Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Első Balaton-átúszásom története

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 1059
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
1059
Első Balaton-átúszásom története

Tra tra ta taaaaam és Yuppijééééé!

Átúúúúsztam!!!!
És ezzel egy újabb gyermekkori álmom vált valóra.

5,2 km 1:56:51!!!

De többet úsztam a kacsázások miatt, így pont egy kilométerrel lett végül hosszabb.
6,2 km 2:18:26
Épp itt lenne az ideje megtanulni, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes…:)

A célom az volt, hogy 2:30-on belül legyek, de a titkos vágyam a 2 órán belüli idő volt, mert az elmúlt hét edzéseinek időeredményein éreztem, ha minden összejön, sikerülhet, bár tudtam azt is, hogy még sohasem úsztam 3,1 kilométernél többet és így fogalmam sem volt, mire számítsak azt követően és fogom-e bírni egyáltalán a tempót. De a hivatalos távon, az 5,2 kilométeren, sikerült a 2 órán belüli idő. :))

De ugorjunk kicsit vissza, mert az alap cél az volt, hogy egyáltalán végigbírjam és az is, hogy végig gyorsúszásban tegyem meg, és ez is sikerült, és ez utóbbit bevallom, nem hittem volna.

Képernyőfotó 2016-07-02 - 14.40.36

1994, azaz a balesetem óta (amikor a medencében nap, mint nap, hónapokon át tanultam édesapám segítségével újra járni), még keresztben sem úsztam át egy medencét, nem hogy hosszában és csak tavaly, a triatlon miatt kezdtem el újra úszni. Minden hálám Dr. Csikány Csillának, aki első szavamra, kérésemre segített, felkészített, edzésterveket írt, stb. Így ez a mai nap, az Ő érdeme is és nagyon szépen köszönöm neki!

Összesen két nagyobb „karambolnál“ váltottam egy-egy pillanatra mellre és amikor 4 km előtt begörcsölt nagyon a bal vádlim…
Az elég kemény pillanat volt és lövésem sem volt, hogy mi lesz, mert aztán mellen még jobban - szó szerint brutálisan - begörcsölt, de szerencsére kb. fél perc múlva elmúlt és aztán ha görcsölgetett is, de végigbírtam nagy izomgörcs nékül. :))

Fél hatkor kelés, gyors reggeli, hatkor indulás, majd Révfülöpön, még időben érkeztünk a tömeg előtt, úgyhogy pillanatok alatt neveztem, majd jöhetett az 50 faktoros naptej a kopi fejemre, vállamra, hátamra, hogy maradjon rajta bőr, mire ebben a kánikulában átérek a túlpartra, aztán ráadásként jöhetett egy kiló vazelin, hogy ne dörzsölődjön ki a hónaljam, stb. a hosszú út során. (Meg is úsztam - nem csak szó szerint! )

utolsó integetés

Csodálatos idő volt, kellemesen meleg víz, Révfülöpnél szinte csak fodrozódott, aztán 4 km körül lettek nagyobb hullámok, de élveztem, ahogy ringatnak, mint amikor egy-egy hajó is elment.

Mondjuk, amikor partot értem, majdnem eltanyáztam a célkapu felé, annyira nehezemre esett újra szárazföldre lépni.

Rajt előtt

Minden egyes percét élveztem az úszásnak és teljesen átéltem közben az igazi flow élményt és kizárólag csak a technikára figyeltem és hogy azért tartsam is az irányt. Ez a többlet kilométerbőlazért látszik, annyira nem lett sikeres, de ez sem baj. :)

Nem volt olyan egyszerű tartanom az irányt, ugyanis én balra veszem a levegőt, viszont a hajósor jobb oldalon sorakozott a két part között (még az elején, fel is akadtam az egyik horgonykötelére, így gyorsan áthúztam a másik oldara.) és a másik oldalon nagyon ritkán voltak a bóják. Viszont ott kevésbé zavart a többi úszó.

Az úszás közben egyáltalán nem néztem a túlpartot és az órámat sem, csak elkaptam egy tempót és szépen kicsúsztatva úsztam.

Nagyon izgultam, így az elején leginkább arra figyeltem, hogy kifűzzem magamat a tömegből és lenyugodjak, ez nem verseny, csak saját magammal, az elvárásaimmal és az órámmal küzdök és a cél az, hogy teljesítsem és mindezt úgy, hogy valóban élvezzem is. És ez is sikerült.

Mondjuk, amikor a 2,5 kilométert jelző nagy piros bójához értem, az lelkileg anyira nem esett jól. Ugyanis úgy éreztem már 3 kilométernél tartok és utána valahogy nehezebben is fogytak a méterek és a kilométerek.

Volt egy-két harcos „bunyós“ úszó a vízben, de nem volt vészes az sem, bár ez azért nem egy triatlonversenyen már megszokott adok-kapok lenne… és az ilyen sporik lelkivilágát továbbra sem nagyon értem, de a triatlonos tapasztalat, azért a két-három esetben jól jött.

Suzuki

Egy biztos, ha lesz rá lehetőségem, eljövök máskor is.

A léc felrakva, így a következő - Balaton2x 4,4 km, Öböl-átúszás 3,6 km, Velencei-tó átúszás (azaz két kör, ami 6 km) - tóúszásokon van mihez mérnem magamat és remélhetőleg addig is fejlődni és még jobbat úszni.

Levezetésnek pedig még délután úsztam egy kilométert. :)

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások