipucoltam a negatív gondolatokat a fejemből - hogy nem bírom, fáradt vagyok, elengedem, mára ennyi volt - és újra tempót váltottam.

Közben fogytak azért a méterek szerencsére, de nem néztem hátra és csak előre koncentráltam, illetve a légzésemre, a tempómra és próbáltam még egysze tempót váltani és picit gyorsítani. Amikor már csak 1,5 kilométer volt hátra Péter - Dunavarsányból - jött velem szemben és előre kiáltottam neki, hogy jön-e valaki mögöttem, és válaszolta, hogy nem, így megnyugodtam és kicsit visszább vettem. A második hely már úgyis elment, de a tempóváltásaimnak hála a mögöttem lévő lemaradt.

Megtoltam még azért kicsit az utolsó kétszázat és úgy lépem át a célvonalat, majd állítottam meg az órámat.
1:02:57
Ez edzésnek igencsak jó, de az ezévi célom eléréséhez is jó jel.
Összetettben a 3-ik helyezést értem el.

20160716 133737

De az igazi meglepetés, hogy az első kettő helyezett 39 év alatti volt és ezt azt jelentette, hogy a korosztályomat - 39-51 év közöttit -, megnyertem.

20160716 133045

Jó kis nap és verseny volt és tényleg jót csatáztunk. Szeretem az ilyen napokat és az eső és a rossz idő sem vette kedvemet és kedvünket, hiszen nem olvadtunk el.... csak a színpad...

13754147 938239566297848 7484699799195876638 n

Jövő hét szombaton éjszakai futás, aztán vasárnap jöhet a Balaton 2x úszás.

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások