Vilagaim.com Blog

Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, mint csak az ízére. Ilyenek a gondolat bonbonok is. Hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de legtöbbször elgondolkodtató. Hiszen a célja pont ez, hogy elgondolkodj rajta kedves olvasó! Hiszen beszélgetni fontos, még ha a mai világban a kávéházak és a cukrászdák meghitten olvasgató és beszélgető látogatói már nem is ugyanazt a hangulatot árasztják magukból. De talán ha itt jársz és megpihensz kicsit, majd olvasol esetleg egy tea, vagy egy kávé mellett, újra úgy érezhetjük, mint réges régen. Hiszen kíváncsi vagyok a véleményedre, arra, hogy Te miképpen is vélekedsz ugyanarról a témáról és így ez a mai világnak a virtuális bambusz lapozón elhelyezett újságja, amit aztán ugyanúgy, mint annyi évvel ezelőtt Hacsek és Sajó, vagy Jenő és Lujza, mi is oly megmosolyogtatón beszélhetünk ki.

1302

Időben ébredek és egy frissítő zuhany után mindjárt jobban is érzem magamat.
Lemegyek a recepcióra, hogy foglaltassak helyet azokra a programokra melyeket tegnap kinéztem mára, azonban a pasi annyit szerencsétlenkedik, hogy többször megkérdezem, hogy foglal, vagy nem, mert nem szeretném lekésni és még oda is kell érjek a Plaza de Oriente-re, ahonnan indul a busz. Majdnem az agyvérzés kerülget már mire hosszas egrecíroztatás után a százmillió számlatömb (nem is értem minek használnak ennyit, pláne ha el sem igazodnak közöttük) közül az egyikbe végre megírja a foglalásomat. Na, ezzel is meglennénk, nehéz szülés volt, de szabad a pálya, rohanás reggelizni.
Betolom az arcomba ezerrel a reggelit, aztán tempó a meeting pointhoz, azaz a túrákat szervező cég irodájához.
Elsők között érkezem és amikor elindulunk kiderül, hogy a nagy buszon összesen 10-en megyünk csak a Monasterio de El Escorial-hoz, majd a Bazílica del Valle-t is megnézni. Spanyolul és angolul megy az idegenvezetés, de ahogy kiérünk Madridból ez megszűnik így azonnyomban bealszom, hogy pótoljak valamit az alváshiányomból, mert a mai nap sem lesz rövid, az autópálya pedig annyira nem köt le.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1211

Egész éjszaka azon izgultam, hogy el ne aludjak és nehogy lekéssem a vonatot, de ha meg kiveszem a füldugót, hogy biztosan lehessen hallani az órámat, akkor pedig esélytelen a zajtól aludni és így is ketőkor tudtam csak elaludni.
Ezt a problémámat azonban orvosolta az egyik alsó ágyon alvó lakótárs, mert úgy pattant ki 7-kor az ágyból mint akit fenékbeszúrt az egyik epedarugó és szinte már rohant is. Attól a zajtól pedig, amit a hajtísunk be mindent a hátizsákba a lehető legrövidebb idő alatt műveletsorral okozott biztosította az elalvásmentes ébredésemet, viszont ahogy elnéztem Zalán futásást, amit rendezett, úgy a mai ki alszik el a legjobban versenyt azt hiszem ő nyerte.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1088

Amikor már nem láttam az oszlopot és a gyertyát, felvettem a sapimat, mert elkezdett hülni az idő itt a sziklaorom tetején és elkezdtem visszafutni a városba a 3,5 kilométeres úton.
Hamar lefuottam a hegyről, melynek bal oldalán az óceán nyugodt látványa volt a kísérőm és kicsit le is nyugtatott. Aztán gondoltam teszek még egy kanyart a kikötő felé.

Gyermekként két dolog vonzott, Afrika a vadállataival és a tengerek, óceánok, egy hajó kapitányaként. Rengeteg könyvet kaptam szüleimtől ezekkel kapcsolatosan. A nosztalgikus érzésem azóta sem múlt el és sajnálom, hogy nem ismerhettem mostoha dédapámat, ki hajóskapitányként szolgált hajdanán. Eszembe jutnak a siófoki nyarak, amikor a matrózcsíkos pólókat le sem lehetett rólam robbantani, hogy milyen áhítattal néztem a hajósokat és mennyire felnéztem a matrózokra, ahogy peckesen álltak a hajók peremén és dobták bravúrosan a bikákra a hajókat rögzítő kenderköteleket. Aztán hazatérve, hogy alakítottam át az egész teraszt hajóvá, az úszógumikból mentőöveket készítve. Volt olyan időszak is amikor a Lékaira szerettem volna jelentkezni a hajós suliba, de aztán a színpad elcsábított.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1761

Elérekezett ez a nap is, az utolsó.
Furcsa volt az ébredés és fél órával később is keltem a szokásosnál, de ebben valószínűleg az is bennejátszott, hogy a portugál (akit eddig brazilnak hittem) Jose Santos-on kívül a többiek nem indulnak ma már tovább, számukra az ÚT mér véget ért és még amikor elmentem is aludtak. Sajnáltam, hogy Rebeca-tól nem tudtam elköszönni, de nem volt szívem felébreszteni, annyira mélyen aludt.
Jose is később ébredt nálam, én addigra már majdnem összepakoltam teljesen és a reggelimet készítgettem.
Írtam egy búcsúüzenetet Csillának és Balázsnak, kik tényleg nagyon kedves emberek és Balázs albergue-je igazi kis béke szigete, melyben jó megpihenni az utolsó nap előtt, majd elköszöntem Jose-tól, ki szokásosnál is nagyobb vigyorával mutogatta, hogy mekkora ívben hajítja el az esőkabátját mindjárt, amelyre úgy néz ki az utolsó nap már nem lesz szüksége. Mutattam neki a két keresztbe font ujjamat, hogy el ne kiabálja. Aztán kiléptem az ajtón és elindítottam az órámat. Még szerencse, hogy okos kis szerkezet, mert azonnal kiírta, hogy baj van, mert nem találja a pulzusövemet, ami által azonnal rájöttem, hogy én sem és bakker, azt elfelejtettem és ottmaradt az ágy szélén. Na, gyors zsák le, tempó vissza a szobába, övvel a mosdóba benedvesíteni, felrak, visszaöltöz, zsák újra fel és újra kiléptem az utcára. Azonban Jose-m elkiabálta ezt az esőkabáteldobós tervét, mert ez az alig két perces művelet is elég volt ahhoz, hogy mire újra az utcára léptem, már esett az eső...persze a legnagyobb örömömre...no és Jose-éra is persze! :)

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino
1180

Ezt is megértem. Elértem az Óceánt! :))))
De azért addig még egy elég szép távolság várt rám, de már így visszanézve, kit érdekel, amikor itt ülhetek a hatalmas sziklák tetején, alattam pedig dübörögve csapódnak az óriási hullámok a szikláknak, fehér tajtékot szórva szerteszét.

Reggel nem volt valami aktív a szoba, így én is később keltem és indultam, de 7-kor azért csak kiléptem a szállás ajtaján és szokásos módon elindítottam az órámat.
A csendes utcákon csak egy-két zarándok bandukolt lefelé a faluból a lejtős úton. Egy ilyen kis falu és mégis milyen csodaszép az utcája, a padokkal, fasorral, alattuk virágokkal, az utat övező kőfallal és persze tisztasággal. A falu végén kis híd, mely egy elbűvölő patakon vezet át.

Last modified - Olvasás folytatása
Címkézve Camino El Camino