Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

I’m Rocky Balboa on Ice!

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 849
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
849
I’m Rocky Balboa on Ice!

Igaz, ez már az harmadik alkalommal megrendezésre került Classic Balboa Közösségi Futás, de sohasem hallottam róla korábban, míg egy ismerősöm fel nem hívta rá még tavaly a figyelmemet. Ahogy utána olvastam és megnéztem egy róla készült videót, egyből tudtam, hogy egyszer biztosan részt veszek rajta.

Szombaton el is érkezett ennek az ideje. A Mátra Maraton óta eltelt két hétben összesen egyszer futottam 5,6 kilométert, mert a versenyt követő napokban fájt mindenem és nem is voltam motivált, hogy akár egy métert is fussak. De aztán, ahogy a héten előbújtak a napsugarak már éreztem, hogy jó lenne újra egy kanyart tenni a tavak körül. Miután közösségi futásnak hirdették az eseményt, gondoltam, hogy jó kis futás lesz, ahol nem kell megfeszülnöm, hogy a pejslimet is kifacsarjam a minél jobb eredmény érdekében. A rajtnál azonban messze nem ezzel szembesültem, de nem ugrom előre a történetben.

A kiírás szerint a Fenyőgyöngyénél volt a gyülekezési pont, ott pedig sárga kabátos segítők segédkeznek a parkolásnál, de bevallom én egyet sem láttam (lehet ez csak számomra volt észrevehetetlen) és onnan két kilométerrel feljebb a rajt. Ezt már akkor sem értettem, hogy miért és kinek jó, mert ha ilyen gond a parkolás megoldása, akkor talán nem ez lenne a legjobb rajtpont az eseményhez. Esélyét nem látom, hogy így komolyabban tudjon növekedni a rendezvény, mert szemmel láthatóan rengeteg embernek okozott problémát, pláne a rendezvény végén, de megint nem szaladnék ennyire előre…

Egyet előre azért megjegyeznék. A szándék, a belefektetett munka, a lelkesedés, az ötlet, a hangulat első osztályú, de a szervezés tekintetében legalább egy osztállyal feljebb kellene lépni, mert ebben a rendezvényben, ennél sokkal több van! Kár lenne érte!

A rajthelyig követtük az autósort, ahol elkezdett mindenki parkolni és én is találtam a többiek mellett egy helyet a füvön. Gyors szerelékigazítás, aztán a két Lacival – akikkel együtt céloztuk meg a mai kihívás teljesítését – elindultunk a rajthely felé.

Balboa 4 Másolás

Már szépen gyülekezett a népes indulók tömege és üdítő volt végignézni a havas rétet betöltő szürke, kapucnis felsőben, fekete sapkában és fekete kesztyűkben várakozó futókat. Ez volt ugyanis a dress code, hiszen a futás alapötlete a Rocky című film első részéből származik, amikor Sylvester Stallone, mint Rocky Balboa felfut Philadelphia lépcsősorán és magasba lendíti a kezét, mint egy igazi bajnok. Ma mindenki azért érkezett ide, hogy Rocky erejéhez és kitartásához méltón a János-hegyi Erzsébet-kilátó lépcsősorán felfutva, majd a kilátót megkerülve a magasba lendítse a kezét, mielőtt visszafordulna a táv második részének teljesítésére. Mi más is szólhatott volna a hangfalakból, mint az Eye of the Tiger, azaz a film főcímdala, hogy kellő motivációra serkentse az indulókat, ami meg is tette a hatását.

Balboa 2 Másolás

Szántó Öcsi bácsi is megérkezett pár bokszolója kíséretében és Koko, mint állandó résztvevő is eljött.

Kilencre volt meghirdetve a rajt és előtte három perccel be is mondta a speeker, hogy készüljünk, de se egy köszöntő, se a rajt valahogy nem hallatszott, pedig csak húsz méterre álltunk a rajtkaputól. Egyszer csak azt látjuk, hogy meglódul a mezőny, így a réten állók többsége is gyorsan feleszmélt és villámsebesen szintén nekiiramodtak. Belehúztam azonnal és egyből tudatosult bennem az is, hogy a kiírással ellentétben ez egy nem versenynek kiírt verseny…

Balboa 12 Másolás

Havas, de jeges úton indultunk el, amelyik picit emelkedett az elején, de aztán hamar elkezdett lejteni. Szerencsére széles volt és elfért rajta a tömeg, de a jég miatt kihúzódtam én is az út szélére, hogy a levelekkel borított részen tudjak inkább futni és minél előbb „kifűzni” magamat a tömegből. Nem volt egyszerű, mert ahogy elkezdett lejteni, még jobban gyorsult a tempó, azonban a jég egyre nagyobb felületet fedett be az úton, ráadásul a kanyarokban szinte esélytelen volt futva bekanyarodni, hiszen mindenki az ideális íven kívánt előrejutni.

Nagyon komoly tempót nyomtam, amíg el nem tudtam futni a tömegtől és nem sikerült egy jól haladó futók kisebb csapatához csapódnom, mindezt pedig úgy, hogy nagyon jó tempót mentünk és mégsem akadályoztuk egymást. Egyre jegesebb lett a talaj és inkább lassítottam kockáztatva, hogy többen utolérnek, de nem kívántam töréssel, vagy komolyabb sérüléssel végezni a napot. Az egyik kanyarban még így sem úsztam meg – addig is már kétszer elég rendesen megcsúsztam – és a kanyarban sikerült egy szépet zakóznom, de szerencsére megúsztam minden sérülés nélkül. Feltápászkodtam és újra nekiiramodtam. Végre egy hó és jégmentes rész következett, a tempó pedig azonnal újra begyorsult. Elzúgtak mellettem hárman és automatikusan felvettem a tempójukat és próbáltam velük, vagyis utánuk futni. Egyszer csak hallom, hogy kiabálnak, hogy rossz irányba megyünk, gyorsan megálltam és láttam, hogy jóval feljebb haladnak a futók. Na, ezt jól eltoltam, nem figyeltem, csak mentem utánuk. Remek…egy csomóan utolértek így, mire az erdőn átvágva felfutok a meredek havas emelkedőn.

Tempó tovább. Már amennyire a jeges részen lehet. Elérjük a Hűvösvölgyi gyermekvasút állomását, átfutunk a főúton, ahol két segítő szerencsére leállítja a forgalmat, amikor a futók érkeznek. Túloldalon egy kis lépcsőzés és újra be az erdőbe. Kezd nagyon melegem lenni a szürke pamut felsőben, így Balboa ide, Rocky oda leveszem, mert megdöglök, olyan melegem van benne, pláne, hogy a nap is rendesen süt már. Lassan elérjük a Nagy-Hárshegy kapaszkodóját. Hol jeges, a napsütötte részeken pedig kezd már olvadni, így ott saras a talaj. Erőltetett menetre váltok, nem megy ma valami jól az emelkedőkön való felfutás, de a terepmaraton érzem, még a lábamban van. Egy kissrác, aki a derekamig, ha ér, úgy húz el mellettem, mint akit katapulttal lőttek fel a hegyre…hm…jó látni, hogy van még hová fejlődnöm, majd amikor elérem a második gyermekkoromat. J

Egy elágazásban egy „helyes” pitbult próbál lefogni a gazdája. Olyan őrjöngő, nem is tudom megfogalmazni miben tör ki (mert ez nem ugatás) a futók láttán. Megint egy erős kaptató jön éppen. Arra gondolok mi lenne a jobb, hogy továbbra is lefogják, vagy ha elengedik…mondjuk, akkor hirtelen mindenki rájönne, hogy mégis mennyi ereje van felsprintelni a hegyre, ha nem akar ebéd lenni a pitbul asztalánál. Azért jobb a békesség és lassan elérem a csúcsot is. Végre elindulok lefelé. Szerencsére itt nincs jég, ellenben nagyon technikás, tiszta szikla az ösvény. Vannak, aki ezerrel húznak el mellettem. Nem szeretnék se bokaficamot, se szalagszakadást, maradok inkább a saját tempómnál. Beérek a Szépjuhásznéhoz, pacsi a bokszkesztyűs lányokkal és átfutok a frissítőponton… azaz futnék, ha az előttem lévők nem állnának le pont a sátor közepén, senkire sem figyelve, ugyanis a sátoron keresztül vitt az út. Félreteszem őket és tempó tovább, át a Budakeszi úton és be megint az erdőbe.

