Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Dupla duatlon, dupla bronz

- - Play true and fair
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 309
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
309
Dupla duatlon, dupla bronz

Ecomont Veresegyházi Város-Duatlon

Harmadik duatlon versenyemre készülve érkeztem kicsit izgatottan a városba, mert a héten néhány váratlan és nem vidám családi esemény miatt elterelődött a fókusz a sportról, de miután elvonultak a fellegek, azért szombat este az éppen 100 éve született Gregory Peck és az „Idegen a cowboyok között“ című filmjének társaságában még görgőztem egy órát, hogy picit átmozgassam magam a versenynap előtt.

Bár csodaszép idő várt és az elképesztő mennyiségű versenyző parkoló autói ellenére is a versenyközpontnál találtam még egy parkolóhelyet is, de mégsem indut jól a nap. Az online nevezéskor ugyanis rossz futamba neveztem, de ezt akkor észre is vettem és telefonáltam a szervezőknek, akik ígérték, hogy átraknak a Kiemelt kategóriájú futam indulói közé. Miután a szombati napon sem jelent meg a nevem a nevezettek között és az oldaluk szerint még volt pár szabad hely, beneveztem újra - de már jó helyre -, amelyről a visszaigazolás is megérkezett. Nos, ennek ellenére azt mondták, hogy nincs nevezésem, a létszám betelt és nincs több hely a depóban, így vagy maradok a Nyílt futamban, vagy ennyi.. Frankó, mondtam nekik, hiszen nem ezért utaztam ide. Végül, a főszervező azt mondta, várjam meg a nevezés lezárultát és ha lesz olyan, aki nem jön el, akkor annak a helyén elindulhatok.

50 perc izgalom következett, miközben a korábban induló futamokat néztük édesanyámmal és Boronkay Petivel és az Ő Orsijával beszélgettünk, mert mindketten indultak a versenyen és erre a versenyre is Peti invitált. Orsi futama már véget ért, így már a szurkolótábort képviselte számunkra Petivel.

Végre elérkezett a deadline és pontosan fél kettőkor ott álltam a veresnyiroda pultjánál. Megszületett a döntés, indulhatok. :)

Várakozás közben azonban azt mondtam anyunak, hogy most már ha sikerül, akkor elindulok mind a kettő futamon. Szép idő is van, edzésnek sem rossz, a multiterhelést sem lenne gond szokni - a depózás gyakorlásáról nem is beszélve - és kíváncsi is vagyok, hogy egyáltalán bírom-e, képes leszek-e mindkettőt végignyomni.

12672175 877549319033540 7358185422498580508 o

Csúszott a program, így volt időm a bicót előkészíteni, átöltözni, rajtszámokat felragasztani, frissítést előkészíteni, stb. Végre kinyílt a depó is és elhelyeztem szeretett kis bicómat a rajtszámomnak kijelölt ponton. Korábban már melegítetttem, nyújtottam is rendesen, így még egy laza átmozgatás, aztán az ifik futama után, nekilódultunk mi is a dudaszóra.

Itt volt mindenki, aki számított a korosztályomban, így eldöntöttem nem is figyelek másra, csak aki Balatonbogláron előttem futott be. Szépen beálltam mögé és igyekeztem tartani a tempóját, de az első kör felénél éreztem sok lesz ez nekem és kicsit visszavettem. Így értem be a depóba, nem is túl sokkal az első sor mögött. Gyors cipőcsere, sisakfelvétel, aztán szteppelés a stopplikban a vonalhoz és nyeregbe.

Nyomtam rendesen, mert voltak előttem páran és szépen össze is szedtem Őket, aztán a számomra megfelelő tempójú két sráccal maradtam és felváltva vezetve gyűjtögettük a kilométereket, a köröket és az előttünk haladókat. Közben ránk akaszkodott egy srác akit utolértünk, de Ő sem a bevállalós fajta volt, így egy centit sem húzott, csak mi hárman forogtunk továbbra is. Jól bicózható, de nagyon technikás pálya volt, emelkedőkkel, lejtőkkel, éles és szűken ívelt kanyarokkal és hol szembe, hol erős oldalszéllel. Valahogy a hátszelet sehol sem éreztem a pályán.

Jól haladtunk, komoly tempót nyomva, de a negyedik srác csak nem segített és lógott csak hátul potyautasként, amit én nem nagyon szívlelek, így egy adódó alkalommal - a negyedik kör felénél -, egy Barbatrükkel, leszakítottam rólunk, mert ha olyan kemény, akkor megy ez neki egyedül is gondolat vezérelt… Így értünk be újra a depóba az ötödik kört követően, aztán futás a depóba, cipőcsere, sisak le és futás… Bakker, nem hiszem el, hogy megint itt bukom el és előbb mentek ki azok, akikkel bejöttem, pedig most nem éreztem lassúnak a cserét… De ezek szerint mégis csak az…

Jön az utolsó futókör.
Nem esik túl jól, a meleg meg pláne, úgyhogy ki is kapom a segítők kezéből kétszer is a poharat, hogy egy kicsit frissítsek. Az első futásnál a főtér végénél volt a célegyenesre fordító. Most épp ezelőtt megelőzött egy férfi, akiről láttam, hogy korosztályom lehet, így gondoltam, Őt biztos nem engedhetem elmenni, így tempót váltottam és igyekeztem tartani vele a ritmust. Erre nem fordítottak vissza minket, hanem még egy utca, amelynek a végéig el kellett még libegnünk, huhh… végre itt a visszafordító, de az utca elejénél már megint másfelé irányítanak bennünket és még egy hosszú utca… bakker… nem hiszem el, mennyi van még? Ilyenkor ez nagyon nem esik jól, mert már azt hiszed, alig van hátra… de mégsem… Szemem már libeg hátul, mint a száguldó csigának, ez a pasi meg nem lassulna egy csöppet sem… Akkor sem engedlek el és kész.

Végre visszafordulunk és már csak egy hosszú egyenes a díszburkolaton a Városházáig… Érzem barátom még kivár, nem mer robbantani én pedig nem siettetem. Rákanyarodunk az utolsó ívre és nem várok, megindulok mint a tapsifüles és már későn kapcsol, jó pár méterrel előtte beröppenek előtte a célba. Ez nekem járt ma és kész!

Kész vagyok mint a tejbegríz és sok minden jár a fejemben, csak az nem, hogy húsz perc múlva újra rajthoz álljak a következő futamon. Mindenesetre próbálok visszatérni az élők sorába. Lövésem sincs hányadik lettem, de miután Peti összekanalaz és hoz egy kis vizet, gyorsan visszatöltök a GLADIATOR LIFE Whey-szénhidrát combójával, futok… futok? … szóval, totyogok a depóba a bicóért, mert ki kell hozzam, aztán újra, már a másik rajtszámot átragasztva, csippet cserélve újra bedepózni.

12916228 877549405700198 1193624337990901337 o

Kis regeneráló kocogás, nyújtás, egy HAMMER-NUTRITION Gélt benyomok még, rajtszámcsere és gyerünk vissza a depóba. Gyors energiafeltöltés egy édesanyai búcsú által, aztán újra dudaszó és hajrá.

Meglepődök, hogy mennyire jól megy a futás, de azért nem kapkodom el, a fene sem tudja, hogy mennyire fog menni a későbbiekben, és van még bőven a futásból is, nem csak a bicóból. Elfutnak mellettem jó páran, de nem érdekel, megyek a saját tempómban, aztán lesz, ami lesz gondolom. De továbbra sem érzem, hogy gond lenne az erőmmel, úgyhogy kezdem összeszedni az előttem lévőket és elég jó helyen érek a depóba. Hozzám képest gyors csere és megint szteppműsor a stopliban a sárga vonalig, aztán újra vezényszó és nyeregbe pattanok.

Tolom neki nyélen, mert itt nem az van, mint az előző futamban, kettő ember bicózik előttem és azok sem annyira közel. Tolom rendesen, mert az első utca elég gyors és a kanyarra le is vadászom az elsőt, de nem tudunk együtt menni, mert az emelkedőn azonnal behal… frankó, gyerünk egyedül, jó ez a kis szembeszélben, emelkedőn felfelé… hogy másképp is vezethetne az útvonal… :) A srác megy rendesen, de látom az emelkedők nem az erősségei, így azokon és a hosszú lefelén erősen 50 főlé megyek, hogy utolérjem, de az első körben így sem sikerül és ez sokat kivesz belőlem is, de a második kör első kilométerén belül megvan és szépen beállok „pihizni“ mögé, úgy is emelkedő jön és bár itt elmehetnék, de túl sokat vett ki belőlem, hogy levadásszam, érzem nem lenne jó döntés, így gyorsan frissítek, hogy ott el ne szúrjam a továbbiakat. Közben begyűjtünk még két versenyzőt, de nem tudnak velünk jönni szerencsére.

A hosszú lejtőn aztán megkínálom, de elszúrom és rámtapad, így egy kicsit próbálkozom, aztán taktikát váltok és teljesen belassulok, mert tudom mindjárt jön egy nagyobb, de nem túl hosszú emekedő és kell arra az erő, mert aztán csak két utca és ott a depó. Emelkedőn aztán megugrom és előtte érek a depóba. :)
Gyors szereléscsere és már futok is és a srác bakker nem előttem fut… ezt hogy a túróban csinálta, vagyis csináltam már megint… Ezt nem hiszem el, hogy már megint a depóban kapok ki…

Már csak egy kör futás és a srác elég rendesen kilép előttem. Érzem, nem megy már, hogy megfogjam, hülyeséget pedig nem szeretnék csinálni, így is kész csoda, hogy így megy.

Fordulónál látom, hogy utol már nem fog érni senki, így tempósan, de lazán futok a célig.
Kész! És valahogy nem is érzem azt a mérhetetlen fáradtságot, mint az első futamot követően.

Pláne amikor kiderül, hogy az első futamban egy percet megint javítottam a legjobb időmön és korosztályomban harmadik lettem - a depóban kikapva, ami azért bosszant kicsit - és a nyílt futamon pedig sikerült az összetett harmadik helyét megcsípnem, szintén a depóban elbukva a dolgot.

12885782 877548859033586 8149640235052100921 o

De a fene bánja most, annyira örülök az eredményeknek, de azért ebben a depózás dologban, van még hová fejlődnöm, mert nem lehet, hogy pont azok a másodpercek hiányozzanak a végelszámolásnál és tíz másodpercekkel lemaradni bosszantó baki.

12898265 877549052366900 1093693534329086420 o

No de egy szavam sem lehet, mert három hét alatt négy dutalonverseny, két futóverseny, egy 5., egy 4. két bronz és egy ezüst lett a mérleg. Soha rosszabb!

12967405 882196988568773 952155831679698216 o

Jövő héten Ráckeve az úticél és az év egyik nagy kihívására kerül sor, ha a héten rendben leszek fizikaileg és mentálisan is.

12891515 877394505715688 8976511630142095748 o

Köszönöm a Gladiator Life csapatának, hogy bíznak bennem és támogatnak a céljaim elérésében, segítenek az energiavisszatöltésben és A Hammer-Nutritionnak is, hogy a versenyek közben is tudok honnan energiát meríteni!

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások