Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1034

Mire felébredek Liam, Maura és Katrin már elporzott. Én nagyon kényelmesen készülődöm. De aztán csak elkészülök, mert annyira ugyanis nem nagy a zsákom, hogy egy fél óra alatt ne pakolgassak bele mindent, öltözzek fel, reggelit készítsek, stb., de így is 7:14-kor indulok és a szálláson már csak 3-an vannak rajtam kívül.Szép időnek ígérkezik és míg az órám megtalálja a kapcsolatot a műholddal, addig vetek még egy utolsó vágyakozó és itt marasztaló pillantást az Embalse de Belesar-ra, ahogy a tükörsima vízfelületén a kelő nap fénye végigsiklik. Szép és innen fentről még szebb. Mint egy tengerszem a Tátrában, vagy az Alpokban, csak hát ez jóval nagyobb. Azt hiszem utoljára Ausztriában láttam ilyen szépet.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
887

Ilyen lusta egy bandát.
Ilyen sem igen fordult még elő, hogy én legyek az első aki felébred és már a lustálkodást sem bírja 6 után sokáig.
Nem is értem mi történt, de végül csak felkeltem és így kénytelen, kelletlen megadtam a kezdőlökést a szobatársaknak is a felkeléshez, pakoláshoz. Jó kis albergue volt ez, de azért menjünk már tovább, mert egyszer csak el kellene érnünk azt a Santiago-t.
Fejlámpánál kezdtem, aztán a szoba felének aktivizálódása után az egyik ablak spalettáit is kinyitottam, hogy lássunk valamit, majd negyed óra múlva az egyik ausztrál srác megunta a többiek lustálkodását és felkapcsolta a lámpát, ezzel a reggeli hangulatát megalapozva a lustálkodóknak. Tessék felkelni, dologidő van zarándokéknál, nem ám csak úgy szunyálgatunk 7-ig.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1050

Az éjszakám nyugodtan telt, de nem is csoda, mert egyszerűen elájultam a kimerültségtől. Megpróbáltam leírni a napot, de folyamatosan belealudtam, így végül, amikor már mondatonként többször is bebólitottam feladtam és lekapcsoltam a gépet, beraktam a füldugóimat és már arra sem emlékszem, hogy letettem a fejemet.

Meglepően későn ébredt a terem lakossága. Nem jellemző, hogy 6-kor még alig van mozgás. Ezt két dolognak is betudtam. Egyrészről, hogy mindenki nagyon elfáradt tegnap, másrészről mert kint üvöltő szélroham volt, ami 1300 méteren még hidegebb és mindehhez társult a brutál köd. Egy szerencse volt - bár ki tudta, hogy meddig lesz így - hogy éppen nem esett. Viszont mondták, hogy tegnap hó is esett még, de abból én már legalább kimaradtam.
Szépen készülődtem, elkészítettem a szendvicseimet és szépen összepakoltam a túlélő készletet a 42 km-es naphoz. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de az ítéletidőt nem kalkuláltam hozzá. Erre mondjuk ugye, hogy ember tervez, Isten végez, és ehhez mást nem is fűznék hozzá. Én aki mindíg, mindent megtervez, lehetőleg jól előre, igazán nagy leckéket kapott az élettől ezen az úton, hogy a B verzió mellett jöhet mnég C és ZS is és van, hogy csak hagyni kell és alkalmazkodni hozzá, nem idegeskedve, hogy nem úgy alakult ahogy elterveztem és megtalálni abban is a szépet, a jót, a megfelelőt.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1093

Az éjszakai koncert hosszúra sikerült, amit egyedül a mellettem lévő ágyon fekvő kóreai srác hagyott ott - nemtetszésének ezzel adva hangot -, ugyanis éjjel fél négykor feladta a harcot a hanghullámok bombázásával szemben. Mondjuk neki az első sorba szólt a jegye, ugyanis fej, fej mellett aludt (volna) a horkológéppel. Én tuti felébresztem, ha kell percenként, vagy kötök egy zsinórt a fülére és csak megráncigálom "finoman".

Reggel beindul a szokásos műsor és újra a végére maradok és komótosan rakom össze a batyumat, majd elindulok a hegyek felé. Vidám fiatal amerikai-német csapat jön utánam, nem is figyelik a jeleket, annyira viccelődnek, beszélgetnek, csak követnek. Az út 3 felé válik és én megyek balra, de ők is, így megállok. Kérdezem tőlük, hogy biztos jó fele jönnek? Ők, meg hogy igen. Mondom én a hegyeken át megyek, erre ők, hogy ők is. Mondom oksa, és még én érzem rosszul magamat, hogy szóltam, de 3 perc sem telik bele és utánam kiáltanak. Megállok és megkérdezik merre is megyek, mert látják senki sem jön erre. Előveszem a könyvemet és elmagyarázom nekik a 3 lehetőséget. Egy az enyém a 3 "Kékestetővel" és egy még magasabbal, van egy, ami egy hegyes és a vége még egy hegy és a középső út, ami a főút mellett visz és csak a végén van egy hegy. Aszfalt, dögunalom, de rövidebb. Mondják, majd legközelebb jönnek erre és elindulnak az aszfalton, a legegyszerűbb irányba. Én ezt mondjuk nem értem, mert ennek szerintem így semmi értelme ha a nap csak arról, szól hogy érjünk át végre mielőbb és alig látunk valamit. Mert ha gond van, akkor rendben van, de így...
Mindegy, én erre megyek bármi is lészen és elindulok.

&copyVilágaim.com

Blogbejegyzés beküldve 27671 O Cebreiro, Lugo, Spanyolország Nagyobb térkép megjelenítése
Last modified - Olvasás folytatása
1057

Nos, ma éjjel én voltam az ügyeletes ki-be járó lélek...vagy felfáztam, vagy nem tudom...és melegem is volt nagyon, úgy éreztem a lábam megint ég a melegtől...szóval aludtam azért már jobban is, viszont senki sem horkolt, ami fél győzelem.
Martin hajnalban meglépett, Attilával pedig komótosan készülődtünk, majd lement reggelizni és elindult én pedig később követtem.
Szokásos reggeli kipakol, bepakol szeánszomat megtartottam és az esőnadrágomat előkészítettem, mert rendesen beborult. Túl szép idő volt eddig. Ennek lőttek gondoltam, de aztán mielőtt elindultam kisütöt a nap, eltűnt a felhő és én lazán elraktam a nadrágot...pedig ez nem jelent jót az álmoskönyv szerint...

&copyVilágaim.com

Blogbejegyzés beküldve 24500 Villafranca del Bierzo, León, Spanyolország Nagyobb térkép megjelenítése
Last modified - Olvasás folytatása