Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1187

Nos, volt már jobb éjszakám is.
A bal lábamon a sípcsont melletti izom hihetetlenül fáj és mellé még a bokám magasságában a bőr is nagyon érzékeny lett. Fogalmam sincs mi történt, vagy mitől, mert az elmúlt két napban mint írtam is, tényleg lassan jöttem, sőt tegnap kimondottan rosszul esett, annyira lassan. Mindenesetre egész éjjel forgolódtam, mert minden pozícióban rossz, vagy még roszabb volt és így szinte alig aludtam.
Bevetettem minden tőlem telhetőt. Imádkoztam, fél éjszaka a lábamat reikiztem és a Flector tapaszomat is használatba vettem a biztonság kevéért.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása
1159

Az éjszaka csodásan sikerült, mindez annak ellenére, hogy az ágyamat átvizsgálva két (szerencsére) döglött ágyi poloskára leltem... Jujj de frankó, más sem hiányzik, mint összeszedni valami csípést, de elég volt csak látni őket, máris pszichésen - ahogy ez ilyenkor lenni szokott - mindjárt mindenhol viszket mindenem. De szerencsére megúszom bogárcsípés nélkül. Aránylag jól aludnék, csak nem férek el a méreteim miatt az ágyban, ami azért nem a legjobb, de ez van. Hála jó Istennek ez nem volt egy hajnali kelős csapat. Szerintem mindenkit megnyugtatott a tudat, hogy előbbre vagyunk a hadoszloptól egy 11-esre. Azért persze fél hattól már kezdtek kireppenni, de én úgy elaludtam, hogy amikor fél 7-kor felébredtem már erősen foghíjas volt a létszám.
Ma van nővérkém szülinapja, így felhívtam és kicsit beszélgettünk. ÍÍÍÍIsten éltese sokáig újra!!!
Gyorsan összepakoltam aztán a szokásos sorrendet követően végre negyed nyolc után elindultam.

&copyVilágaim.com

Blogbejegyzés beküldve 09199 Atapuerca, Burgos, Spanyolország Nagyobb térkép megjelenítése
Last modified - Olvasás folytatása
1175

No, ez a nap erősen másképpen alakult mint elterveztem, de már az indulás előtt is eldöntöttem, hogy ahogy érzem, úgy cselekszem és végül ma így is tettem.

De előtte valami másról szeretnék írni!
Mégpedig arról, hogy mennyire köszönöm azt a sok levelet, amelyeket írtok nekem. Nem nagyon jövök netre, mert ezt eldöntöttem már korábban és az induláskor felhívtam még utoljára édesanyámat és aztán offline üzemmódba helyeztem magamat, kivéve néhány tényleg számomra is fontos pillanatot. Illetve nem annyira egyszerű azért ez a net történet itt és a wifi inkább éttermekben van. Első napokon volt az albergue-ben is, de pár napja semmi, legfeljebb fizetős internet, de erről nem tudom arra áttölteni amit írok, így ha van net, azonnal elküldök Krisznek mindent.
Ha nem lenne Krisztián, aki segít nekem és amit neki elküldök azokat feltötögeti, akkor biztos nem tudnám átadni nektek azt, amit itt átélek az úton és ezt szeretném neki itt is megköszönni! Ő szólt rám, hogy lépjek már be, mert egy halom levelem van és szótfogadva megtettem.

&copyVilágaim.com

Blogbejegyzés beküldve 09257 Villafranca Montes, Burgos, Spanyolország Nagyobb térkép megjelenítése
Last modified - Olvasás folytatása
1052

Az éjszaka simán telik, bár elég meleg van, amit én nem nagyon bírok. A hajnali molyolók, persze most sem alszanak tovább véletlenül sem, így 5-től végképp beindul a pakoló business. Ma úgy gondolom én el nem indulok korán reggel, majd csak jó későn, aztán lesz ami lesz, inkább átfordulok a másik oldalamra.
De így azért füldugóban sem lehet aludni, és miután 6-kor könyörtelenül még a lámpát is ránkkapcsolják, feladom az ellenállásom (csak betörnek) és lekászálódom az emeletemről. Liam-ék már úton, de persze megint elhagytak valamit. Lassan az az érzésem (ezt amikor utolértem őket el is mondtam nekik), hogy direkt csinálják, hogy nekik kelljen kevesebb cuccot cipelni. :)))

DSC01509 Copy
Mellesleg hihetetlenül könnyű elhagyni a cuccainkat. Nincs hely hova pakolni, csak az ágy, a föld, össze vissza mindenki ahova tud és pláne ha éjszakai kommandós vagy, akkor még a töksötétben még nagyobb az esélyed, hogy ne vedd észre mid marad ott. (Na vicces, az előbb ott helyett, otthont írtam...)
Én szisztematikusan pakolok ki mindent ilyenkor reggel és zacskózom be a felső ágyra, hogy lássam minden megvan. Utána a már - súlyeloszlás miatt is - bevállt sorrendbe kerülnek a zsákba. Tapaszragasztás, üvegfeltöltés, reggelim elkészítése, zsák és bakancsfelvevés, óraindítás és indulok, de előtte a helyes hospitalero néninek megköszönöm a segítségét. Jó utat kíván és elindulok a még pirkadó utcán, a hűvösben a sárga nyilakat követve.

Last modified - Olvasás folytatása
1132

Pont ma egy hete indultam el, vagyis 8 napja. Milyen gyorsan elszállt. A mögöttünk lévő kilométerek kicsit lassabban ugyan, de most, hogy megint esik az eső és várom, hogy elálljon, hogy elmehessek napi körsétámra (ha még nem lett volna elég a mai 30 km), végiggondoltam az eddigi ÚT részleteit.
Most örülök csak igazán, hogy becsületesen minden nap leülök és szánok rá elég időt, akár az alvás rovására is, mert rájöttem, annyi, de annyi a látnivaló, az élmény, hogy szerintem kizárt, hogy lenne zarándok, aki emlékszik mindenre, ami pedig az adott napon jelentett számára valamit, megfogta valamivel, látta, érezte, ízlelte. Nem megy. Valamelyik nap már írtam, hogy azt érzem nem fér belém és túlcsordul és a háttérmemóriám ahogy jönnek az újak, úgy törlik az legelső még meglévőt. Elő kellett vegyem a könyvet és még úgy sem volt egyszerű, hogy be tudjam azonosítani az egyik várost. Hihetetlenül sok az élmény, az impulzus, az új arcok, nevek, események. De így visszaolvasva, nem csak vissza fog térni, hanem még újabb emlékek is visszatérnek.
El is kezdtem írni, egy "Ami kimaradt" lapot, bár még abból is marad ki sajnos, mert van, hogy beugrik az úton, de mire beérek a napi célállomásra, már újra elfelejtem.

&copyVilágaim.com
Last modified - Olvasás folytatása