Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1185

Nyugis és csöndes éjszaka után ébredtem és megnézem hány óra is van. Látom már fél 7, de valahogy a szoba nagy része még rendesen horpaszt. Egyedül az öreg svájci férfi hűlt helyét látom csak. Tegnap megkérdezte honnan jöttem, mondom neki, mire azonnal elhúzza a száját...majd mondtam neki, hogy WTF?, de aztán mondja, Brrr...Orbán... Na, egy nagy hozzáértőre akadtam megint és miután a téma különben is kiveri a biztosítékot nálam, pláne itt, lepattintom gyorsan.

Fejlámpa mellett pakolok, aztán lassacskán bekapcsolódik majd mindenki. Egyedül a kóreai fiú alszik úgy, mint aki ópiumot vacsorázott. Persze megint van olyan aki nincs tisztelettel a másikra és rákapcsolja a villanyt, bár ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ha én tettem volna ezt 20 perccel ezelőtt akkor mit szólt volna...
Bepakolok, felöltözöm, reggeli a zsebbe, óra elindít és hajrá.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1111

Csudajól aludtam, viszont annál nehezebben ébredtem. Úgy éreztem nem bírok és nem is akarok továbbmenni. Mennyire éreztem én ezt már otthon is, hogy ez majd mennyire nehéz lesz - mondtam is mindenkinek - valami baj lehet ott, amiért az emberek meggondolják magukat és már nem bírnak továbbmenni és feladják, de sokan még buszra sem szállnak.
Majdnem 2 teljes órát nyüglődöm az ágyban mire összekapom magam annyira, hogy lekászálódjak végre. Összepakolok, szendvics a gatyazsebbe, vaníliás tej a kézbe, zsák a hátra, óra indít és indulás újra. A szomszéd háznál mindjárt meg is állok és felkiabálok kis családomnak. Gyors búcsú, kiderül Katrin és Maura sem bír még busszal sem elmenni Fisterra-ba, így csak Liam és Honey indulnak el velem egy irányba.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1123

A könnyek, az öröm és a boldogság napja ez. De fogalmazhatnék úgy is, hogy magáé a csodáé.

Aludtam, mint a bunda, de hajnalban azért a horkolások ellenére kivettem a füldugót, mert ha bent hagytam volna, akkor teljesen mindegy, hogy beállítottam e az ébresztőórát, vagy nem.
Nem én vagyok az egyetlen sötétben matató ma, de gyorsan végzek, miután tegnap mindent előkészítettem.
Még egyszer a fejlámpával átnézek mindent, aztán elindulok.

Teljesen sötét van, csak az utca lámpáinak fényei világítják be az utat. Ballagok felfelé az utcán és remélem megtalálom a helyes utat, mert itt nincs jelzés, de a hospitalero hölgy tegnap megmutatta, hogy merre kell menni. De csak úgy ám, hogy itt végigmész, ott jobbra, majd egyenesen, stb. Na ezek azok az útbaigazítások, amiktől kizárólag csak eltévedni lehet, de azért reménykedem.
Bevallom nem értem, ha működtetsz egy szuper albergue-t, akkor miért nem szánsz már 10 eurot egy vödör sárga festékre és valamennyit a munkanélküli Luis bácsira és kéred fel jeleket pingálni. De ez csak az én üzleti logikám alapján kellene, hogy így legyen, hiszen majdnem csak külföldieket fogadnak, mégsem beszélnek szinte sehol egy kukkot sem a spanyolon kívül.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1122

Úgy aludtam, mint akit agyba-főbe vertek. Nem tudom mi fárasztott le ennyire tegnap...talán a hirtelen megérkezett meleg. No, a végén még hiányolni fogom a hideget? :))) Mondjuk azt hiszem a hőségben való gyaloglásnál mindenképpen jobb és délután sem tudna az ember úgy pihenni mint most, amikor a napon feltöltődik, nem pedig menekül előle.

Az utolsó előtti napomon sem kapkodom el az indulást. Hátha így még hosszabb lesz az út...reménykedem...
Szép reggel van. Kristálytiszta az égbolt, felhőt sem látni semerre. Jól befűtenek ma nekünk azt hiszem. Ez az első nap, amikor úgy indulok el, hogy csak egy póló van rajtam (mondjuk a nadrág, meg a bakancs is). Még a végén kapunk egy kis ízelítőt a spanyol nyárelőből?

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1145

Az éjszaka nyugodtan telt, legalább is számomra, mert még a szobába érkezésünkkor Liam azt javasolta dobjuk fel az érmét és fej, vagy írással döntsük el, hogy ki alszik felül. Én vesztettem, de Ő járt rosszabbul, mert ahogy megmozdultam, vagy le-fel másztam az egész ágy úgy mozgott mint egy viharban himbálódzó hajó.
Reggel ránézek az órámra és látom 6 óra lesz 5 perc múlva, így csöndben (már ahogy egy ilyen ingatag és nyikorgó ágyon lehet, de én a füldugóban csöndnek éreztem...) lemásztam és kimentem a mosdóba. Mire visszatértem Katrin már pakolt, aztán keltette a srácokat. Nem értettem, mert azt mondta 7-kor indulnak, de aztán belehúztak és elköszöntünk. Én pedig ha már aludni nem tudok akkor nekiültem írni. Aztán negyed 7-kor valahogy furcsa lett, hogy egyre nagyobb csönd kezd lenni és átmentem a szomszédba, ahol egy házaspár még molyolt és megkérdeztem az időt, azt mondják negyed 8. Mennyiii??? Hogy állítódott át az órám??? Nem értem. No mindegy. Visszaállítom és nekiállok pakolni, a 7-es indulásnak pedig lőttek.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino