Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

Camino reuninon part II.

- - El Camino
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • Találatok: 989
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtat
989
Camino reuninon part II.

A mai nap számomra az igazi Mikulás ajándék! :o)

 Hany megérkezett Patrick-kal a férjével egy budapesti villámlátogatásra.

 Talán két hete írt, hogy ráérek e mert Splitbe kell utaznia, Patrick-nek pedig Helsinkibe és ha van egy kis időm, akkor Budapestet is útba ejtenék, hogy találkozhassunk. Naná, hogy azonnal igent mondtam. :o)

Hany12041

 A Hotelben azt hitték taxis vagyok, így kénytelen voltam felvilágosítani őket, nem kuncsaftra várakozom... Majd nyílt a liftajtó és már ott is álltak, aztán mi már nem is foglalkoztunk senki mással, mint egymás üdvözlésével, hiszen június 5-én reggel 9:10 perckor váltunk el Santiago-ban a katedrális előtti téren, amikor Ő Liam-mel elindult a buszpályaudvar felé, hogy elérjék a Fisterra-ba induló buszt és pedig a Világ végéig még hátralévő 4 napomat kezdtem meg. Amennyire nehéz volt abban a pillanatban a búcsú és amilyen nehezen tudtam a pillanaton túllépni, a barátaimtól elválni, ugyanolyan erős érzelmeket felkavaró volt az újratalálkozás öröme. Hihetetlen, mintha egy pillanat sem telt volna el azóta. Pedig gyorsan utánaszámoltam…napra pontosan 6 hónappal ezelőtt értem Santiago-ba.

 Bepattantunk az autóba és mondtam, hogy igyekszem egy éjszaka alatt annyit megmutatni a városból, amennyit csak képes vagyok.
Az időjárás nem igazán fogadott minket a kegyeibe, mert a csípős hideg mellett, hihetetlen ködgomolygás fogadott bennünket a Gellért hegy tetején a Citadelánál, úgyhogy a legendásan csodaszép panoráma kimerült az általam kellő intenzitással történő elmesélés szintjén. Még a Budai Várig sem láttunk át… Na, mondom, ez szép városnézés lesz így. De sebaj, mert belőlünk csak úgy ömlenek elő az emlékek, az azóta velünk történtek elbeszélései, így a különböző, Budapest kötelező nevezetességei közötti autóutak pillanatok alatt elrepültek. Jó érzés volt és igazán büszkeséggel töltött el, hogy koreai barátaim milyen csodálattal adóztak fővárosunk nevezetességei előtt. Ilyenkor én is újra és újra rácsodálkozom a nap mint nap látott kincseinkre és konstatálom, mennyire szép is ez a város, amelyet éjszaka még jobban szeretek, mint a nappali nyüzsgésben.

 Vár, Margitsziget, Andrássy út, Nagycsarnok, Városliget, Hősök tere, Nemzet Múzeum, Bazilika, Vörösmarthy tér, Állatkert, Pesti Broadway, fürdők, természetesen a Madách Színház, stb., stb., stb.

 Miután rongyosra jártuk a nagy zimankóban fagyott csirkeszárnyhoz egyre jobban hasonlító lábikóinkat, úgy döntöttünk a fagyhalál elől még éppen idejében bemenekülünk egy magyaros étterembe, így a Paprika Csárdára esett a választásunk, azaz az enyém és ők bízva bennem követtek. Jó döntés volt. Kedvesek, gyorsak,profi kiszolgálás, remek ételek, hatalmas adagok.

 Nem is voltak hajlandók mást enni, sőt pontosan fogalmazva, fel sem merült bennük, hogy mást egyenek, mint a tipikus magyar leveseket és főételeket. Szeretem, amikor valaki kipróbálja az idegen konyhák íz világait és igyekszik megismerkedni az adott ország gasztronómiájával. Hany és Patrick pedig pont ilyenek, de a hatalmas adagok végül győzedelmeskedtek felettük. :o) Persze náluk - ellentétben velem - ázsiaiak lévén a csípős komoly szerepet kapott, így Erős Pistának is bemutattam őket.

Nehezen akartunk visszaindulni a szállóba, de nekem sem volt rövid napom, nekik végképp nem és másnap indulniuk is kell tovább, ráadásul más-más irányba és a hosszú házasság ama titkát, hogy hosszú ideig távol egymástól, sajnos újra kezdhetik gyakorolni. Patrick ugyanis mint a Samsung mérnöke Helsinki után repül Abu-Dhabi-ba, majd jön Szöul a központ, míg Hany Zágráb, Split után repül vissza az Orlandótól nem messze található egyetemre, úgyhogy neki irány a jó kis meleg Florida.

 Amikor visszaértünk a szállóhoz nevetve konstatáltuk, hogy a köd tovaszállt és kristálytiszta égbolt alatt most bezzeg ellátni a Mátyás templomig is és a Szabadság szobrunk is megmutatta teljes valóját. Mi azonban már nem indultunk újra útnak, hanem nehéz búcsú után, még átadva az édesanyám által készített mézeskalács csomagot elváltunk.

 Gyors találkozás volt, de annál érzelemgazdagabb és megerősített abban, hogy az Úton kötött mély barátságok bármilyen távolság is válasszon el bennünket egymástól megmaradnak, és bármikor is hozzon bennünket újra össze az élet, ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol Santiago-ban 2013. június 5-én reggel 9:10perckor abbahagytuk. És ez a lényeg és csak ez számít!

 Boldog mosollyal hajtottam álomra fejemet, bízva abban, hogy a Jóisten megsegít és hamarosan a Woodman family-vel is sikerül újra találkoznom. Hiányoznak…

&copyVilágaim.com
Last modified -
0

Hozzászólások