Innen ismerős terep jön, azonban a futásnak itt vége is, mert szó szerint sík jég az egész út. Úgy néz ki az egész, mint egy bob pálya katlana. Próbálkoznak páran, de irdatlan nagy zakó az elismerésük érte. Marad a domboldal és a hóban, bokrokon, átgazolás, de így csak egy emberes a hamar kijárt ösvény és sansztalan előzni, hacsak nem akar az ember becsúszni a jégkatlanba. Pedig innen még másfél kilométer a meredeken felfelé vezető út. Végre elvánszorgunk a piros jelzésig és balra kanyarodunk. Kicsit jobb a talaj és lehet kocogni, de mintha tojásokon lépkednék, annyira vigyázok. Megint az ösvénylegszélén próbálkozom, ahol egy kis hó is van nem csak jég. Elérjük az erdészeti aszfaltút kereszteződését és látom, hogy itt hatalmas a tömeg. Az élen járók már szembe futnak ketten, míg a többiek felfelé küzdenek, de megint sík jég minden. Felkapaszkodom végre, de megcsúszom és egészen az aljáig leszánkázom. Hurrá, na akkor még egyszer, kicsit más útvonalon. A nehézségek ellenére azért elég jól haladok és már látom a kilátót. Közben a leggyorsabbak már lefelé futnak. Felveszem a pulcsit – ahogy kell – és úgy futok fel a lépcsőn és kerülöm meg a kilátót, majd lendítem a kezem az égbe, mint Rocky a rendezvényfotós kedvéért. Megállok és megkérek egy lányt, hogy készítsen rólam pár képet. Mondja, hogy Ő csak a visszautat vállalta be és itt várja a társait, hogy együtt indulhassanak vissza. Megköszönöm és négy perccel később már húzok is le. A fele megvan 1:05 alatt, plusz a fotózás ideje. Betolok gyorsan egy energiaszeletet, miközben elindulok lefelé.

Balboa 8 Másolás

Ez aztán az igazi móka. Fekete pálya, mondaná egy síbajnok, de ez tényleg életveszély néhol. Bevallom nem is értem az élen futókat, hogy képesek a jégen ilyen tempót nyomni. Minden elismerésem, de ekkora kockázatot számomra messze nem ér meg a Rocky „álom”. Az a rész, ahol a felfelé jövetnél visszacsúsztam, most is komoly kihívás és szép tömeg próbál feljutni rajta. Én pedig le. Nem vacillálok, leülök és mint a csúszdán, lecsúszom rajta. Mondom én, hogy jó buli ez, na de ennek is vége szakad egyszer, úgyhogy feltápászkodom és tempó tovább.

Balboa 16

A jégkatlanban megállok videózni, mert muszáj, hogy megörökítsem, hogy csúsztak le az emberek, mert lépni sem lehetett rajta. Egy korcsolya lenne itt a legmenőbb.

Klikk ide és itt megnézheted a felvételt:

Végre leérek a Budakeszi úthoz újra, de megállít egy rendező és pontosan négy percet állunk, egyre nagyobb tömegben és elégedetlenségben, mert az út túloldalán a főszervező nem engedi, hogy átkeljünk. Ezt nem hiszem el. Mondja, hogy amíg jön egy autó is nem mehetünk át. No de szombat fél 11 van, ezer autó mindkét irányból…esélyünk nincs, ha nem állítják meg a forgalmat, legalább az egyik oldalon, amikor a másik üres. (erre a kiírás ugyan felhívta a figyelmünket, de ez akkor sem jó, legalább is így, hogy mindenki ezerrel küzd a stopperrel) De nem állítják meg a forgalmat, pedig a zebránál állunk, ahol elsőbbségünk is lenne ráadásul... Mi csak gyülekezünk egyre többen és nő a feszültség is, hogy ne szórakozzon már. Valaki kilép egy Ford elé, az lefékez és meglódul a sereg és hiába ágál a főnök, hogy ez egy rendezvény, kapja is a válaszokat, hogy az bizony, éppen ezért kellene megállítani a forgalmat, amíg átkelünk, ahogy Hűvösvölgyben is tették.

Újra át a frissítőpont sátrán, újabb pacsi a vidám bokszkesztyűs lányokkal és gyerünk megint fel a Nagy-Hárshegyre. Futok, amíg birok, aztán megint erőltetett menetre váltok. Itt legalább nincs se hó, se jég. Végre elérem a tetejét és jön egy hosszabb lefelé száguldás Hűvösvölgy irányába. Elég jól lehet haladni, mert a napsütötte helyeken a hó és jég mostanra sárrá változott, de messze nem olyan komoly, mint mondjuk két hete volt a Mátrában. Így csak a lábam elé nézek továbbra is, hogy a sziklákban el ne essek, no és meg ne vicceljen egy-egy megmaradt jégfolt. Aztán megint nagyon jegesre vált a terep és visszaveszek a tempóból. A gyermekvasút sínpárján átkelést követően valaki nagy tempóval elzúg mellettünk, majd azzal a lendülettel dob is egy akkor hátast, hogy még nekem is fájt. Komolyan nem értem. Nem gondolom, hogy nem lennék eléggé teljesítmény-centrikus, de egy világcsúcs sem ér ennyit ma, pláne akkor, amikor azt mondták ez nem is verseny…csak ahogy elnézem, ezt az indulók nagy része határozottan nem ugyanígy gondolja…

Egyszer-egyszer megcsúszom, de megúszom az esést és elérjük Hűvösvölgyet és az állomást. A lányok megint profin irányítják a forgalmat, így itt újra megállás nélkül tudtunk átfutni. Ez a rész is ismerős a BUÉK 20 teljesítménytúráról, amin szintén sík jég volt, de most nagyon jól járható a meredek rész, azonban az én energiáim viszont már rendesen merülnek, így marad az erőltetett menet és közben a frissítés. Pulcsi megint lekap, mert a nap és az emelkedő már sok nekem benne. Ahol tudok futok, van ahol kocogok, van ahol erőltetett menetet nyomok és van ahol vánszorgok.

Itt már inkább csak szép sár van és jeges foltok, úgyhogy ahol lehet, ott elég jól tudok futni. Egy-egy jeges szakasz persze lapul az erdő mélyebben fekvő részein és északi oldalain, de messze jobb a körülmény, mint idefelé volt.

Balboa 17Balboa 18

Végre elérünk egy újabb jeges részhez. Ennek most örülök, mert megismerem az első szakaszt és tudom, már nincs sok hátra a célig. Azonban nagyon csúszik, megint a bokrok között bóklászás jön, majd a célhoz vezető szakaszon már a jeges, jégtörmelékes úton futok, míg meg nem látom a célkaput. Egy kisfiú bíztat, hogy fussak már gyorsabban. Látom nem elégedett a teljesítményemmel és talán igaza is van, hiszen tudok ennél azért sokkal jobbat is, azonban ma ennyire telt.

Balboa 15

Beérve a célba, megállítom az órámat. 2:17:42 lett a vége. A győztes 1:35 alatt futotta. Minden elismerésem. Számomra ez ma Science Fiction, hogy miképpen lehetett ezt ilyen időeredménnyel lefutni, ráadásul majdnem 900 méter szintkülönbséggel és nagyrészt sík jégen. Igaz van szöges kiegészítőm a cipőmhöz, de persze otthon a szekrényben, mert álmomban sem gondoltam, hogy ilyen napsütéses napokat követően még ilyen terep fog minket fogadni. Tanulság, hogy mindenre fel kell készülni, akkor nagy meglepetés nem érhet.

 

Balboa 11 Másolás

Egyik Laci már a célban. Szuper időt, 2.05-öt ment, a másik azonban nem tudjuk, merre járhat. Addig pár fotó, gyors nyújtás, frissítés egy banán, pár zabkeksz és csoki eltűntetése a soron következő feladatom. Eltelik fél óra és még mindig nem ér be a célba, viszont mi már nagyon fázunk a vizes ruháink miatt, úgyhogy döntünk, hogy elmegyünk az autóhoz átöltözni, aztán visszajövünk érte, hátha addigra beérkezik Ő is.

Odaérünk ahhoz a helyhez ahol az autót leparkoltam és látom ám, hogy áll a bál, ugyanis már minden autót elszállíttatott a Katasztrófavédelem!!! Pont az enyém előtt parkolót emelik a platóra, úgyhogy ezt éppen megúsztam. Na, az lett volna a szép történet, hogy eltűnik az autóm, lövésem sincs, hogy hol van és persze rendesen meg is fázunk, plusz fizethetek is. Nem derül ki, mi a probléma oka, de ez látszik, eléggé kiakasztja a tulajdonosokat, természetesen érthetően, ugyanis nem tiltotta a parkolást tábla ezen a helyen…

Gyors felsőcsere és visszagurulunk a célhoz, pár perc múlva pedig a másik Laci is megérkezik. Esett egy hatalmas hátast és volt ugyan szögese még az elején, de elhagyta, onnan pedig Ő is küzdött, mint malac a jégen.

                                                 Balboa 5 MásolásBalboa 6 Másolás

Gyönyörű időnk volt, egy nagyon jó hangulatú rendezvényen és egy embert próbáló kihívással megspékelve. Mi másra is lenne szüksége az indulóknak!?

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de talán egy kicsit jobb szervezésre.
Mindezt úgy írom, hogy tényleg tisztelem és becsülöm a munkájukat, de szerintem bárki szívesebben fizet nevezési díjat annak érdekében, hogy legyen csomagmegőrzés, pár polgárőr, aki segít a parkolásnál és azért figyel arra is, hogy ne törjék fel az esemény alatt az autókat és akik a két főútnál történő átkelésnél irányítják a forgalmat. Pár irányítótábla kartonpapíron, hogy hol vannak a parkolók, talán akkor nem szállítanák el senkiét, stb. Megérné…

Aki ide eljön, az úgyis a buli, Rocky és a hangulat miatt jön és nem fog otthon maradni ezer forint nevezési díj miatt. Továbbá, ha közösségi futás és hangsúlyozottan nem verseny (mint ahogy a kiírásban található etikett kiemelten fel is hívja erre is a figyelmet), akkor ne is legyen az, de aki jár közösségi futásokra, az pontosan tudja, ez nagyon messze állt attól, ez inkább egy közösségi sportesemény, ahol a lényeg, hogy ne egyedül fuss, de közben az eredményt is mérjük, nagy számlálón!!! Nem baj az, hogy ha más, ha verseny, csak akkor úgy is hirdessük meg.

Nem véletlenül van a nevezési lap még egy teljesítménytúrán is. Ha valakit baleset ér, kit kellett volna felhívjon, a családját otthon? És kié a felelősség, ha olyan terepre küldik az indulókat, amelyik balesetveszélyes és nem is tájékoztatják őket erről…? És ezek úgy vélem jogos kérdések, pláne, hogy tudomásom van olyanról, aki ott szenvedett (szerencsére „csak”) csontrepedést.

Ha már Rocky, esetleg nem csak ezt az egy számot kellene játszani egész nap, hanem mondjuk a film CD-jén található többi számot szintén, mert a nap végére kicsit sok lesz a „tigris szeméből” és még itthon is azon veszem észre magam, hogy beragadt a lemez… L Ahogy láttam ezt voltak is, akik megjegyezték közösségi oldalakon.

Talán lehetne úgy a rajt, hogy előtte egy „Sziasztok! Köszi, hogy ilyen sokan eljöttetek, jó futást és akkor 3-2-1, RAJT” Vagy valami, mert ez így hihetetlenül béna kezdés volt.

A Téli Mátrán rendre vannak olyan részek, amelyek a jégtől életveszélyesek és ott minden évben ki vannak feszítve hegymászó kötelek, hogy annak segítségével lehessen legalább biztonságosan haladni a jég ellenére is és a parkolás kérdése szintén megoldott a segítők által. Van honnan tanulni.

Ez pár olyan apróság, amelyik csak azt segítené elő, hogy még emlékezetesebb lehessen ez a nap és mondjuk balesetek és sérülések nélkül érjen haza mindenki a családjához, mert remélem a mentő amiket hallott az ember közben nem egy indulóért érkezett.

Bízom benne, érződik soraimból a javító szándék egy olyan rendezvény érdekében, amely mindezek ellenére egy hihetetlenül jó ötlet, remek kihívás és közösségi élmény. Köszönöm a szervezőknek és azt is, hogy ott lehettem és már tagja lehetek a magyar „Rocky Balboák” csapatának!

Ide kattintva megnézheted a Balboa Classicon mért adataimat:

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások